Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-04-10 / 10. szám

159 vényzetben már szegény vonalát érve el, kopársággal vádoltathatnának. Söt a legmagasabb csúcsig érő lombdús erdeinek tövér és élénk növényzete, tündéri világításban ragyogó völgynyílásai sötét árnyú hasadékokkal szegélyezve, csergő patakokkal hasított virágliimes pázsita, hol a csermely partjain tekintélyes juharfák állanak, maradványai az itt egykor dúsan tenyészett juharcsaládnak; berkeinek minden kopár folt nélküli haragos zöld öltönye: mindezek összevéve varázsolják a kemenczei hegységet olly széppé. Őzekre vadásztam itt pár év előtt. Diana épen nem kedvezett, a mennyiben csak egyszer lőhettem s akkor is olly sűrűségbe, hogy máig sem tudom mire, annál kevésbé, miután ugyanezen hajtásban őz, róka, sőt a vadászlegények állítása szerint még farkas is volt, mellyre — bár siker nélkül, lőttek is. E nap utolsó hajtásában azonban még is esett egy őz, minek én azért örültem leginkább, mert igy a régóta dicsérni hallott, de soha nem ízlelt vadász rész (Jágerrecht) éldeletéhez reményem lehetett. De nem is sajnáltuk a fáradságot — s minthogy a nyughelyeink elkészítésével foglalkozó embereink távolróli kiáltásainkat csak későn hallották meg, az elejtett vadat mi magunk egy gyenge sudár bükkfából rögtönözött rúdon, felváltva vállainkon nem csekély magasságból czipeltük le. Nem lehet tagadni, hogy az illyes expeditiók kissé fárasztók; de a társaság víg tréfái közt s azzal bíztatva egymást, hogy üresen menni le — ha nem is vállainknak, de szivünknek még nehezebben esnék, könyült a teher s kivált midőn embereink végre még is elénk jövet a jó nehéz súly alól felmentettek, csakhamar feledve lön minden fáradalom. Mire a már továbbad sik völgy ölébe lejutottunk, a nap épen nyugvóban volt sa keskeny völgyben mintegy öszpontosítva utolsó sugarait, a környezetet rezgő aranyos páráival szűrte át. Az óriási bükk, melly körül nyolczan helyeztük el fegyvereinket, volt a fö liadiszállás. Alatta, friss lombból készült s köpenyeinkkel bevont nyughelyeinket az oldalt elfolyó patak nedve ellen gally és lombból ügyesen font zöld olaszfalak védték; lábainknál az augustusi éjjeken már nélkülözbetlen s hajnalig szítandó tüzmáglya lobogott, melly mellett a barátaink szíves gondoskodásából Kemenczéröl kiküldött s elrendezésében gyöngéd nöi tapintatot tanúsító valóban lucullusi estebéd terült el. Mindez meglepett ugyan s még kevesebb is képes lett volna alegfinnyásabb inyénczet és elkényeztetett sy-