Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-03-30 / 9. szám

144 Hála az égnek, nálunk sem hiányzik jó akarat s létező szép és üdvös egyleteinkre tekintve örömmel mondhatjuk el, hogy a jóért és nemesért törekvők száma még nem veszett ki. Minden egyesületnek alapja az érdek, melly az egyesülőket közösen s illetőleg egyenként a tervezett czél elérhetése felé buzdítja. Legyen az távolibb határidőre terjedő jótékony és nemes czél, vagy pedig jelenlegi öröm és élvezet, az egylet fennmaradásának föfeltétele mindig az leend

; hogy az egylet minden tagja — saját felfogása és indokai után — egyenlő arányban részesüljön a közös eredményben. Lehetnek ugyan olly egyének, kik egy jó czél iránti rokonszenvből egyesületbe lépve, csak áldozni és közremunkálni akarnak s ezzel honfiúi kötelességüknek e részben eleget tesznek; de az egyesülök legnagyobb része a fáradozásnak és befektetésnek nyomban óhajtja élvezni jutalmát. Miután az emberi természetnél fogva az első szerepre nehezebb találni szereplőket mint a másodikra, önkényt foly, hogy olly egyesület, mellynek legtöbb tagja az első szerepre lesz kárhoztatva, nehezebben jöhet lctre, mint az ollyan, hol a siker minden egyes tagnak közvetlen osztályrészéül juthat. Kopófalka után vadászok a czél egységénél fogva egyesülésük sikerét mindannyian élvezik ; egy futásban részesülnek; a kopók működését, a hajtott vad legyőzését, a vadászat hevélyeit közösen — és mégis mindenki személyesen — látják, érzik, abban együtt s egyenként gyönyörködnek a nélkül, hogy bárkinek a közösből jutott része a másikét rövidítené vagy csorbítaná. Máskép áll a dolog a lövadászatnál. Itt a közvetlen sikert, a vadászat tárgyát, minden egyes magának igyekszik biztosítani. Itt a közös öröm már csak a személyes barátság határáig terjed. A vad elejtése, még pedig minden egyes vadászra szorítkozva, képezi az öröm alapját. Ha tehát ketten vagy többen együtt lőnek egy darab vadat, már egyik a másikának örömét csorbította, mert az elejtés öntudata nem kizárólag sajátja s e jogban mással kell osztozkodnia; ha pedig pajtása előle vagy helyette lőtte el a vadat, igényei már megröviditvék s bármi csekély legyen is bennünk az irigységi hajlam, az illy osztozkodás, megrövidítés — ha a sérvet nem is nyilvánítjuk azonnal — még is nehezünkre esik. Itt teliát megvan az egyéni vágy : a fáradság jutalmát kizárólagosan megszerezni. Távol vagyok az állítástól, hogy nem örvendhetünk pajtásunk sikeres és kedvező eredményű működésének, söt inkább szerintem az igazi sportsman nem hogy irigy volna, de méltányos is szokott lenni mások iránt s az örömérzetben szívesen osztozik; de én itt csak elvontan indulok ki onnan, hogy a puskás vadász örömét végleg elemezve azt fogjuk találni, hogy ezen örömet minél több, szebb, nagyobb vadnak minél távolabbról és minél idegfeszitöbb körülmények közti elejtése és birhatása feltételezi; s ezeu sarkpontoknak különböző egyéni felfogásából fejlődnek ki aztán a különböző vadászjellegek.