Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-03-20 / 8. szám

125 lását el nem hagyta, olly czélból, hogy az agár a rókát a rétről ki a sik felé kergesse, nem pedig vissza a rétbe. Tudjuk, hogy nem minden agár szereti vagy is meri a rókát megfogni, azért szabály, hogy a két egymáshoz legközelebb álló agarász egymás segítségére ereszsze el agarait. Mihelyt el van fogva, meg is ölve a róka, a nyeregkápába nyakánál fogva kötjük fel őt s az agarak ismét pórázra fogatván, újra elfoglalja helyét minden agarász. Ekkor a vadászok eleresztik a kopókat a rét szélén s mert vizben kell sokat járniok, tüzesitésükre pár üres lövést tesznek. Ezzel megkezdődik a vadászat. A vadászok a rét szélein szintén beállanak pár lépésnyire a nád és zsombék közé, hogy a róka észre ne vegye őket, a kutyákkal járó vadász pedig nem tekintve vizet, sarat, sőt tél felé a jeget sem, bemegy a kutyákkal a rétbe s lövéseivel részint a rókát riasztja fel, részint a kutyákat tüzeli. Kinek e szerep jutott, az valóban megérdemli az estelit és nyugodalmat, mert átázva fázva fáradtan tér haza s e mellett nem igen lehet reménye, hogy vadra lőhessen. Agarász és vadász némán áll helyén. Majd nyomra talál a kopó vagy épen fel is visítja a rókát, ekkor dobog mindenkinek a szive. Kire fog a róka menni ? a vadászra-e, vagy az agarászra ? A kopók csalódásainak itt ott sajátságos hanggal felelnek — kivált a kölyökagarak vonitásai. Ugrálnak az agarak a zsinóron, összetekergődzenek rajta; — lekell a lovasnak szállnia, hogy kibontsa a csomót s ismét, ha lehet, fel is ülnie a lóra. Különösen télen, midőn jég és hó van, látni a dombtetőre, mint bujkál a róka a nád és zsombék közt ; itt vadászt pillantva meg visszaszökik, onnan agárvisitást hallva hátrafordúl, mig végre vagy a vadászoknak sikerül szemügyre venni öt s ekkor elesik, vagy kisiklik lehasalva a föld színéig s fejét leeresztve valamellyik nem látott agarász felé illan. A mint a róka elhagyta az agarászt, mindkét oldalról reá bocsátják az agarakat. Az agár könnyen utóiéri a rókát, de kevés agár akad, melly felmenvén a rókához, rögtön annak megfogásához látna. Rendesen előbb a róka farkához kapkod , mellyet a róka — egyenes mentében — igen ügyesen tud jobbra balra forgatni s e farkcsóválás a tapasztalatlan agarat meglehetősen kifárasztja. Bátrabb agár megkapja hátúiról a ezombját, mire a róka villámgyorsan fordúlva hatalmas harapással felel; illyenkor az agár nagyot ordítva elereszti a rókát s ez esetben jó tova elhúzódik a fogatás. A jó rókás agár azonban beérve a rókát, nem sokat haboz, mit kelljen vele tennie; mellé fut, egy szökéssel nyakon csipi s harapását ekként elhárítja magáról, mert nyakszirten tartja a levegőben, mig a többi agár a zsákmány oldalbordáit kíméletlen száj-s agyarszoritásokkal illeti. Ezalatt a kopó jóformán reá sem ér a rétből kijönni, mert vagy még e hamar kiszökött róka nyomát hajtja, vagy mint többnyire az eset, más róka nyomával van dolga. Igy miután már biztos a vadász, hogy a rétben több róka nincs, felfogja a kopókat s ballag ismét a szomszéd rét felé, hol már az agarászok előre elfoglalták állásukat. Volt reá eset, hogy egy rétből — illy vadászat alkalmával 17 róka jött a lovasokra, melly eseten G. K. Sz. J. K. Ö. P. és többen voltak jelen. Legtöbb róka