Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-03-20 / 8. szám

123 nak gyakran tízféle nevet adunk. Maradjunk meg addig is mellette, mig az idő vagy a vélétlen mást nem ad helyette s vizsgáljuk , mit dugott mindent az angol ezen egyetlen kalap alá „sport." Minden társaságban van egy osztálya az embereknek, mellynek megvannak a maga üres órái. E kiváltságos osztály számára ápolja Angolhon majdnem vallásos kegyelettel a sport-ot. A szépmüvészetnek s a sportnak van meg azon jó oldala? hogy fölülemelkedve az emberi élet hétköznapi érdekein,ezeken kivül kölcsönös vonatkozásainknak még más indokot is vet alapúi. Ha a művészetet és a sportot körünkből száműznők, mik lennénk egyebek , mint „üzletünk" evező padjához lánczolt gályarabok. Azután a sport kedvelése némileg kötelességünknek tekinthető; bátorság, ügyesség és erő, a tagok hajlékonysága, mikre életünk sok komoly és válságos pillanatában olly nagy szükségünk van, általa fejlődnek ki. A sporthoz tartozik tehát a vadászat a szó legterjedtebb értelmében, a lovaglás és lóismeret, a vivás minden neme, a tornák, ökölharcz, birkózás, úszás, evezés, halászat, rákászat, korcsolázás, laptázás, táncz, tekézés, schakk, dominó, sőt még a nemesebb kártyajáték is stb. többnyire olly foglalkozások, mellyek az ember anyagi alkatát kifejtik, erősítik és szépítik; mig mellette az ész és képzelő erő mitsem szenved, sőt nyer. Mit ért a közönséges képzelőtehetség e szó alatt „vadászat" ? — Egy pár puskalövést? néhány elejtett vagy elhibázott vadat. Nem mindenki képes felfogni a szabad természet költöiségét, a kéjt, mely a sebes iramlásban , a heves üldözésben rejlik, a szerencsés eredmény fölötti örömet; felfogni azt, miként fejlődik a folytatott vadászat a váltakozó legbájlóbb képek, a szemetszúró ellentétek s hevélyek szakadatlan lánczolatává Mennyi észlelésre ad a sport alkalmat az elemek elleni küzdésben, a hajtott vad sajátságai kilesésében, mennyi művészi ügyességet kell kifejtenünk sebes lovaglásunkban, árkok és gátak átugratásában, vagy vizivadászat alkalmával, mikor erős ügyes karral kell az evezőt kezelnünk, hogy csónakunkat vihar és hullám ellen megvédjük '? ! Ezt s az ezekhez hasonlókat érti tehát az angol a Sport alatt, mellyre mi alig találhatnánk nyelvünkben alkalmas szavat. Hogy telünk a Bakonyban és annak rónaaljában sem volt igen alkalmas,főleg lovas vadászatra s agarászatra — alig szükség említenem. A féllábnyí hóban, melly néhány hete ellepte földeinket, az ebek a kőkemény göröngyökig süppednek futtukban s elverik körmeiket. E télen tehát mi nem sok kárt tettünk a nyulakban, de annál többet a rókák és ragadozó madarak. Ez utóbbiakról egy eset. Az első hó leestével egy fiatal ismerőm is sietett felhasználni az alkalmat agarászatra. A szomszéd határ lejtőjén valami sötét vergődő tömeget pillant meg, melly meglehetős sebességgel halad felfelé; a kutyák megiramodnak s nemsokára elfognak egy jókora sast, melly egy erős kan nyúl kupájába kapaszkodva hagyta magát ragadtatni, szüntelen vagdalva csőrével a nyulat; mellynek már mindkét szemét sikerült kivágnia. Vérengző dühében csak akkor vette észre az üldöző agarakat, mikor ezek megragadták s a czivódásban mindkét szárnyát eltörték. — A másik feljegyzenclő tréfácska Móór táján történt, vadkanvadászat alkalmával. Egy meglőtt kant a vadásztanyára hoztak, hol a vadászok egyike falatozás közben az elejtett vadra ült.