Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858
1858-01-10 / 1. szám
9^ S ez a költőisége a hegyeknek, erdőnek; e nélkül lehet ugyan költői — másnak, de nem nékem. Mind ez szép ábránd, jó a téli időre, mikor a vadász-ló almon henyél s rozsda ellen bekenve függ a golyófegyver a szegen — de most vadászni akarok. „ — szép alföld végtelen rónája, Lelkem legkedvesebb mulató tanyája" most az egyszer nem elégíted ki vadász-szomjamat; erős ellentállhatlan vágy ragad el tőled, a kiégett poros sikról, a görbe felföld hegyei és völgyei felé, hol alföldi vadászt ritkán várnak vendégül s hol lábainak olly szokatlan a járás, mint a hegyfiáénak a Tisza rétségein. Útnak indulok tehát. Elhagyva már a főváros nyári unalmával és unatkozottjaival; hátat fordítottam a birodalmi fővárosnak is s alattam gőzös szeldeli a felső Duna hullámait. Majd sikon elterjedő, majd erdős hegyektől környezett partok képezik utam változatos vonalát ; a délről nyiló völgyek végéből, már már mint fellegek a kék légtengerböl emelkednek ki a zergebérczek, kopár kősziklák, csodálatos hegyóriások, a lenyugvó nap sugáraitól tündér piros színben izzók; és felköltik bennem és vadásztársaimban a vadászat lievélyes emlékeit; visszaidézzük ezekbe a jó napokat, elmúlt sportok kedvező sikerét, a jövendő eredményéről pedig élénken foly a társalgás; mozsárdörgés szakasztja félbe beszédünket; az örvényhez értünk, hol a viz szine alatt elszórt sziklák közt zúgva és habot vetve tör át a folyó s csak egy hajó számára van tér. E kellemetlen tekintetű szoroson szerencsésen áthaladván, a gőzöst Mauthhausenban elhagyjuk; az éjt itt töltjük, és másnap fontolva haladó póstalovakkal indulunk rendeltetésünk főhelyére. Ködös, esős idő váltotta fel a derült napokat; ötödször járok most erre, itt mindig eső ért utói; de mit törődik ezzel az utas? hiszen a pompásan fentartott kőutakon a sár nem vethet akadályt. Város és falu, erdő és mivelt föld váltakozik, hogy dúsgazdag tenyészetét szemeink előtt kaczérkodva tárja fel; igy érünk 2 1 2 órai utazás után városkapuhoz; kötött kerekekkel csikc rogva ereszkedik le jármüvünk a rázós utcza kövezetén; tűzhelyek vörös fénye világítja az ablakokat, minden házból kalapács döngése, reszelő és köszörűkő nyikorgása hallatszik, mert világhírű vas-ipar élteti e várost; ajtóból, ab-