Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-03-20 / 8. szám

114 ébredezvén, az erdőket bogarak döngése élénkíti s madárhangicsálás vidámabbá íinnepélyesbbé varázsolja, a természetbarátot pedig kéjes hangulatba ringatja : akkor a vadászban is felébred az ösztön szenve­délye gyakorlására s liosszasb nyugalmában sovárogva várja az erdei szalonkák megérkezését. Kora ifjúságomtól fogva élvezetesb óráim közé számitám azokat, mellyeket az erdei szalonkák vadászásában töltöttem, az ért természet­rajzi sajátságaik és életmódjuk elég érdeket kölcsönöztek arra, hogy megérkezésükre és vadászásukra vonatkozó tapasztalataimat feljegyez­zem magamnak. Eltérve az erdei szalonka kimerítőbb természetrajzától, csupán né­melly jellemzetes tulajdonait akarom közleni, mellyek, babár gyakor­lott vadász előtt nem egészen ismeretlenek is, de kezdő vadászra nem lesznek tán egészen érdeknélküliek. r Az erdei szalonka Európában, Ázsiában , Afrikában, a hely miné­müségéhez képest tartózkodik. Melegebb tartományokban magasb he­gyeken tanyáz s csak zordonabb időszakban vonulván le a völgyekbe, nálunk lombos és fenyüerdöségekben — ha kivált ezekben nedvesebb helyek vannak — lelhető leginkább , de valóságos mocsárokban soha sem tanyáz s csak kivételesen szaporodik, ekkor is csupán nagyobb összefüggő erdőségekben. Honunkban az erdei szalonka vándormadár, ámbár gyenge telek­ben némellyek visszamaradnak. A nálunk megjelenő erdei szalonkák nagyobb tömege Afrika és Görögország szigetein Ithakán stb. telel. Ezek egy része, ha az európai időjárás vándorlásukat nem akadályozza, rövid idő alatt erdeinkbe érkezik; másik része pedig tőlünk inkább délre fekvő tartományokban tartja első nyugállomását. Időszaki vándorlásukat, más szárnyasokéval egyetemben, a táplá­lási szükség feltételezi, melly szoros összeköttetésben áll az állatország­ban mindenütt uralkodó önfentartási ösztönnel. Fölötte csodálandó, hogy ezen vándorlást ösztönszerű isteni adomány vezeti, melly ezen állatok­kal jókor tudatja, hogy hazájokban létezésüket mikor és meddig fenye­getik elemi behatások. Ugyan ezen adomány jelöli ki nékiek az irányt azon vidékek felé hol vándorlásuk időszakában legtöbb táplálékot ta­lálván, életüket legkönnyebben fentarthatják. Valóságos természetes hazája az erdei szalonkáknak ott keresendő, hol maguk által választott vidékekben rendesen fészkeinekés szaporod-

Next

/
Thumbnails
Contents