Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-03-10 / 7. szám

101 A terjedt birtok tulajdonosának okvetlen előnyös a tilalmazás, mert a szomszéd közbirtokosságot, az úgynevezett confessorokat leszorította teriiletérői. De ezeknek is adunk, ámbár kérdetlen, tanáesot.Egyesüljenek és együttesen tilalmazzák határukat s közösen használják azon a vadászat esélyeit, sőt béreljek hozzá a lakosság földein való vadászjogot is pár forintért s igy alkalmasint el fogják érni a czélt, mellyet e nélkül okvetlen téveszteni fognának, mert 1-ör, a vadászatot szabályozó rendeletek szerint kétszáz holdnál kevesebbet tevő területen alól vadászati tilalom nem eszközölhető; 2-or, kétszáz holdtól kétezerig terjedő területen még igen csekély, legfelebb lesvadászat lesz gyakorolható; mig többek egyesülése következtében már vizslával, kopóval, hajtókkal, sőt lóháton is lehet meglehetős sikerrel vadászni. Felebb emiitők, hogy ha szomszéd birtokosok egymás földén vadásznak, a viszonosság kárpótlásában leli vigaszát a szemlélő, ha véletlenül épen tulajdon földén ejtett el a szomszéd egy csinos őzikét, kövér vad ludat, vagy egyebet — de mindenesetre kellemetlenebbűl érinti ezen eset, ha azt olly egyének által látja véghez vitetni, kik mint ollyanok ismeretesek, hogy viszonosságot nem nyújtó vadlopókul tekinthetők. A tilalmazás hasznait a gazdára, kellemeit a vadászra, kétségen kívül helyezi bár mindegyikünk, még is rá merjük mondani vaktában is, hogy szives olvasóink között is van igen sok, ki mindeddig nem élt jogával, mert vagy eszébe sem jutott, hogy biz azt meg kellene tenni, vagy mert örökké megfeledkezik elrendeléséről s aztán nem is akar örökös súrlódásokat idézni fel, mellyek felmerülhetésénél azonban a vadászatról szóló rendeletek — ha nem is körülményesen, de világosau kimondott szabályok szerint — elvitázhatlan előnybe helyezik a tilalmazót egyéb birtokos felett! A tilalmazással kapcsolatban, —• annak megóvásául nehogy az irás holt betti maradjon, vagy tires korcsma előtt függő czégérré változzék — a kerülők s felvigyázók teendői is kiszabatnak. A kártékony állatok, ölyvek, vércsék, sasok hesselése vagy ha lehet irtása, fészkeiknek a tilalmason belől leendő lerontása, rájuk leszbi zandó. Hol rendes vadász vagy erdész van, természetes, bogy a főfelügyelet ezt illeti s annál inkább megkívánhatjuk a szabályszerű eljárást. Hol nincs vadászszemélyzet, ott a kerülőnek, hajdúnak, csősznek, sőt ispán uramnak is kell kiadni a parancsolatot, ügyeljen a kaszáláskor, hogy a felriasztott anyanyúl fiai játékszerül ne kínoztassanak, el ne lopassanak s több efféle vadirtás ne történjék. A fürjek s fészkeikből kizilált egyéb apró madarkák vagy épen tojások ne bolygattassanak, söt ha idején észrevétetik illy fészek: jó lesz azt körülkaszálni s a fészek közvetlen füvét ott hagyni, mert a madár, mihelyt fészkét kézzel illették, tel visszatérni, sok esetben vissza sem tér többé, vagy olly későn, hogy már akkorra elvesztek az apró sarjadékok; miből a vadásznak kára, a gazdának, vagy ki e kegyetlenkedést teszi, semmi baszna vagy öröme! Meghagyassék a fennérintett személyzetnek, hogy a kóborló kutyákat minden kegyelem nélkül lelője s az egerésző macskát se kímélje, inert e gonosz állat az egerészés örve alatt egyéb inyéncz falatoktól sem idegenkedik, kivált ha egyszer