Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-03-10 / 7. szám

98 egymáshoz közel összehozza s a löfegyverreli vadászatnak férfias, tősgyökeres és nemes nemét bizonyos határozott irányban segítse kifejlődni. A kölcsönös ismeretség, az ebből következő eszmecsere, a lövőknek részint fegyvereikkel, részint vadászebeikkel versenyzése: a vadászatot nálunk is nemes, mulatságos és hasznos foglalatosságá érlelhetné. Miért nem alakúihatna tehát magyar vadászurakból egy részvényes társulat, melly bizonyos s minden tekintetben alkalmas helyen néhány ezer hold területet vadászatra bérelvén, .ezen a vadak minden nemét szakértőleg szaporítaná, rendesen kezelné s kitűzendő időkben a valódi sportsmaneknek kölcsönös verseny mellett élvezetet nyújtana? Ezen, valamint minden másnemű verseny czélja szép és hasznos; mert még igy elkülönözve, egymástól csaknem elzárva, minden táj a vadászkutyák külön fajaira s a vadászatok vezetésére nézve saját és többnyire megrögzött s hibás nézetekkel szokásokkal bir: ezek kölcsönös eszmecsere útján s példákkal legyőzetvén, a vadászeszközök és lőfegyverek tulajdonainak és előnyeinek s a vadászkutyák fajainak felismerése s magok a puskásoknak ismerkedése a vadászatoknak versenyszerű nemesebb irányt adna, a vadászokat valóságos sportkedvelőkké képezné, a sporté nemét másokkal is megkedveltetné; szóval etársulat gyakorlati vadásziskola s példányvadásztanya lenne az országban. A szenvedélyes vadász, ki b. Orczy Béla zergevadászatát, gr. Andrásy Manó medvevadászatát olvassa s e szakértőleg előadott festői képekben gyönyörködött: hogy ne vágyna azon urakat személyesen ismerni, társaságukban vadászhatni, tőlük tanulni ? s hány lehet még magyar hazánkban azon nemes urakhoz hasonló, ki a sport érdekében a nyilvánosság terére még nem lépett? Mióta t. szerkesztő úr lapjai köztünk forognak, sokat tanúltunk s csak azóta kezdjük önérzettel becsülni szenvedélyünket, kezdjük egymást ismerni, mintha látatlan is közelitnénk egymáshoz; hát ha még időnként össze össze is jöhetnénk bizonyos helyen, az ország minden részéből, a Tiszától a Kárpátig, nem dicső élvezet lenne ez minden vadászra nézve s e mellett hasznos is? mert még igy egymástól elkülönözve, ha jó ebekre szert tenni akarnánk is, nincs alkalom azokhoz jutni, azokat kipróbálni, azokra megalkudni stb. E hely lenne aztán a vadászeszközök, vadászkutyák czélszerü s kényelmes vására, a hires lövök nyilvános versenye, a gyengébbek ösztöne, a vadászat sok nemének gyakorlati iskolája.