Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-02-15 / 3. szám

38 árok nélkül s ez bármilly csekély legyen is, de menedéket nyújt a nyúlnak, melly a sebesség mellé egyedüli fegyverül ravaszságot nyervén a természettől, ezen árkokat felhasználja s cselt vet üldözőinek. E csel annál sikeresebb, mert főkép a hajtás elején nagy térelönyt (Vorsprung) nyer a nyúl s ha az árokban megbuknia sikerült, akkor a kopófalka (melly a csákói sebeshez hasonlítva lassú) a vadnak csak hűlt bűze (scent) után hajt. A lovas a falkát nyílt téren könnyen beérvén, sebesebb kutyákat óhajtana; de hamar felhagy e legénykedéssel, midőn a nyúl — mint rendesen történik — az e vidéket díszítő 3—4000 öl hosszú, keskeny s többnyire legelőnek használt erdőt veszi menhelyül. A vadbüz ezen erdőkben rendesen jó, a kopók tehát sebesebben hajtanak itt, mint a nyílt mezőn, melly arány a fák közötti forgolódás miatt mindinkább érezhető. De nyer a vadászat érdeke is. Az ősz ködébe burkolt s egymástól 5 — 6 ölnyi távolságra álló terepélyes tölgyek alatt vígan hajt a falka; teli hangú csaholását százszorozva veri vissza a viszhangos erdő, míg a harmatos gyepen tompán hal el a paripák dobogása, mellyekben 10— 15 egyenruhás sportsman közel követi a vad után gyorsan vonuló lnirrier-fajt, — mindez, a perez érdeke-s izgalmával összevéve olly élénk olly szép jelenet, hogy azt leírni nem s csak élvezni lehet. Az akadály azért koránsem olly legyőzhetlen, mint hinnők. A folyton űzött nyúl a kopók növekedő gyorsaságától s a csaholásnak szemközt vagy oldalról fenyegető viszhangjától megrettenve, (ha csak szerencsétlenül nyúlat nem változtatunk) 10 —15 pereznyi forgolódás után elhagyja az erdőt, síkra megy s e könnyelmű tettét majd mindig életével fizeti. Falkánk mint említém, két csapatban működik. Az egyik a sebes; a másik, az úgynevezett lassú, sokkal lassúbb a sebesnél s ennélfogva feladata rendkívül nagy s csak kopóink kitűnő minőségének köszönhető a sikeres vadászat, ha t. i. a „halali"-t sikernek nevezzük. Egy jó vadászat a lassú csapattal valóságos tanulmány. Az ezelőtti falkavezető (huntsman), jelenleg csákói, elismeré, hogy a velejtei falkánál két év alatt többet tanúit és tapasztalt, mint egész életében, holott e szak mellett nyerte nevelését Angolhonban. Van még egy úgynevezett „lasztóczi" vidékünk. Ha a nyúl erre fordúl, 25 derék ugráson alól nem beszélünk vele, mert e tájon az egész völgyet áthasító malomárok és párhuzamos vízmosások mindannyi át ugorható — de szép akadály czírnet érdemlő ugratásokra nyújt alkalmat a néha kis szívdobogással neki hajtó lovagnak. Ha az angol „sport" szót,