Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-11-05 / 20. szám

342 messze vagy rosz irányba térne, eleinte visszahívni, jó irányba igazítani, s folyvást arra szoktatni kell, hogy szóra hajtson s a kézintésre ügyeljen annyira, hogy alkakalomszerüleg illy intés is elég legyen neki. A megtöréssel idomítok különbféle módszereket használnak a kutyáknak szófogadókká tételére. Nem egy szegény vizslát láttam sebekkel nyakán, mellyeket a befelé álló szegekkel ellátott nyakravaló okozott. Ehhez tudnillik hosszú zsineget kötnek , s ha a kutya a parancsszóra nem engedelmeskedik rögtön, megrántják. E módot én átalában nem helyeslem, bár vannak esetek, midőn szükséges az; kivált fiatal korukban elhanyagolt kutyáknál, mell veken minden szelídebb kisérlet meghiusult. Némelly kutya a lelőtt vadat tépni szereti. Ennek úgy lehet elejét venni, ha a tanításkor csak olly tárgyat „hozatnak el" vele, melly száját sérti, ha harapja. Ámde az „elhozás" tanítását rendkívül megnehezíti az, ha a kutya folyvást attól tart, hogy megsérti magát ; minélfogva e módszer használatánál nagyon kell ügyelni arra, hogy az elhozatásra dobott tárgy csak nagyobb szorításra vagyis keményebb harapásra sértsen. Ennél azonban jobb és biztosabb módnak tartom azt, hogy a hozársághoz már értő kutyát fürj vagy fogoly elhozásával gyakorolják, s okszerű tanítással s fenyítéssel az elhozott állatnak rázásától, harapdálásától és megcsonkításától elszoktassák. Jó szántából nem fog olly kedvvel lelőtt vadat elhozni, ha szája a kísérleteken megsérült. Azonban a szúró rendszer, ha nem túlszigorral s vigyázva használják, czólszcrű olly kutyáknál, mellyekből a tépésre való hajlam kiirthatlannak látszik. A vadászebek idomításánál elkövetett hibák közt a leggyakoribb az, hogy a kutyát kemény és fenyegető szavakkal s nem ritkán veréssel is akarják olly feladat végrehajtására kényszeríteni, mellyet ők teljesen meg nem értenek. IIa a kutya tényleges tilalomsértésen van kapva, akkor a büntetés meggyőzi őt arról, hogy hibát követett el; ámde másrészt a hiba elkövetése nem olly könnyen határozható meg s az eb a büntetést arra is magyarázhatja, hogy ne tegye azt, a mit parancsoltak neki. Ennélfogva inkább biztatás ós bátorítás, mint fenyegetés, legyen alapja minden kísérletnek a vadászeb ösztönszerű fejlődései elősegitésében; a szidás és büntetés csak az engedelmesség kicsikarására vagy az öntudatos nyakasság megtorlására maradjon fel. Mindenben arra kell törekedni, hogy a kutya szeressé és tisztelje gazdáját, s szigorra ritkán lesz szükség. Idomitási recept nem tesz sok szolgálatot, ha csak maga a gazda nem bir a kutya természeti hajlandóságainak nemi felfogásával. Némelly kutyával szelíden kell bánni, mig a másik kíméletes bánásmódra nem is hederít; következetesség kegyetlenkedés nélkül s türelemmel párosult határozottság legyen az átalános szabály. A kivételeknél a bánásmódot az idomító belátása határozza meg. Illy keményebb eseteknél azonban a szidás cs fenyítés mindig mérsékelt menynyiségben járjon ki, úgy hogy az elegendőnél soha ne terjedjen többre. A vadászeb naponként futosson egy-egy félórát, nem csak egészségi tekintetből, hanem a végett is, hogy a vadászteren ne váljék szeles bolonddá. A kutya, ha egy ideig kötve volt, elbocsáttatván, rendesen olly túlcsapongó, hogy száguldozásában szóra nem hajt, az nap használhatlan s szeleskedcsóben hamar kifárad, mig a rendes mozgáshoz