Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-03-15 / 5. szám

76 E szempontból, de egyébként is mint szenvedélyes vadász, örömmel láttam e lapok keletkezését, mellyek a vadászat és lovászat köréből az érdekes tudnivalókat a közönséggel tudatván, ezenkivi.il kölcsönös eszmecseréknek is nyitnak tért s bizonyára hathatós eszközül szolgálandnak arra, hogy a nagy vadász közönség a valódi sport kellékeivel és előnyeivel közelebbről megismerkedvén, azokkal mindinkább meg is barátkozzék.— Szives készséggel ajánlom tehát ön felkérése folytán c lapokban csekély közremunkálásomat s ennek megkezdéseid vegye ön legelőbb is a " O cj J o Fertő-tavi vadászatokról óhajtott tudósitást. A Fertő-tavi vadászat főhelyei Sarród-Sopron és Pomogy (Paumhacken) Mosonmegyében, mindkettő Eszterházy herczeg birtoka. Főhelyei azért, mert e határokban vannak a legkiterjedtebb nádasok, mellyek messzire nyúlnak a Fertőbe és sok szép tisztást, mint megannyi tavacskát, vesznek körűi; ezeken a vizi szárnyasok különösen szeretnek tanyázni s némelly évben olly nagy számmal vannak, hogy az illyen tisztásokat a szó teljes értelmében ellepik. Kora tavaszszal és késő őszszel, vagy is a vándorlás idejében, a vizi-szárnyasoknak igen sokféle faja található itt; de igen nagy mennyiségben rendesen csak vadlúd, öreg kacsa vagy is az itteni elnevezés szerint récze (Stoek-Ente), az ismert kisebb nemű böjti récze, szárcsa, kisebb és nagyobb nemű búvár, s a vizi szalonkák közönséges nemei honosak. Tavaszszal és őszszel a vizi vadak nagy csoportokban a nádasok környezte tisztásokon — nyáron át inkább a nádasokban és sáros helyeken szeretnek tartózkodni. De mivel a nádasokat sűrűségük miatt hajón megjárni nem igen lehet, a tisztásokon pedig a vad nem várja be az embert, az egyes vadászkedvelőnek a vadászat itt nem is ollvan eredményező, mint például a tiszai vidékeken, és kielégítő csak ugy lehet, ha 15—20 hajóból álló nagyobb vadásztársaság működik együtt, a midőn a hajók szétoszolva a tisztásokon lévő vadsereget bekerítik és mindig kisebb körbe szorítva felriasztják; a felrepülő szárnyasok illyenkor megoszolván, a hajókon lévő puskások lövése elé repülnek. A vadásztársaság igy egyik tisztásról a másikra megy és mindenütt hasonló módon működik. Egyes vadászok, kivált réczéket, leginkább reggeli és esteli leseken lőhetnek; az illyen lesek, jó esztendőben és ha a vadász a leshelyeket ismeri, minden esetre legmulatságosabbak. A vadászatot legnagyobb eredménynyel azonban a helybeli ex professo puskások űzik. Apomogyi vadászatot t. i. rendesen több évre szokás kibérelni. A bérlő azután bizonyos számú puskásokat tart, kiket lőszerrel ellát s kiknek minden lövött darabtól bizonyos jutalmat ád. Ezeknek egyéb dolguk nincs, mint reggeltől estig leshelyeiken ülni, hova közönségesen néhány fából csinált réezét tesznek ki maguk elé a vizbe, mellyekhez a réczecsapatok beszállván, ezekből sokszor egy lövésre 5 — 6 darab is esik. Az ekként lelőtt szárnyasok száma évenként több ezerre megy, melylyeket azután a Bécsből hetenkint lejövő vadárus a kötött szerződés szerint vesz át. A pomogyi vadászatot jelenleg gróf Zichy Henrik birja — s ha valaki magát e vadászkerületen mulatni kívánja, azt a pomogyi n. t. plébánus úr a bérlő gróf részéről bárkinek is szívesen megengedi s a hajósok iránt barátságosan útba igazitja. A mult évben Császár Ö Felsége is töltött egy napot Pomogyon vadászattal, a n. t. plébánus úr levén szerencsés e magas vendéget házánál fogadhatni.