Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-03-15 / 5. szám

71 keltének helyén. Megérkeztemkor esni kezdett, minek örülök, mert holnap hajnalban pompás vadászatom lesz, mert a haraszt megnedvesedvén, nem csörög s igy a vadat meglephetem. Estére visszatérek oda, hol elváltunk s holnapután North Pepinbe megyek, hol útitársaimat feltalálom. North Pepin oct. 26. 1856. Utóbbi levelemben emiitett vadászati tervem tetté lön. Az ég kiderült egy kissé, de a majdnem nyakig érö gaz s az erdő sűrűsége olly nedves volt, hogy tökéletesen átáztam. Egyszersmind meg kell vallanom, hogy a nyugati őserdőkről táplált fellengő fogalmaimból kiábrándultam. Egy erdőt sem láttam, melly minden ösisége mellett a mi Bakonyunklioz vagy Cserhátunkhoz hasonlitható volna; nagy, terepélyes, vén fák nincsenek s tapasztaltam, hogy itt a fa, mihelyt bizonyos évszámot és vastagságot ér el, rothadni kezd, elszárad s az első viharban földre o C ' ' terül; ezért olly nehéz amerikai erdőben vadászni, mert ott majd annyi fa fekszik a földön, mint a mennyi fenn áll. Egyébiránt vadászatom pompás volt. Lőttem 9 faczánt (különböző az európaitól, de majdnem olly jó) s a látott 4 szarvas közül egy annyira közelembe jött, hogy találtan összerogyott s én már vadászkésemmel mentem neki, midőn a nemes állat végerejét összeszedve felugrott, és menekült, minden szökés után összerogyva s újra felkapaszkodva; én nyomban követtem sokáig, inig végre olly sűrűségbe menekült, hova lehetlen volt követnem, kivált miután már tökéletesen ki is voltam fáradva, mert egy szarvas persecutio nem csekélység itt Amerikában, hol minduntalan ledőlt fák törzsökén kell átmászkálni, vagy egy-egy patakon átugrani, néha nyakig gazban vagy mocsárban gázolni, vágy a sűrűségen át a bovie-knife-al törni utat. Elvesztém tehát szarvasom s nem csak a vadat, hanem utamat is. Szerencsémre az erdő, mellyben nimródkodtam, a Chipovoa folyó partján van s én ezen átjöttem az erdőbe. Tudtam, hogy a viz délről északnak foly s hogy én keletnek mentem; kivettem tehát compassom (mellyet a vadász itt mindig zsebében hord) s nyugatnak tartottam. Négy órai nagyon fárasztó bujkálás után végre a folyóhoz értem, még pedig nem messze a helytől, hol az átjárás van. De épen ezen átjárás a bökkenő, miután e vad vidéken hidról vagy kompról szó sem lehet. Chipovoa körülbelől olly széles, mint a Tisza közép vízállással Szolnoknál; a két part közé csúcsos sziget szögellik, melly a vizet két keskeny ágra osztja s ezek — egyesülésük előtt — egyet kanyarodván, e hely viszonyok következtében minden fönebb a vizbe esett vagy sodort fadarab, törzs,