Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-03-15 / 5. szám

70 Észak-amerikai vadász- és uti jelenetek. ROSTY PÁL leveleiből. (Vége.) Mac Oly-hous oct. 19. 1856. A hely, hol jelen soraimat irom, nem valamelly amerikai uj város, de még csak falu sem, hanem egy kis deszkaház az őserdőben, mellynek egy férj és feleség, 1 macska és 2 kutya jelen összes népessége, nem számitva az erdőben legelő pár tehenet s néhány sertést. Miként jutottam ide? erről kell számot adnom. Utunk, utóbbi levelem kelte helyétől a Beef rivertől, az onnan égve látott s azóta kihamvadt prairie színhelyén vezetett át. A táj apocalypticai nagyszerüségü. Merre csak a szem néz, mindenütt korom- és hamurakás; domb, völgy fekete gyászlepellel fedve; mérföldekre egyetlen élő lény, de még egy élö fűszál sem található. Valódi halotti csend, mellyet bogár-döngicsélés vagy szárazlevél-zörgés sem szakit félbe, madárcsevegés- vagy patakcsörgedezésröl nem is álmodván — semmi, semmi egyéb, csak pusztaföld és hamu! S ha ehhez illy borzasztó pusztaságban naplemente után tengely törik, mint ez szekerünkkel történt, a helyzet nem a legkellemesebb, miután nem kovácsmühelyre, de arra sem lehet kilátás, hogy valahol egy darab fát találjunk. Szerencsére, egy órai bajos utazás után gyönyörű völgyes berekbe értünk, mellyet a Tisza nagyságú Cliipovoa hasit át s még nagyobb szerencsénkre útközben egy kövér szarvasborjat lőttünk. Patakparton tanyát ütve, elővettem anatómiai tudományomat és pompás angol vadászkésemet s mig én bonczoltam, egyik útitársunk sátort vert, a másik tüzet rakott, a többi sütésfözéshez látott s a tüzmáglya körül thea mellett valódi víg vadászlakomát csaptunk. Következő nap egy, csak két n. mérföldnyire fekvő csinos deszkaházhoz értünk s egy napot (oct. 18.) a vadludak ezrei végett itt tölténk. Elhatároztuk, hogy társaságunk egyik fele ma tovább megy North Pepinbe, mellynek közelében vezető barátunk lakik az őserdőkben, mig másik fele (a két angol és én) egy — ide csak 4 ang. mérföldnyire fekvő helyre megyünk, hol különösen sok szarvas van — s pár nap múlva a többieket majd North Pepinben elérjük. A két angol azonban niegváltoztatá szándékát s a többiekkel tartott, mig én az első tervhez ragaszkodva, maradtam — még pedig egyes egyedül maradtam az amerikai pusztaságban s a társaságnak North Pepin felé indulása után én is felszedtem sátorfámat és 4 mérföldnyi gyaloglás után itt vagyok e levél