Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-12-30 / 24. szám

411 VIII. Azt tartják, hogy az algiri lovak nem arab, hanem barb faj? Ez olly vélemény, melly szerzőjére hull vissza. A leghíresebb arab írók tanusága szerint Barbország népe valóságos arab, valamint az is tisztán áll, hogy az algíri lovak arab faj; sok elkorcsosúlt ugyan, mert gyakran használták azokat szántásra, teherhordásra s egyéb nehéz munkára; továbbá, mert a kanczák néha szamarakkal párosodtak, mi a hajdani araboknál soha sem történt. Az arab az olly lovat, melly valaha szántott, azonnal kevesebbre becsüli. Erre nézve a következő történetet beszélik : Egy arab tiszta vérű lovon nyargalt. Találkozott ellenségével, ki szintén nemes lovat ült. Az egyik űzőbe vette a másikat, míg az űző messze maradt az üldözött megett. Letevén arról, hogy utóiérje őt, így kiáltott reá : „Isten nevében kérdem, szántott-e valaha lovad?" — „Szántott négy napig!" lőn a válasz.—„Jól van, az enyim soha sem szántott. Már most a Próféta fejére esküszöm, hogy elfoglak."— S folytatta az üldözést. Alkonyat felé az űzött mindinkább maradozott s az űző egyre közelebb nyomult hozzája. Nem sokára elérte őt, minek reménlésével elébb már felhagyott volt. Atyám — írja Abd-el-Kader — ezt szokta mondani: „Nincs áldás hazánkon, mióta lovainkból szántó és teherhordó állatokat csináltunk. Hiszen a lovat futásra, az ökröt igába, a tevét áruhordásra teremtette az Isten! Nem nyertünk semmit, változtatva az isteni rendelésen." IX. Mi elvek állnak fenn a lótartásva és táplálásra nézve ? A 16 eleinte kevés árpát kap, azután mindig kis adaggal többet és többet; mihelyt ott hagy belőle valamit, az adag is azonnal kisebbé válik. Az est legjobb idő az etetésre, kivéve útközben, midőn reggel történjék az abrakolás. Erre nézve közmondás : „Reggel adott árpa a ganéjdombra kerül, este adott árpa vérbe megy át." Legsikeresebb az abrakolás, midőn a ló nyergelve — az itatás, midőn a zabla szájában van. Közmondás : „Vizet zabiával, árpát nyereggel." Az arab a keveset evő lovat, ha ekkép nem gyöngül, legtöbbre becsüli s „megbecsiilhetlen kincsnek" tartja. Továbbá : „reggeli itatás a lovat soványítja, az esteli hizlalja, a déli legjobb állapotban tartja." A nagy hőség idején, melly negyven napig tart, (semaime), az arab csak minden másodnap itatja lovát. Nyáron, ősszel és télen nyaláb szalmát vet neki, főtápla azonban mindig az árpa. Közmondás : „Ha nem látnók, hogy ló elli a lovat, azt hinnők, hogy árpából lesz a csikó." — E keleti közmondással rokon a mi magyar maximánk is : „Ló neveli a csikót, zab az anyja." B é c s i gyep. A lótenyésztés és versenyek emelésére kinevezett ideigl. bizottmány a bécsi versenytéren 1858 május második felében véghezmenendő következő dij- és egyéb versenyeket teszi közzé : I. Első osztályú államdij 1000 darab cs.k.arany, 4 éves és idősebb minden országbeli lovak számára, 3% mérföld, tét 250 pf. bánat 125 pf. ha a verseny előtt