Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-12-30 / 24. szám

404 Ezt aztán rendes hajtóvadászattal pótolták , melly minthogy a hajtás úrbéri tartozás volt s más munkára fordítni ezt a törvény tiltá, szép őszi téli mulatságot adott. Haj tokkal most már gyérebben vadászunk, azonban erdeink — hála istennek még jókora terjedelműek és elegendők s a vadászat kutyák nélkül fárasztó, sőt sikertelen levén : kezdenek sokan régi kopókról gondoskodni; érzik hiányát, de ennek eredeti faja pór kezeken már annyira elkorcsúlt, hogy telivért találni most, nagy feladat. Hát a régi kutyapeczérek hol vannak? — a mostaniak e nevezetet sem ismerik vadászati jelentőségében, sőt azt illemellenesnek tartván, a régi kutyapeczérek hivatásáról is szűkkörü a fogalom. Mert jelenben a falkát—mint a régiek—erdőbe vezetni, biztatón szólitni, nyomon tartani, az elvesztett nyomot felkerestetni, nem értik többé; a kutyák keresését, hajtását szakértőleg támogatni nem tudják. De az illetők is inkább szeretvén a vadász szerepét vinni, a falkavezetéssel mit sem gondolnak; a kopó minden rendes parancs nélkül természeti ösztöne után keres, hajt s odahagyja a vadat, mihelyt nyomot veszt. A kopó a kürthang sajátszerű s minden alkalomra változtatott lejtésére nincs szoktatva, de a vezető fújni sem tudja a kürtöt 8 igy a kutya engedetlen, holott értenie kellene azt. Ezek nélkül a kopózás hegyes erdőkben anarchiává válik, hol senki sem tudja hova tartozik s ha a vadászat eredménytelen, tele torokkal kiáltják hogy : „a kopózásnál nincs unalmasabb, s hogy semmi élvezet nincs benne;" de támadnának csak fel a régi kutyapeczérek, s tanítanák a mostaniakat be, vagy tanulnák meg ezek egy angol falkártól, hogy kell a kutyát kiképezni, vadra idomítani, nyomra vezetni s nyomon tartani, hogy kell az elvesztett nyomot fölkerestetni (mert ennek mellőzésével lesz közömbössé s romlik el a kutya) illy panaszra nem volna ok. A kutyát, hogy hivatását érthesse, engedelmességre tanítani, a kihágásoktól elszoktatni, szóval a vadászati érzéket fenyítékkel jutalommal kell beleönteni. Könnyen meghonosulna hazánkban a kopóvadászat, ha kellőleg nemesítenők a kopók faját keresztezéssel is, lehetőn terjesztvén azt. S ha azok fajaik, tulajdonaik szerint szakértőleg tálkákba osztatván, rendszerezve lenne a kopászat némi pompa nymbuszában : e mulatság nálunk is még előkelő zománezot nyerhetne. Angolhonban a jelesb falkárok arczképeit érdemeik méltánylatául vadásztermekben függesztik föl. A kopóvadászatnak számtalan nuance-a van, mellyeket alig mutathat föl a vadászat más neme, ha azt szakértőleg élvezzük. Mert feltehető, hogy a vadász szépnek s kellemesnek találja kényelmes öltözetben,jól felfegyverkezve, kies völgyben hallgatni a változatos hangú kopócsaholást, mellyet a meredek bérezek és berkek sajátságosan viszhangoznak; s ha igen, kedvének kell telni abban is, midőn a fürge kopók robajjal törnek elő a sűrűből, csörtetésiikkel kiriasztván a vadat nyughelyéből; s midőn annak kiugrását rivalgással jelentik. Illyenkor a vadász tervezi a jövő perez teendőit s már avatott biztossággal következtet egyes erdővágások, nyilasok, bérczkanyarulatok, utak helyzetéből : melly helyen történhetik a vad forgása (vexel) s útját a vadnak ott állja el.