Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-12-15 / 23. szám

385 tásban, hanem a válságos helyeken való nyombontásban is kitűnő, úgy hogy biztos reményünk van, miszerint az idevaló falka fenntartja magát új hozatal nélkül, mit főleg falkamesteriink fáradhatlan buzgóságának s páratlan kitartásának köszönhetünk, — mi nem csekély nyereség egyfelől, mert nagyon apasztja a kiadásokat; másfelől, okszerű párosítás útján egyformább kutyák állíthatók elő, mint egyenkénti vétel útján, ha nem egész falka vásároltatik meg; mire reménység sem lehetne a pénzhiány miatt, Igy gondoljuk mi szegénységünket pótolhatni. Még érdekes lehet a lovas világnak megismerkedni, a mennyiben ez leírható, vadászterületünkkel. Erről annyi ferde képzeteket hallottam, hogy azokat némileg tisztázni szükségesnek tartom. Mondják, nálunk csak Erdélyben növelt ló bir menni. Nem tagadhatni, hogy a melly ló itt növekedett, már csikó korában megszokta a hegyen fel- és lenyargalást; annak tüdeje hegyre felmenésre gyakoroltabb s hegyről le bátrabban megy; de vadásztak itt magyarországi, külföldi, angolhoni lovak; a mellyik jó volt, elment jól; kevés szoktatás kell, legtöbb a lovastól függ. — Mások a lefelé való vágtatást (galopp) tartják veszélyesnek. Tagadhatlan, hogy ez annak, a ki legelőbb kisérti, kellemetlen érzést okoz; hasonlólag nem érzi magát honosnak a ló, ha nincs reá szoktatva; de lefelé igen ritkán bukik a ló s beleszokott ló szabad kantárral többnyire biztosan száguld le s a hegyen vesztett tért kipótolja. Az igaz, hogy miután jönek közbe hegyek, mellyeknek tetejét ügetve, söt lépést is alig bírjuk megmászni a legjobb lóval is: a tetőre érve sietni kell veszteségünk pótlása végett s a lovat sarkantyúval figyelmeztetve neki ereszteni, mert ha lefelé utói nem érjük a vadászatot, a második hegyen még hátrább maradunk s a harmadikon merőben lemaradunk; de ellenben az előny az, liogy minden lejtőn kipiheni magát a ló tüdeje. Magasságban soha, szélességben is ritkán fordul elő ugrás. Nagy előnye vadászterületünknek, hogy ha látjuk, miszerint a szántások, berkek sat, közt nincs nyom, pár perez alatt átmehetünk a gyepre s megfordítva. Szóval a kolozsvári terület változékony, most hegyre mász az ember s midőn már elcsüggedt a tetőt elérhetni, egy szép gyepes lejtön a legsebesebb menetközben kipihenteti lovát s ujult erővel ér a völgybe egy kis ugráshoz, onnan a más hegyhez, míg a teljesen kifárasztott nyúl meg nem adja magát, Nagy előnye kopászatunknak az is, hogy városban van, hol mindenki, főleg a fiatal ember vadászhatik, a nélkül, hogy a társas körökből kivonja magát; kevesebbe is kerül, mert kiki a szokott életmódot foly*