Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-11-30 / 22. szám

375 No már olvasó, ha ön vadász ember, meglehet hogy ollykor ebéd után nyilvánítá ollyas kívánságát, mintha szeretne egy oroszlányt meglőni. Még tán azt is mondhatta ön hogy : „Biz én megtudnám lőni az oroszlányt." Ha a vágy szivében s nem csak szájában van önnek, itt a rejtély kulcsa, mikép kelljen azt megejteni. De nem jobb lesz ha én elhallgatok. Ön elmehet s leczkét vehet magától az oroszlányölőtől. Vadászat rókakopákkal. (Folytatás.) II. A rókakopó k hazája Anglia. Az angolok mesterei az állattenyésztésnek; azaz értik a módját, mint kell különböző fajok keresztezésével olly tenyésztményt állítni elé, melly a kitűzött czólnak megfeleljen. Ez — mint mondani szokták — nem fúható fel hólyag gyanánt, hanem sok évi következetességet igényel. A rókavadászathoz erős, gyors, könnyű kutyák szükségesek. A rókavadászat divatba jöttekor Angliában volt kutyák nem valának egészen alkalmasak s az angolok rögtön keresztezési kísérletekhez fogtak. Richardson, ki illy ügyekben tekintély, azt állítja, hogy a rókakopók az agárnak borzkutyával történt keresztezéséből származtak. Szorgalmas tenyésztés mindinkább nemesítő az új fajt s ez önállóvá vált, csupán egyes tulajdonaival emlékeztetvén a törzsre. Az angol sportsmenek a rókakopó „eszmény képe" iránt épen nem értenek egyet s gyakran épen nem lényeges dolgok fölött vitáznak. Majd a szőrszin, majd a bőrnek többe kevésbé érdessége, sőt néha a farok szőrtömörsége határoz náluk. A mi véleményünk szerint a szin legfölebb némelly önálló vagy ősfajoknál, minő a véreb vagy a Talbot, bizonyíthatja a valódiságot; vegyített fajnál azonban ettől mindössze se sok függhet. OO A rókakopó vad, szilaj, tüzes és rendkívül vérmohó állat. Minden útjában esőt lerántani szeret s nem ritkán még Őrét is megtámadja, ha ez roszúl bánt vele. Ehhez képest a rókakopók sokkal szigorúbb fegy alatt tartandók, mint például a szarvaskopók vagy pedig a vizslák. Ez utóbbiakkal szelid uton többre lehet menni, míg a rókakopókat ostor kormányozza. Tüzes véralkatuk vadászat alatt hasonlókép kitűnik. Alig fedezték fel a vadbűzt, legnagyobbb sebességgel rohannak a nyomon. Semmi sem képes őket feltartóztatni. Elszáguldanak a lovas vadászok egész csoportja közt; azonban nincs példa rá, hogy lovak rókakopót eltiportak volna. Tüzességük miatt gyakran a vadbűzön túl is hajtanak s az ostorászoknak ugyancsak ügyelniök kell nyomon tartásukra. Ugy látszik, hogy tapasztalt rókák ismerik már a rókakopó e rosz tulajdonságát; mint ezt a következő esemény bizonyítja. A falka keményen szorított egy erős rókát s ez, a kópékkal nyomában, egy fal tövéhez ért, hirtelen átugrott rajta, a túlsó oldalon a falhoz lapult s miután a Í-