Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-11-30 / 22. szám

368 mailni akarja; lóra, melly őt kísérlete meghiúsulása esetében üldözőitől megmentse; lóra, melly fáradhatlan s éhséget és szomjat könnyen tűr. A beduin nem sok lovat tart, nincs módja benne s kalandor életmódja miatt még takarmányt sem termelhet számára. E takarmány nagy része árpa, mellyet venni kénytelen. A puszták e fia csak kanczát lovagol, mert ezt ép olly tüzesnek tartja mint a mént s e mellett kitartóbbnak a futásban és nélkülözésben, értelmesebbnek, taníthatóbbnak és szelídebbnek — s végre, mert csikót ell, melly pénzt hoz be vagy további tenyésztés eszköze. Az arab a ló ivadékát anyai ágról számítja s ennélfogva a kanczára sokkal több értéksulyt helyez, mint a ménre; hágásra azonban csak egészen tiszta vérű csődört alkalmaz. A kanczacsikót nagy szorgalommal neveli, a méncsikót többnyire eladja vagy rögtön az elles után megöli. Minden tökéletes és kitűnő a legjáratlanabb nézőre is kénytelen hatást gyakorolni. Igy van ez az arab lónál is, melly olly feltűnő, hogy ki valaha arab lovat látott

; a másodikra mint illyenre azonnal ráismer. Különösen a fej alkatában van valami, mellyel semmi más ló nem bír; bizonyos kifejezés, melly azt fajának minden más állatai fölé emeli. Feje az, mit száraznak és négyszögünek neveznek; homloka széles, néha domború; szemei nagyok és szépek; szempillái feketék. Az arab a fekete szempillákat különös szépeknek s e faj ismérvének tartja, mellyre sokat helyez. — A fülek hol kicsinyek, hol hosszúak, de mindig vékonyak, jó állásúak — s hegyeik könnyed hajlásuak. Az állkapocs rendesen erős, az orr egyenes vagy kissé benyomott; az orrlyukak nagyok s erőfeszítéskor tágulok, ekkor egyszersmind kis bőrredők képződnek rajta, mellyek a fejalkat kifejezését még emelik. A nyak jó szabású s a gyönge domborulat, hol a főbe olvad át, a nyakszirtnek szép alakot ád ; meglehetős hosszú, rendesen szép hajlású s hattyúnyakat képző; futáskor hátrahajlik s szarvasnyakká idomúi. A mar a vállapoczka fölött emelkedik ki, anélkül, hogy keskeny vagy éles volna; a hát egyenes; a bordák donga-alakúak; a czombok kettősek és domborúak; a keresztcsont hosszú és tojásdad. Az arab ezt mondja : — „A ló oroszlány szügyével és farkas keresztcsontjával bírjon" — Farkát az arab ló különös szépen hordja s mutatja, milly feltünőleg erősek czombjai, keresztcsontja, izomcsuklói, kiváltkép a hátsók. Ezeknek állása kissé szűk, mint az állatország legsebesebb futóinál, a szarvasoknál és az őznél. Tagjai szárazak és idegesek; az inak a szárcsonttól világosan elkiilönözvók ; az elő szárcsont kissé rövid; patái tojásdad alakúak; a köröm szivós kemény. Az első lábak néha kifelé fordulók; a serény finom, hosszú, selyemfényes; a fark alsó vége tömöttebb mint a felső, szőre földig ér le. Az arab a szép hosszú farkat a ló fődiszének tekinti. Az arab lovak nagyobb része fejérszürke; nagyon becsesek ezek után a csukaszürkék, azután jönnek a pejek ós a sárgák. A fekete igen ritka. Az arab ló szőre rendkívül gyöngéd és selyemként fénylik, s ha nap süt reá, minden színbe játszik. A fehér lovaknak ezenkívül fekete bőrük van , mi a szőr szépségét méginkább kiemeli. Az arab gyakran olly lovat, melly a mi szép formát kereső szemeinknek épen nem tetszenék s valóban nem is szép — igen magasra becsül. Ámde az arab mindenek fölött a ló tényképességére tekint, mert életmódjánál fogva sebes, kitartó és