Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-11-15 / 21. szám

354 s egy nagy árok miatt, melly egypár lovasnak néző helyévé vált,mig másoknak — habár csak rüvig ideig tartó — sírjává lön. A fáradt s nemsokára elfogott nyúllal visszaérkezvén, a csatatéri- pajtásaink nagy számától ellepve találtuk. Nov. 14-én leend az akadályverseny, nov. ló-én pedig a billikomagarászat; mindkét ünnepélyre számos vendéget és nagyszerű sportot remélünk. B;Ü

Ó PODMANICZKY FRIGYES. Csákó nov. 10. llubertiittpi agarászat. Szakoly, nov. 4-én 1857. Hubert estéjére Debreczenből gr. V. J., Ív. L. és K. S. tisztelt barátim szívesek valának meglátogatni s pár napot nálam agarászni. Van-e nagyobb inger, élvezet, mint midőn agarászt, agarász czimborája agárral látogat meg? Az agarászat előtti egész est úgyszólván édes -ábrándokban, vágyakban, reményben, tervekben telt el. Reggel jókor lóra ülvén, atyámat is ide számitva, öten két agárral a futó tér felé indultunk ki; a nagy köd miatt azonban két óránál tovább valánk kénytelenek egy repezekazal mellett rakott tűznél időzni s várni a nagy köd eloszlását, mi végre be is következett, Ez idő alatt társaságunk J. J. barátunkkal szaporodott meg. Alig hogy lóra lilénk, a tűzhelytől tiz ölnyire, atyám fektében látott meg egy nyulat. Közeli felkelése daczára, a nyulat 300—350 ölig a két agár be nem érheté, s ez, az első beéréstől számított 200 ölnvire lőn elfogva. A második nyul távol kelt. közel egy szőllőhez, s négy vágás után a szellőben menhelyet nyert. A harmadik nyul, rendesen kelve, rövid hajtás után el lőn fogva, Eddig szép a mulatság, mind a társaságra, mind különösen reám s gr. V. J.-re, mint agár tulajdonosokra nézve. De felkel a negyedik nyul, 100 ölre vágást kap s ennél többet nem láthattunk. Pásztoroktól kérdezve, végre 1600—1800 ölnyire egy rókalyuknál megleltük az agarakat. A legszebb hajtásból nem láthatván semmit, visszatéret a hajtás derekát látott pásztort kérdezők ki s ez crősité, hogy az egyik agár lábai közt volt a nyul. Ismeritek e nemét a jó érzésnek agarász barátok? bTdedve volt némileg a nem látott szép hajtás. A sors azonban ugy akarta, bogy a hajtás végét látott pásztort is megkérdezzük. S ime, mi volt a felelet? „Egy hajitásnyira volt az agár a nyúlhoz, midőn mellette elhajtott!" Kis tér a hajtás elején, még kisebb a hajtás derekán, igen nagy a végén! — Az ötödik nyul távol kelve bár, folytonos verés után el lőn fogva. Költött nyul volt a hatodik; beérés nélkül ment be egv közeli erdőbe. Es igy négy nyul volt, mit e napon fogathattunk. Elég szám biz ez is ezen a határon, mellynek némellv helyeit elibe teszem Kocsérnak is : s ki nem hinné, ám kisértse meg. Másnap könnyebb helyre mentünk agarászni : fogattunk 5 nyulat, a hatodikat, akár hogy szépítjük a dolgot, biz azt nagyban szalasztottuk. Na de, majd meglássuk, később mire tudunk menni, ha agaraink gyakorlatban lesznek, mert mi még ez élvezetet ez őszön csak kdencz ízben használtuk fel. G. I.