Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-11-15 / 21. szám

350 árok közé szorult derekát kisebb árkok szeldelik át, Körülvevén e tért, csak délkelet felé hagytunk egy őrizetlen nyilast, hogy a róka Göd felé vehesse futását. A falkár (huntsman) északról, tehát a malom felöl, ereszté he a falkát, de az árkolások miatt nem követheté azt közelebbről s csak az árokpartról figyelt a falka működésére, midőn egyszerre egy vidra vonta magára figyelmét, melly állat a kopók elöl megugrott és a falkár előtt lévő árokba szökött. Ez rögtön tudtunkra adta az esetet, (nekem és két más vadásztársamnak) kik lovaikról azonnal leszállván, a vadnak kézrekeritését elhatárzók, mi azonban igen sajátságos módon történt meg. A vidra t. i. az alig lábnyi mélv vizben fel és alá úszkált a lielvett, hogy földalatti rejtekébe bujt volna, mi azon gondolatra vezetett bennünket, hogy a kopók által zsákmány keresésen lepetve ugrott meg, s csak szükségből menekedett ezen és nem más árokba, hova ha menekszik, minden fáradozásunk sikeretlen leendett, mert alkalmasint lyukába bujt- s minden üldözéstől ment lett volna. De igy, előnyünket fölismerve, szüntelen vizalatti úszásra kényszeritettük, kővel és röggel dobálván feléje, midőn pihenési szándékkal fejét a vizböl kiemelte. A viz sekélv, az árok feneke pedig iszap lévén, könnyű volt útját követni, mert a mindenütt fölzavart iszap elárulta nyomát, Számitásunk nem is csalt. A vidra léghiány miatt már sűrűbben mutatkozott a viz szilién, egy-egy kö is érte testét, szóval fáradni kezdett, mi pedig annál nagyobb hévvel üldöztük; mig végre 30— 35 percznyi üldözés után gr. P. P. szerencsés hajitása fejét érvén, rövid időre elszédité, épen midőn fejét a vizböl kidugta, hogy uj légprovisiót szerezzen; én pedig vadászostor segedelmével s a sajátságos sport szemlélésére lassanként gyülekvö többi vadász jelenlétében nagy nehezen kihalásztam ö vidraságát, még épen jókor, mert már-már éledni kezdett s ki tudja nem szabadul- és nem hiusitja-e meg hosszas fáradozásunkat, A capital sport be lévén fejezve, mindenki szokott figyelmével, melly a rókavadászt jellemzi, kisérte a kopó hangját, melly az egész vidra-sport alatt szüntelenül hallszott, de a rókának a coverböli kiugrasztása ezúttal nem sikerülvén, az egész vadászhad elhagyá e tájt s tova indult azon reménnyel, hogy más covernél talán sikerülerid egv szép : Tally ho! Alig értünk egy a vasúton innen lévő nádashoz, alig iramlott a falka a xiád közé, törtetve azt maga körül : már is hangzott a túlsó oldalról az ostorász éles tally hó-ja s mindenki sietett, ki jobbról, ki balról, meg-