Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-11-05 / 20. szám

341 inkább őt fenséges hanggal s pompásan — földi pályájának végpontjához kisérni látszik. Tapasztaltam végre : hogy ha az erdőből mezőre szökik a nyul más covert keresni — mi többnyire beszokta végezni a vadászatot is, ha a vad más vidékre menekül, — a harrier nem hajtván szemre, csak a nyomán kuszálva mulatván magát, a nyul a dolgot veszedelmesnek nem tartja s visszatér az erdőbe, egy kis körben fordulván meg. Kimondhatlan türelemmel szoktak ők hajtani, a check soká tart, magától nem hagyja oda a nyulat, nem fárasztván magát mód nélkül, és ezért állítom is, hogy 2 pár elsőbb rendű kopó — ha csak valami különös esemény nem adja magát elő és a nap még nem jár le — a lövésre nem került nyúlnak, maga csinál halalit, mert a nyulat halálra kinozza modoruk. Még azon előnnyel is birnak ezen ebek — természettől engedelmesek lévén — hogyha a vadász a vadászatot megunva haza akar térni, a nyúlról könnyebben leverheti és felfűzheti őket. — Kivált ügyes kopók válnának belőlük, ha kölyök korukban mindjárt, nem lóval, de lőfegyverrel való vadászatra szakértőleg idomítanák őket. Tiszta Károly. A vizsla és idomítása. (Vége.) Az ebidomításnál különösen kettőre kell ügyelni; először, hogy a kutya tökéletesen tudja, mit nem szabad tennie; másodszor, hogy a leglágyabb szóra, jelre, ismerje kötelességét. Az első pont keresztülvitele sokkal könnyebb a másodikénál s egyszerűen abban áll, hogy a kutya valahányszor önfejüsködni vagy ura parancsa ellenére tenni akar, határozott s következetes gátlást tapasztaljon. A második pont már valamivel több ismeretet, itélő tehetséget, belátást és türelmet igényel. Irányt adólag mérsékelni az eb természeti képességeit, azokat a vadász akaratának feltétlen teljesítésére szoktatni s úgy képezni, hogy az eb a tőle kivánt teendőknek jól megfeleljen : ebből áll a feladat. Tegyük fel, hogy a vizsla jól érti már a „lapulj, lassan, előre, keress, rajta hozd el sat." kifejezéseket ós ezeknek engedelmeskedni is szokott. Most már tanítsuk arra, vagy inkább mutassuk meg neki, miként kell keresnie a vadat. Nyirett szárnyú élő fürj vagy fogoly lábára zsineget kötvén, hagyjuk azt ötven hatvan ölnyire különböző irányban futni, (ha élő vad nem volna kapható, lőttet lehet ekként meghurczolni,) s ezután tegyük le a fürjet vagy foglyot kalitban, vezessük az ebet a nyomra s tegyük próbára és gyakoroljuk szaglását. Ha eltér a nyomról, mutassuk meg azt neki újra s biztassuk jó irányban haladásra, „lassan!"-t ismételve, midőn közelít a vadhoz. Hol sok a vad, ezen ál-vadászat természetesen nem gy akran ismét lendő, bár az otthoni gyakorlatra is maradhat idő, mikor rövid kirándulásra sincs alkalom. A tér bekeresésére könnyű a vizslát tanítani, csak folytonos jó kedvvel történjék a biztatás, melly a „keress!" szó kíséretében kézzel intésből álljon. Ha a kutya