Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-11-05 / 20. szám

340 laghtól. — Lincoln 4 é. Warlock Birdcatchertől. — Lichiicld 4 é. Fisherman Herontól. — Liverpool 4 é. Fisherman Herontól. — Manchester 3 é. Sir Colin Robert de Gorhamtól. — Newmarket I. idős Poodle Iontól. — Newmarket IL 5 é, Mary Idle Boytól. — Newmarket III. 3 é. Fright Alarmtól. — Newcastle 3 é. General Williams Womersleytől. — Northampton 4 é. Fisherman Herontól. — Nottingham 3 é. Borderer Joe' O'Scottól. — Plymouth 3 é. Odd Trick Sleight of Handtól. — Richmond 3 é. Minnie Weatherbittől. — Salisbury 4 é. Fisherman Herontól. — Shrewsbury 5 é. Mary Idle Boytól. — Warwick 4 é. Fisherman Herontól. — Weymouth 4 é. Fisherman Herontól. — Winchester 4 é. Fisherman Herontól. — York 4 é. Warlock Birdcatchertől. Harrier-ekkel való vadászat. (Lőfegyverrel erdőben.) Néhány év előtt két harrier kopó lőn tulajdonommá, mellyeket egy falkából azért mustráltak ki, mert az egyik engedetlen sok hamis hangot adott, a másik pedig elvénült. En őket közönséges erdei kopóknak kezdtem használni; — eleinte, midőn még a falkamester és whipek ostorának ize emlékezetükben volt, nem mertek tőlem messze távozni az erdőben s csak körülöttem keresgéltek, nehogy büntetést kapjanak, de egy pár vadászat után, midőn néhány nyulat minden géne nélkül hajthattak, neki bátorodtak s a legfelségesebb erdei kopókká váltak. Tapasztalásom szerint ezen fajt nyúlra — de rókára is — kivált nem nagyon kiterjedt erdőben, leginkább sűrűségben, sokkal mulatságosabbnak találom a közönséges kopófajnál, mert először : kitűrő szorgalommal „mit Müsse" keres ki minden bokrocskát, mint valamelly jó vizsla; ha pedig felugrik előtte a files, a helyett hogy vágtatva s reá rohanva kergetné, és ezáltal mint egy tettel mutatná, hogy életére törekszik, phlegmás hosszú vonítással jelenti a vad kiugrását, és orrát mindig nyomán tartván, mérsékelt ügetéssel nyomba kiséri ellenét, melly nem tartván attól, hogy rohammal fogatik el, csellel kóvályog s mintegy szembekötősdit játszik vele, és igy azon szokását, miszerint mindig a régi fekvése felé szokott térni, jobban megtarthatja; mert nem sarkalják olly annyira s a vadász bizton oda állhat fegyverével, és bizonyosan ónjára kerül a vad. — Továbbá a vadász soha sem jön azon unalmas helyzetbe, hogy ha messze elhajtatik a vad — mi közönséges kópéknál, kivált ha ritkásabb erdőben szemre vehetik, gyakran történik — öt felvonásos szomorú játékot is elolvashat addig míg visszahozzák, mi ugyan illy esetben ritkán történik: mert a nyul, ha idegen vidékre hajtatik, nem tájékozhatván kellőleg magát, elveszti hajlamát fekvése felé térni, és ott vesz, a kutya pedig csak fáradtan, nyul nélkül, lézengve tér vissza. A harrier-ek előtt a nyul körbenforog. Különös élvet szerez továbbá a vadásznak ezen kutyák rivalgó-ugatása, midőn azt hegy, völgy, erdő viszhangozza, melly nem annyira rémíti a vadat, mint