Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-11-05 / 20. szám

334 Fóti lóversenyek. (Octob. 19). Intézők : gr. Ilunyady József, gr. PálfTy Pál, b. Wenkheim Béla. — Pályabirák: gróf Szápáry László, ifj. gr.Batthyány István. — Teherre ügyelő : b. Orczy Andor. -- Inditók : b. Orczy Béla, gr. Eszterházy Antal. A fóti gyep azon nevezetes előnynyel bir, hogy a fővároshoz és a vaspályához közel fekvése megkönnyíti a külföldi lovaknak ottani megjelenhetését s e concurrentia a belföldiekre nézve természetes ösztönző erővel bir. Másrészt Fót birtokosának vendégszerető kastélya a magyar fő aristocratiának kedves gyűlhelye lévén, a nemes gróf iránti köztisztelet és szeretet is elég vonzerővel bir arra, hogy mennél több tettleges részvétel emelje azon versenyek érdekét, mellyeknek eszméje és létesítése a gentlemaiY-spóYtsman e magyar typuszának köszönhető. Ezekhez véve a hat pontú dús sorozatot, mellynek főbb vonásaiként a kanczadíjat, a handicapot s az AszóAyságok díját említjük : mindezen indokok összehatása olly sok és jeles ló nevezését eredményezte, hogy a fóti nap érdeke a pesti versenynapok bármellyikeé mellé tehető. Tekintve azt, hogy Palotáról omnibusjárás, vagy Pestről különvonat nem könnyíté meg a fővárosiak kijöhetését : a helység tövében fekvő versenytérhez elég nagynak mondható néző közönség gyűlt össze, melly azonban leginkább a szélső két osztály egyéneiből állott,, t. i. a főaristocratiának közel százra menő tagjaiból s a határoszlop melletti fasort szegélyező szűrös földmívesekből, kiknek számára itt valóban végén csattant az ostor, miután nekik a mezei gazdák versenye — mellyre gróf Károlyi István bőkezűsége tíízött ki díjakat — nyújtott mulatságos látványt. A reggeli hives szél déltájban lccsillapúlt s az őszi na}) sugarai a léget felmelegítvén, a versenynek legszebb idő kedvezett. A kancza díjra nevezett nyolez ló közül öt visszavonatván, csak Irene, Black Bess és Coal Black Rose volt indulandó. Ez utolsót híre előzte meg s a versenytérre megjelenéséig a magyar turfiták közül alig látta valaki. E bir azonban olly nagy volt, hogy győzelméről kevés kétség lehetett. Tulajdonosa a hamburgi Droop Henrik bir szerint nagyon csekély áron vette Angliában s szorgalmas idomítás után bejárta vele a német gyepeket, hol mintegy 18,000 pftra menő díjakat nyert. Jelesül hamburgi és berlini diadalai után Pardubitzban a 4 m földes államdíjat olly könnyen nyerte el, hogy alig volt hihető, miszerint Irene vagy Black Bcss csak meg is közelíthessék. Ennyi tény után a közfigyelem természetesen a „koromfekete rózsára" irányúit s midőn cz kevéssel a futás előtt a gyepen megjelent, egy szörnyen madár húsú kanczát láttunk a csodalóban, melly a csak futásra alkalmas rendkívüli könnyüségen kivűl alig képes jobb részt felmutatni. Mondják, hogy Angliából elhozatnia után idomárja két hétig csak ezukorral és sárga répával tartotta. Meglátásakor néhány szakértő kételkedni kezdett, hogy a fekete némethoni diadalait a kanczadíj megnyerésével tetézze — s hogy e kétkedés alapos volt, a következés mutatta meg. — Az elegyversenybe n Brother vagy Harlequin elől csak Barbarina vehette volna el a győzelmet, de mig a két