Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-10-15 / 19. szám

329 A szint illetőleg, ez merő izlés dolga s nem lényeges dolog, kivéve ha az éghajlatvagy a terület színe, mellyen az eb alkalmazva lesz, veendő tekintetbe. Perczig sem hiszem, hogy a kutya jóságára nézve a fehér vagy fekete, sárga vagy barna szin határozó legyen: forró égalj alatt azonban a világos szin elŐnyösebb, miután a nap kevésbé hat reá. Vadászoknak, tehát csak általános elvekről, irunk s feltesszük, hogy a házi idomításban jártasak és a kutyát a rendes vezényszavaknak, minők p. o. lapulj, keress, hozd el, vizbe, vigyázz, lassan stb.*) megértésére és fogadására teljesen betaniták. A vadászebnek azonban házi idomitáson kivül vadászati idomitásra is van szüksége; kell, hogy a tért bejárni, a vadat feltalálni stb. tudja; kell, hogy folyvást korlátok közt lcliesseu tartani s urához bizonyos távolságban maradjon. IIa jól van nevelve, kevés biztatással is jól végzendi dolgát. Természeti hajlamait, hogy ezek ura kívánságának megfelelők legyenek, csak igazgatni vagy korlátozni keilend. Feltétlen engedelmességre otthon is lehet ugyan szoktatni, de legjobb őt dicsősége mezején lehető leghamarább gyakorlatba fogni. (Vége követk.) Vadásztáska. Két nyúl, két róka. Aszódról Podmaniczky Frigyes bárótól a következő érdekes tudósítást vettük : — „Oct. 10-én agaraimmal kiindulván, csakhamar egy nyulat fogattam. Hosszasan keresénk ezután a nélkül, hogy vadra bukkanjunk, midőn egy mélyedésbe érvén körülbelül 500 lépésnyire előttünk gyönyörű róka kelt síkra; — kutyáim tűzzel mentek neki s rövid futás után megölték. Alig haladánk ismét öt perczet, midőn egy angol mérföldnyire második róka látszott; nagy nehezen mutattuk be kutyáimnak, mellyek a vadat végre meglátván, azt erős és hosszas roham után beérték; a futás sebes és hosszantartó volt; a róka kemény védelem után, melly alatt egy kankutyám erős sebet kapott, lenyűgözve s megölve lőn. — Néhány perez múlva újból nyúl kelt ki, mellynek elfogatása után,két rókával s két nyúllal megrakodtan vigan ügettünk haza. Kutyáim ez idén 61 nyulat és 2 rókát fogtak;— de majd a december és január azt fogja mondani : „de csak úgy, ha lehet." A róka mint agár. — Zabolcsmegye Szakoly oct. 1. 1857. — Szerk. ur; — A megye legszenvedélyesebb agarászainak egyike közli e sorokat, — az eset hitelességéről jót állok. Agarászatról még nem közölhetek semmit, de ha ideje eljő, nem késendik tudósításaival **) — Gulácsi Imre. Agarászok, kik e szenvedélyt ez előtt 18 —19 évvel is élvezték, csodálkoznak, hogy néhány év óta azon helyeken, hol ezelőtt 10—14 nyulat ugrattak naponként, most 3—4 év óta, szerencse ha 3—4-et találhatnak. E nyulhiányt sokan a lefolyt néhány vizes évnek tulajdonítják; mig mások azon véleményben vannak, hogy a folytonos évenkénti agarászás által nem is csoda, hogy ennyire megkevesedtek. Ez*) Épen most foglalkozunk egy magyar vadász műszótár összeállításával, mellynek közlését e lapok jövő évi folyamában kezdjük meg. Nagyon lekötelezne minden vadász, ki a kezeügyébe eső s a vadászat bármelly ágába vagy részletébe eső magyar vadász kifejezéseket összegyűjteni se lapok szerkesztőségének beküldeni szíveskednék. **) Mellyeket mindig szivesen s köszönettel fogad a szerk,