Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-10-15 / 19. szám

327 A vizsla és idomítása. Magyarországon a vizslának öt faja ismeretes. Legelterjedtebb a rövidszorü német és cseh vizsla, melly magasságra, szálasságra és erőre a többit fölülhaladja: kissé csúcsos fejéről inkább széles mint hosszú fülek lógnak; tartós, fáradhatlan, könnyen idomítható s nem szeles állat. A némethez leginkább hasonlító franczia vizsla feje rövidebb és tompább. A spanyol vizslának teste alacsony és hosszú; feje nagy és erős, orra tompa, szája széles, erős lábai kevéssé kihajlottak; szép állat, de nem tanulékony, gyakran makacs, hamar romlik s testessége miatt a keresésben lomha. A közép nagyságú lengyel vizsla feje rövid, termete ormótlan, szőre borzas, könnyen tanúi s vizivadászatra nagyon alkalmas állat. Végre az angol vizslának kétféle faját ismerjük, nevezvén azokat röviden rövid vagy hosszúszőrűeknek

; ezek rendesen legfinomabb szaglásuak, fennhordott orral szorgalmas keresők s a vadat szilárdul megállók. — E különböző fajokat nálunk szárazon és vizén széltibeu egyaránt használják; a különféle kutyák Összeeresztéséből azonban annyi korcsvegyület támadt, hogy a tisztafajú bárminő vizsla évről évre ritkábbá válik. Másként van ez Angliában, a mindennemű állat tenyésztésének példányországában, hol a fajnak vagy tisztán fenntartására, vagy czélszerü vegyitésére s az ivadékra a kutyáknál is gondosan ügyelnek. Ehhez képest a különböző fajoknak, tulajdonaikhoz és képességűkhez mért feladatuk, sőt elnevezésük is különböző. A rövid sima szőrű, tisztán angol vizslafaj neve pointer; a hosszúszőrű és lompos farkúé setter, melly a pointer és spaniel vegyítéséből származván, a finom hosszú szörzetet ez utóbbitól örökli. A spaniel (a mi elromlott spanyol vizsláink eredeti faja) kétféle; vizi spániel, rövid mély testű, rövid farkú s mindenütt borzas fürtös-szőrű kutya, mellyet leginkább kacsavadászatra használnak;— és a cocker spaniel, alacsony igen hosszúszőrű, melly többnyire májszinű, vagy fehér, májszín foltokkal tarkázva; fülei hosszúak, idomítása nehezebb, mint a pointeré vagy a setteré, de jól idomítva minden vadra s különösen erdei szalonkára alkalmas. Pointer, setter vagy spaniel, a német ezeket vegyesen Vorstehhund, Hühnerhund, Wachtelliundnak, a magyar átalában vizslának nevezi. A pointer és setter érdemeiről nagyon eltérők a vélemények s Angliában egész verseny áll a fölött, mellyik bir a kettő közül több előnnyel? Francis Butler, newyorki híres ebidomár és kereskedő legújabban egy illy czimü munkát adott ki: „Breeding, training, management, diseases of dogs"; (A kutyák tenyésztése, idomítása, kezelése, betegségei.)New-York 1857.*) A 216 lapra terjedő munka huszonkilencz szép képpel van ellátva, mellyek a vadász- s egyéb kutyák nevezetesebb fajait ábrázolják. E szakavatott toll a pointer és setter különleges érdemeiről következőkép ír : A setter edzettebb, hidegben jobban kiállja a sarat, mint vizi eb átalában kitűnőbb, sűrűségben bátrabb, gyorsabb s a tövisszurásra nem olly fogékony mint a pointer, melly viszont a hőséget jobban kiállja, az ivást könnyebben nélkülözi, *) Kapható Ráth Mór könyvkereskedéseben a váczi- és kishid-utcza sarkán. Ara 4 pft.