Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-09-30 / 18. szám

314 ül é ii e s - n a p t á r. October. E hóban — vagy már septemberben is, ahhoz képest t. i. a mint ezt a legelő füve a az időjárás megkívánja—a ménes ismét az istállókba gyűl össze. Ha a legelő az istállókhoz olly közel fekszik, hogy a lovak, vagy legalább a csikók egy része baj és alkalmatlanság nélkül még naponként kihajtható : ugy ezt e hóban reggeli 9 órától 3-ig kell tenni, nem csak a legelői fű végett, hanem a tiszta léo-en való szabad mozgás tekintetéből is. Az istállókba visszatéret, második etetésben részesüljenek a lovak. Igen sok ménesnél a kezelési rendhez tartozik az, hogy csnk a szopástól elválasztott csikókat bocsátják szabadon az istállókban, az idősbeket pedig fékre kötik; e mód a csikók testfejlődésére nézve hátrányos. Elég nagy istálló-osztályokban csaknem szükséges, hogy a 1% és 2% éves csikók szabadon mozoghassanak; mert a ménesudvarra való kibocsátás — ha a nap 24 órájából huszonkettőt egy helyre fékezve töltöttek — nem ad nekik elegendő mozgást; a tél hidege nagyon ártalmasan hat illy helyzetben s ha ki is bocsátják őket, nincs kedvök futosni és egymással játszani. Igaz, hogy a csikók illyetén nevelése több gondot és előovatosságot igényel a szolgák részéről, mintha a nevezett korú csikók kötőfékre vannak fogva. A gondosságban maga a felügyelő járjon elő jó példával. Illy rendszerrel, ha a csikók jól vannak összeválasztva s ha a szolgák lókedvelők, hamar oda vihetik a dolgot, hogy a csikók vakartatni engedik magokat, hanem is a legtökéletesebb modorban. Kötőféken ez bajosabban sikerül. Minthogy azonban sok lótenyésztő e nevelési módot nem helyesli s a l

1 2 éves csikót már kötőfékre fokja : ez esetben e csikók bőrének tisztítása minden reggel eleinte lókefével, később, ha ezt megszokták, ló vakaró val történjék; valamint a többi lónál is, mert a bőr egészsége a legfontosabb dolgok egyike. Ennélfogva az istállókban minden porfelverést kerülni kell s hol az istálló fölött szénapadlás van, ott e padlás tömör és áthatlan legyen. A legelői életről az istállóira, a fűtáplálékról a száraz takarmányra, a szabadságról a kényszerre való átmenet a lovak legnagyobb részében különösen a csikókban változást fog előidézni, melly ügyeletre s naplóba iktatásra érdemes. Egyes lovak viselete a téli hónapokban — a testalkati különbözethez képest — ezen átmenet befolyásától függ s a velők való bánásmódot határozza meg. A szolgák istállónként gondoskodnak a szecskáról, mellyet a szecskavágó helyiségből minden este csatornán kell a ládába tölteni, mellyben azt a következő napra zabbal vegyitik. E czélra a takarmányi felügyelő adja ki reggelenként a szalmát. A szénát saját kötözők bizonyos sulyu kötegekbe gazdaságosan kötik s ezeket a felügyelő reggel minden istállóhoz aránylag kiosztja. IIa a kötözők a szénából kellőleg kirázzák a port, az istállók a lovak javára pormentesek maradnak. A mcnesbeli különböző lovak téli takarmányozását illetőleg e naptár szabályt