Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-09-15 / 17. szám

297 VadászíáBka. Néhány szó a magyal* kapókról es kopózásról. Több helyes czikket olvastunk e lapokban a kopózásokról falkákkal lóháton; én mint régi szenvedélyes vadász a kopózásokról magyar kopókkal és lőfegyverrel kívánok néhány szót emelni, nehogy a divatba jött lovas kopászatok ezen ősi s legszebb nemét a vadászatnak háttérbe szorítsák. El kell ismerni az angol kutyákkali kopászatok jó oldalait, melyeket már több sportsman kiemelt s a magyar vadászvilággal megismertetett, de más részről, nem tagadhatni a kopóvadászatok előnyeit magyar kopókkal; mert mig amaz a vadat sikon űzőbe veszi s egészen szép vadászképet mutat, emez a rengeteg erdők vadoniban, átgázolhatlan sűrűkben, mélységes árkokban keresi és fogja fel a vadat, s alkalmat nyújt a vadásznak fegyverét és önmagát kitüntethetni s a vadat helyesen elejteni. A kopózás a legjobb kutyák mellett is élethosszú gyakorlatot kíván; hogy az minden igénynek megfelelő legyen, nem elég jó kopókat birnr, ha nincs ki azokkal bánni tudjon, azokat vezetni értse : unalmas az s czél nélküli vadászat; a gyakorlott vadásznak olyannak kell lenni, mint a jó tábornoknak, a mint bizonyos tájra kilép, mellyet bár soha sem látott s azt átnézi, első pillanatra tudnia kell, hol kell a kopókat elereszteni, hol kell a vadat elállni, hol tartózkodhatik különböző évszak s idő szerint a nyúl, a róka, vagy a nagy vad; azonnal ki kell ismernie a vadásznak a hajtásból, miféle vadat hajt a kopó annak cziholásáról s a vad forgásáról; ha ezt nem érti a vadász, pihenjen a karszékben otthon — — —. Lehet a vadásznak csupa solo solissimo kopója, mindig fognak hajtani s még sem lát vadat, ha nem tudja hol kell elállani, s honnan lehet várni a vadat; innen él a vadászok között azon előitélet, hogy ezt vagy amazt a puskást, többnyire az afféle Raubschützeket, kiknek legtöbb gyakorlatok van, akár hová állanak, megkeresi a vad; eredeti tréfa más részről, kezdő tüzes vadászt solo solissimo, minden nyomot egyformán cziholó, kopóval vadászni látni; össze jár nyargal hegyet völgyet, lármát üt, szemre hajt körben a szegény diákos vadász; izzad, hogy megelőzze a képzelt vadat s lélekszakadva repül egy hegyről a másikra, s csak itt ott latja átvillanni a solo kopót és csudálkozik, hogy ismét elkésett véle. A kopóvadászathoz mindenekelőtt tapasztalt higgadt vadász és jó kopók szükségesek. Vadászéveimen át több pár kopót neveltem s tanítottam be, s azt tapasztaltam, hogy legjobb faj kopó a felső vidéki szálkás kopó, nem túlságos tüzes és kitartó; jó faj azután a magas sárga, valamint a kis bársonvfekete lángveres melv o O %j O lel; ez utóbbiak jó keresők s eleven kis kutyák. A kopónak azonban, mint a vadásznak, gyakorlat kell; egy vezérkopóhoz két, legfölebb három pár kopó elég, mert a sok kopó, főleg különböző fészekből egymást rontja folytonos vadászattal; olly he-