Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-09-15 / 17. szám

289 A lánv lesütötte szemét, mintha neki nem is kellene azt meglátni, s addig néz lobogó ruhája szélire, mig a legény a nóta legfrisebb hangjára neki szilajodván, megint két kézre veszi, s az indulat győzelmeért küzdvén, erős karján addig forgatja a lányt, hogy az menekülni nem bir, s midőn a táncz végére kerül, alig képes a legény karjából kibontakozni, A magyar táncz titkos beszéd, mellynek nevét nem mindenki érti, legkevésbé azok, kik ebben szabálytalanságot látva, csak ugy rugdozzák le." Arról értesültünk, hogy az album nem sokára franczia fordításban is meg fog jelenni. Ha igen, a „Csárda" a külföldi olvasóknak is minden bizonnyal kedves olvasmányt fog nyújtani, megismertetve őket nemzeti sportunk e nemével, a hires csárdás táncczal, a czimbalom hangjára felugró s iinnepies érzelemmel tánczoló ma­gyar suhancczal s az indolens magyar kprcsmárossal, kinek csárdájába — miután az utolsó nyulat is elkapták az agarak — betér az éhes vadásztársaság. A korcsmárost majd megeszi a méreg, hogy itt valaki pénzért akar neki parancsolni; rövi­den boszusan felelget, épen semmi sincs házánál, úgymond; bár aztán lassanként kisül, hogy van biz ott tojás, szalonna, csirke, liba, póka akármennyi s midőn a vadá­szok egyike gazduramat szépen kéri, ne hagyjon ennyi magyar embert éhen veszni, akkor a korcsmáros igy szólamlik meg : „Ejnye! hát nem tudtak az urak már az elébb is magyarán beszélni?" és azonnal süttet főzet, hogy bucsu napjára is beillenék. A szűkebb értelemben vett „sport" magyarázására Andrásy Manó gróf találó értelmezését használjuk : „ingerlő, férfias mulatság, mellyben fáradság, utánjárás, reménykedés, szerencse, ügyesség és bátorság szükséges kellék lévén, megvan mindazon fűszer, melly az eredményt élveze­tessé teszi." Illy értelemben az angol sport alkatrészei : futó és ugrató lóverseny; a vadá­szat minden neme; halászat horoggal és hálóval; madarászat; csolnak versenyek, regatták, yachtozás; agárfuttatás, háziiiyul-füttatás; ökölviadal, úszóverseny, gya­loglási és szekerezési verseny; birkózás; galambposta küldés és galamblövés; nyi­lászat; billiardjáték és tekedobás; tányér felvetés, laptázás, bige (Nurr and Spell) s még sok egyeben kivül különösen a mi esürközésünkhöz kissé basonlitó Cricket. Mindezekről a legnagyobb angol sportlap a „Bell's Life" minden száma terjedelmes jelentéseket hoz, mellyek Angliában közérdekűek, miután ott, az imént elésorolt játéknemek közül az utóbbiakat, nem csak gyermekek, hanem férfiak játszák, ak­ként, hogy az ügyességében bizó bigéző, tekéző vagy billiardozó, a gyors gyalogló, az erős birkózó, öklöző sat. felhívást tesz közzé s fogadni kész bárkivel ennyi ós ennyi font sterlingbe, miszerint győztes leend ellene. Vetélytársa mindig akad, vala­mint néző közönsége is, melly aztán a két vetélkedő valamellyikére fogad. A sport par excellence azonban mindig a lóverseny, vadászat, csolnakászaCés jól jegyzi meg gróf Andrásy Manó „Halászat" czimű czikke első soraiban, hogy „csonka lenne e könyv, ha kimaradna belőle a magyar­országi halászat." — A szépen irott czikk a tiszai halászatot, a keesegefogást, ennek mint kereskedelmi czikknek besózása módját, a Tisza virágzását, a szigonnyal való

Next

/
Thumbnails
Contents