Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-09-15 / 17. szám

287 Azonnal lebukott; vezetőm mondá : hogy elhibáztam. Az apály bekövetkezvén, a zátony északi részén foglaltunk helyet; több vad mutatkozott; egyszerre kettő is közeledett s midőn a közelebbi 40 lépésre volt, seá sütém fegyveremet; ifj. Altmanns utána ugrott, de ez nvilsebességgel úszott el a viz alatt; fejét egyszer a vízből kiemelvén, vezetőm észrevette, hogy ez egészen véres; igen rosz kedvvel foglalók el előbbi helyünket, Mintegy 3 óra hosszat feküdtünk itten a földhöz lapulva, a nap forró sugarai alatt, midőn egy tengeri kutyát egyenesen és minden gyanú nélkül felénk úszni látunk; míg a viz alatt volt, elébe csúsztam a nedves homokban, 25 lépésről reá lőttem; vezetőm azonnal kihúzá és meglőtt társa mellé fek tété. Egy ideig siker nélkül várván, visszatértünk hajónkra. A szélcsend olly tökéletes volt, hogy id. Altmanns szavai szerint a tenger tükrére irni lehetett volna; ennélfogva tovább nem mehettünk. Két óra tájban egy tengeri kutya messziről vizsgálgata bennünket; golyó-fegyveremet kezembe vettem, mit az öreg látván, mondá : hogy ezen lövést nem számítja s fejét csóválta hozzá, mert az állat 200 lépésnél távolabb volt, A csövet fejének, mely csak egyedül látszott ki a vízből, irányozva elsütöttem s a vad agyon találva libegett a viz fölött; ifj. Altmanns a legnagyobb gyorsasággal ugrott a csolnakba, de mire oda ért, az állat alásüllyedctt; ekkor a csolnak horgonyát ledobván Altmanns, szigonyával sokáig kereste, de hasztalan; az illy lövéseket egyébiránt csak szerencselövéseknek lehet nevezni. Minden vadászatnál fötényező a szél, de egynél sem annyira, mint a vadászat ezen neménél. Ha tengeri kutya közeleg, a vadász mozoghat is kevéssé, söt halkai beszélhet is; de szél ellen kell feküdnie, különben egy sem jő közelebb pár száz lépésnél. Ezen vadnemnek csak fejére kell lőni, mert csak ez látszik ki rendesen a vizböl; legnagvobb sebességgel úszik O ué oÖ el s akkor többé megkapni nem lehet és olly hamar bukik le, hogy kettőzve lőni reá lehetlen. Azon két tengeri kutya, mellyet lőttem, igen egyenlő nagyságú; mindegyiké mintegy 5 láb hosszú, s mindkettőben 12 itcze zsír találtatott, September l-jén a hollandi partok irányában fekvő nagy kiterjedésű Papenbanck zátonyon kísértők meg szerencsénket, de eredmény nélkül; a reá következő éjjel, nagy vihar és eső keletkezvén, visszatértünk Norderneyba, hol 2-án 1 óra tájban érkezénk meg. Elbúcsúztam itt a kis hajótól és a két vadásztól, kiknek kíséretében olly kellemes néhány napot töltöttem.