Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-01-30 / 2. szám

23 Az egész idő alatt majd mi esö sem esvén, a nyom, mondhatni folyvást, rósz volt s a közepesnél jobbra nem emelkedett. Elején oct. vége feléig tűrhető; azontúl alig lehetett néha valamit csinálni. A legtartósabb futás nyomvesztés (check) nélkül meglehetős sebességgel 42 perez volt; a legrövidebb 10 perez, értve azon futásokat, liol a nyúl meg is fogatott, a többieket ide nem számítva, Fogtunk nyúlat 1% órai kergetés után is, nyomvesztés nélkül ugyan, de közben félóra hosszat száraz szántásokan menve, a kutyák lassan vihették a nyomot. Voltak vadászataink, hol órákon keresztül nyomában voltak kutyáink a nyúlnak, több versen fel is ugratták azt; de a nyom roszasága miatt soha sem vihették azt olly sebességgel, a millyen kívántatik egy nyúl kifárasztására. Kergettünk rókát is szinte két óra hosszán jó sebességgel; de esteledni kezdvén, egy erdőn oda kelle hagynunk. Nálunk átalában a rókahajtás bajosan sikerülhet; mert egyfelől kutyáink nem a róka-kutya fajból (Foxhound) valók, másfelöl határunkon annyi a rókalyuk, hogy bármelly részén fáradjon ki, kap lyukat, hová bújjék. így történt több izben régebben s tavai, hogy a róka már pár lépésre járt a kutyák s lovasok előtt; de végeredmény nem lehetett, mert lyukba bújt, ugy hogy mi azon nézetben vagyunk, hogy csak olly rókát lehet elfogni, melly más vidékből száguldva ide, nem ismerné a lyukakat, — vagy melly nem sokkal a hajtás előtt valami gazdag zsákmányban részesülve — mielőtt lyukhoz érne — kifárad. Azonban 1848 előtt fogtunk egy pár rókát. Összesen lovagolt idei vadászatainkon vendégekkel együtt 21 lovas, ló futott 34, mellyik ló hogy ment, bizonyos oknál fogva, ez évben leirni nem akarom. Annyi bizonyos, hogy az erdélyi lovak, még a külsőleg kevesebb tehetséget elárulok is, sokat tudnak bemutatni. A mi már vadászataink akadályait, nehézségeit illeti : nálunk magasba ugrások nem fordulnak elé, — szélességben vannak sánezok, vízmosások ugratandók, de nem gyakoriak. A főbb nehézség a fel s lefelé való lovaglás, mert fölfelé a legjobb ló is alig bir menni a leglassúbb kutyával, lefelé tehát a fölfelé elvesztett tért ki kell pótolni; mert ha nem, el kell vesztenünk a vadászatot, lefelé pedig mig meg nem szokjuk, csiklandósnak tetszik a dolog s épen ezen változékosságában a vidéknek áll a kellemetessége az erdélyi kopászatoknak; de szintén ez az oka annak, hogy itt róka-kutyákat használni lehetetlen volna.