Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-07-15 / 13. szám

223 mot találunk, mellyektöl függ a fejjeli rendes összekötés, és ennek jó vagy rosz tartása; ezek közül a fontosabb az úgynevezett musculus splinius. mellyben minden erö üszpontosuls mellynek hatását legjobban láthatjuk a fejnek felemelésében. Ezen izomnak kifejlettségére ügyeljen főleg a vadászlovas, midőn olly lovat vesz, mellyet kellemesen akar lovazni. Hunterekben fökellék , hogy nyakuk bizonyos fokig erős izmokkal legyen ellátva, mit a csikónak jó tartása és a herélésnek második évén tul halasztása által lehet elérni. Mint mindenben, ebben is van biztos közép ut, mellyre ügyelni czélszerü; mindazonáltal ha csakugyan egy végletbe kell esnünk, jobb a sok erős izom, mint a másik véglet; mert a melly ló nyaka nem domború, hanem a birkáéhoz hasonlóan nem marjából hanem szügyébül nő ki, és a helyett, hogy felülről hajolna, felül be van horpadva s alul domborodik ki : arról bátran elmondhatjuk , hogy olly lovaglási szolgálatra, mellytöl élvezetet várunk, alkalmatlan; lehetlen levén, bárminő eszközök fölhasználása mellett is, fejét helyesen állítani s rendes állásában megtartani. Vannak ugyan kik állítják, hogy a hosszú nyakú lovak nehezebben feküsznek a lovas kezére, mint a rövid nyakúak; ezt azonban nem vagyunk hajlandók hinni. Nézetünk szerint erre sem a nyak hosszasága, sem a fö nagyságának nincs befolyása, hanem az kizárólag csak is a fő és nyak özszekötésétöl függ. Nem szükséges, de kívánatos, hogy nyak és fö közt öszhangzás létezzék; kis fő hosszú nyakon szintúgy sérti a szemet, mint a nagy fö röviden. Vadászlóban a nyak hossza nem szükséges, de annyival lényegest) az, hogy lapoczkái hosszak legyenek. Sok jó versenylovat ismertünk már egyenes rövid lapoczkával; de bármennyi jó tulajdont is rejtsen egyébként magában az illy alkatú ló, mint vadász ló a czélnaknem felelhet meg, még pedig egyszerűen a következő okból : a vadászló partokról leugorván, de egyenes ugrások alkalmával is gyakran érkezve elejével lágy s mély földre, nehézsége elejére esik, és igy egyensúlyát csak is az által tarthatja meg, ha a lapoczkái hosszúak. A melly lónak lapoczka-csontja rézsútas fekvésben előre nyúlik, az hosszú lapoczkáju. Ezen alkat fő előnye az is, hogy a lapoczkacsont felső része a nyerget hátra vetvén, a teher nem nyomja egyedül az első lábakat, mint történik az egyenes lapoczkájúnál, hanem egyenlően oszlik el az egész testre. Az illy rézsútos fekvésű hosszú lapoczkákra megjegyzendő, hogy nincsenek mindig ellátva eléggé erős izmokkal; miért is figyelmeztetnünk kell azokat, kik fiatal lovakat a végből vesznek, hogy azok14*