Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-06-30 / 12. szám

209 Vadász-naptár. Julius. A szarvas hizni, gömbölyödni kezd, s a lesjáratnak és a vezérkopóval való vadászatnak időszaka e hóra s még inkább a jövőre esik. A vad esténként néha a tavaszi vetésekre s lóherére is kijő, sőt néha fennálló életbe is leheveredik. A vén szarvas szarvai most már ismét kinőttek s ő azokról a kérget akként tisztogatja le, hogy az ujnövésű ágakat először lágy, aztán kemény fákhoz dörgöli. E hó második felében Jakabnap körül az őz üzekedni kezd, de csak meleg napon, délelőtti 10 órától délutáni 5-ig. IIüvös, nedves időben nem üzekedik. — A bakőz húsa és bőre illyenkor legjobb s ezért — augusztus végéig — szorgalmasan folyhat reá a vadászat, melly a legérdekesebbek egyike. Önként foly azonban, hogy mind a szarvasok mind az őzek közt csak a bak és a meddő legyen az áldozat; ez utóbbiakat arról könnyű megismerni, hogy nem megy utánnuk borjú; egyébiránt megtörténik, hogy néha egy-egy tehén meddő marad egy évben, ki tehát vadját jól ismeri s erdeje szarvastehenekkel nem épen bővelkedik, jól teszi, ba első évben kiméli a meddőt s csak akkor lövi le, ha második évben is meddő marad. Azon vaddisznókat, mellyek pagonyt cserélve, más területre át át csapnak — bár legjobb idejük még koránsem érkezett el, junius-, július- és augusztusban különösen kell zavarni és lőni, mert az illyesek kijárnak a kalászos életbe és kukoriczásba s ott jelentékeny kárt okoznak. A malaczok még most is szopják anyjokat, s ezeknek már apadni kezdő tejét puhább földben turkálással pótolják. Az Öreg nyúl zabban s leginkább kukoriczában, nagy melegben árnyékos helyen tartózkodik; a süldő fennálló életben vagy sűrű bokrok közt lappang; alkonyatkor utakra, tisztásokra jő ki. Némelly nőstény még most is bakzik. Vadkacsákra e hó a valódi vadászati időszak, kis tavakon egy-két kutyával is lehet kerestetni; nagyobbakon vagy csolnakba ül a vadász, vagy nagy vadászat rendezendő. A rendező azonban ugyancsak ügyeljen a csolnakok és a vadászok elhelyezésére s mindenki — még szigorúbban mint a szárazföldi vadászatnál — helyén maradjon s csak a kijelölt irányban lőjön; mert különben az illy kacsavadászat könnyen veszélyessé válhatik. A hó vége felé, midőn a fiatal kacsák már anványiak, nedves kiöntéses réteken magas fűben szeretnek tanyázni s illy helyeken igen sikerdús az utánukjárás. Az öreg vadludak lohosodnak s elhullatván kormánytollaikat, nem tudnak repülni; minélfogva nagy tavakban, hol gazos vizben bujkálnak, hálóval seregestül foghatók. A fiatal túzok szárnyra kezd kapni s leginkább zab-, árpa-, köles-,kukoriczában vonja meg magát, mig az öregek buzakeresztek és szénaboglyák közelébe járnak s a szekéren közelitő vadászt lövésre bevárják. A gabona közt, szőlőkben, bokros és forrásos helyeken megülő foglyokat e hó végével némellyek puskázzák ugyan már, de jobb még kimélni s csak a takarás befejezte után lövöldözni azokat.