Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857
1857-06-30 / 12. szám
204 Igen czélszerü, ha nem magán a járáson foglalunk helyet, nehogy a vad velünk szemközt kerüljön, a mikor aztán kénytelenek volnánk szemközébe löni; tanácsos tehát kissé oldalvást a járás mellett foglalni állást, hogy nagyobb valószínűséggel oldallövésre teliessünk szert. Mint imént jegyzém meg, czélszerü leend, ha a vadász a lesnek különben is rövid tartama alatt a dohányzás- és szivarozással felhagy. Ha több vadász megy lesre, s ezek helyöket már elfoglalták, neműlaszszák el a kölcsönös átfüttyentést; ezt azonban csak akkor tegye a vadász, ha a lövés reá kerülésének valószínűsége már elveszett. Álláspontunkat ekkép elfoglalván, a vad érkezését csendben várjuk; jövetelét több esetben rigó- s szajkókiabálás előre fogja jelezni. Nemkülönben a száraz ágak tiprása, lombok, gallyak zöreje s a sürübeni csörtetés is jelét adandja a vaddisznó érkezésének. Leirhatlan azon benyomás és inger, melly et a valódi vadász érez, ha az erdei csendben a már messziről hallszó, más embernek talán nem is igen zengzetes és bájosnak tetsző hangokat hallja, miket a közelgő vaddisznók húzódásukkor ejtenek. Egyes vadkanoknál vagy izmosb állatoknál e hang egy mélyebb, rövid röffenés, melly csak néha vehető ki; ellenben ha egész falka közeledik s ha malaczok is vannak közte, már akkor a hangverseny sokhangu lesz, s a rövid röfögés közé néha egy-egy letiport disznó-, vagy a legelés és túrás közben félretaszított inalacz rettentő harsogása is vegyül. Ha végre a vaddisznó vagy egész falka előkerül, puskánkat vigyázva s a nélkül, hogy a vad a mozgást észrevenné, arczunkhoz emeljük s bevárjuk , mig a kiszemelt darab álláspontunkhoz aranylag jól oldalvást van. Pontos ezélzás után, igyekezni kell, hogy a lövés az állat váll-lapoczkáját találja. Elsütés után vigyázzunk, vájjon felcsapott-e a golyó s a vadon nem mutatkozik-e a találás bizonyos jele. Ha a golyó felcsapását nem hallottuk-, vagy ha a vad szokott módon futásnak ered, vagy, mi több, ha némi távolságban pillanatra megállt, ellenét szemügyre veendő, akkor feltehetjük, hogy a vadat nem találtuk. Ellenben, ha a vadkan a lövésre felbukik, tüstént oda kell sietnünk. Ekkor, ha alapos okunk van azt hinni, hogy a vadat nem jól találtuk, vagy ha a vadkan nem oldalvást, hanem lábain fekszik, azonnal el kell azt fognunk, akkép, hogy a vadászkést a váll-lapoczka oldala mellett és egy kicsit alantabb beszurjuk; vagy pedig egy másik lövést intézünk ugyancsak váll-lapoczkájára, mert nem szokás a meglőtt vaddisznónak, kivéve szükség esetén, fejére lőni.