Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-06-15 / 11. szám

198 nem volt. Teher 4 é. 125 f. 5 é. 130, 6 é. és idősb 135, mén 3 ftal több. A tét és bánat összeg az 1-ső és 2-ik ló közt megosztandó. Aláirás és nevezés oct. 31-ig. 4. Akadályverseny 3 mf. Legalább 12 ugrás, tiszteletdíj, ajánlva b. Simonyi Lajos által. Tét 20 pft. fele bánat. Futhat minden vadászló, melly aradi vadásztag tulajdona és a verseny előtt kopók után Magyar-vagv Erdélyországban vadászott. Teher 4 é. 125 f. 5'é. 130 f. idősb 315 f. mén 3 ftal külföldön nevelt ló 5 ftal többet, Angliában nevelt 5 ftal többet, — telivér még 5 ftal többet. A tét és bánatpénz összege az 1-ső és 2-ik ló közt osztandó meg. Úrlovasok színeikben. Aláirás és nevezés sept. 1-éig. Acliány szó az áfalános gazdasági kiállításon kiállított lovakról. Mielőtt a kiállításon tekintélyes számmal képviselt ezen tárgyról véleményt mondanánk, meg kell említenünk, hogy a kiállított lovak felett úgy, mint kiállítási vagy tüzetesebben gazdászati kiállítási tárgy felett, a vélemények alaposan kétfelé oszlottak. Egyik rész azon vélemény mellett harezol, hogy telivér lovak gazdászati kiállításnak nem illetékes tárgyai s csupán a gazdászat folytatására alkalmas és e czélra s ezen körben kitűnő példányok lehetnek jutalmazandók s tán kiállitandók is. A másik rész azt állitja s nem minden alap nélkül — hogy telivér vagy bármelly úgynevezett luxus ló szintén lehet gazdászati kiállítás tárgya, sőt jutalmat is érdemel; mert, ugymondanak ezek, a szorgalmas gazda, lónevelő, ménes tulajdonos, az általa előállított lovakat gazdászatának eredményeként mutatja is fel slótcnyésztés, luxus- vagy nem luxusló legyen eredménye, mindig egy neme marad a gazdászatnak s mint illyen kiállítás tárgya. Az már azután más kérdés, hogy viszonyaink közt s á gazdászat körében minő lovak tenyésztése kívánatosabb? mi irányban kívánjuk a lótenyésztést serkenteni? s itt a bírálók — úgy látszik — nagy többségének véleménye előtt háttérbe vonulok. Gróf Károlyi István úrnak ama kételyét, hogy dicsérő oklevelet is bajos oda ítélni telivérnek beiktatott ló számára, mig a telivérnek állított pedigree felől az illető bírák belátást nem szereztek, eloszlathatónak vélem, ha az illető jury a megdicsérendő ló felől azt mondja ki : hogy ez s ez számú igy s igy beiktatott ló, mint czélszerii tenyészló, jól nevelt csikó, vagy erős anyakancza dicséretet vagy jutalmat nyer. Véleményem szerint azért ezen jutalom vagy dicséret — mention honorable nem canonizálandja még a lovat telivérnek. Tekintetbe véve azt, hogy ezen kiállítás honunkban első s igy még a nagyközönség részvétét átalánosságban nem fokozhatta fel: mindazáltal eredménye meglepő s kevés kivétellel örömre ragadja a nézőt a tömör összeállítás. Lovak dolgában különösen számra és fajra nézve igen jelentékeny e kiállítás. Szóljuk futólagosan néhány szót a kiállított lovakról. Czindery László úr szürke ménje (1536), a legmegtermettebb huszárló, mely tüzes szeme, gyönyörű, arányos, izmos, de hajlékony termete által megkapja a szemlélő figyelmét; úgyszintén Jurenák Sándor úr 1560-ik sz. alatti pej kanczáj a, melly tiszta erdélyi magyar faj s mellyben erőteljes termet és kellemes kikerekített gyönyörű testállás egyesülve van. A zirczi apátság előszállási méneséből néhány kitűnő kocsiló példányt láttunk, minő az 1547 szám alatti; úgy az 1545 is, söt az 1543-ik sz. alatti hat éves, erős, jó formájú, de kissé nehézkesnek mutatkozó csődör is említésre méltó.