Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-05-30 / 10. szám

178 tekintetbe s tárgyalás alá, ha az áll am verseny díj érti pályázat kezdete előtt legalább egy nappal a biztosoknak Írásban bejelentettek. 30. §. A lovasok az indulás előtt a versenytéren megméretnek. A lovas súlyához a versenyszerszám, ostor és takaró számíttatik, patkó azonban nem tartozik a súlyhoz. 31. §. A futás után minden lovas köteles lovával a czélpont előtt a mérleghez lovagolni, hogy újra megmérettessék. 32. §. Ha valamelly lovas baleset következtében gátolva volna a mérleghez lovagolni, meg van engedve, hogy magát oda vitesse, vagy vezettesse. 33. §. Azon ló, mellynek lovasa, a 32. §. esetét kivéve, előbb leszáll, vagy a megmérésnél könnyebbnek találtatik, mint a mennyi súly kívántatott, mint elmaradott, nem tarthat igényt nyereményre. 34. §. A megállapított órában az indulásra ügyelő biztos jelt adhat a futásra, a nélkül, hogy a hiányzókra várakoznék, ez idő után egy negyeddel a pályázó lovak tulajdonosai egyikének kérésére az elindulást meg kell engedni. 35. §. Az elindulást vezénylő biztos a lovakat az indulási ponttól olly messze állíttathatja föl, a mint czélszerűnek tartja. Az erre hivatott biztos, vagy megbízottjának adott jele nélkül semmi indulás nem érvényes. 36. §. Ha valamelly lovag futás közben lováról leesik, s ha azzal ő, vagy egy más elégséges sulylyal ellátott tovább pályázik, az épen ugy a futók közé soroztatik, mintha e közbejött eset nem történt volna, föltéve, bogy a második lovas ugyanazon ponttól indul el, a hol az első lebukott. 37. §. Olly lovak, mellyek egyenes útnál az egyenes rendből kitörnek, s nem jönnek abba ismét bele, vagy egy görbe pályánál a benső oldal felé törnek ki, s a benső oldalon egy pózna, vagy a hajlást jelelő jel mellett haladnak el, s nem térnek ismét vissza azon pontra, hol a pályát elhagyták, a pályából kitörteknek tekintendők. 38. §. Ha valamelly ló, melly mint első vagy második érkezik el, s az által igényt nyer jutalomra, miután a czélponton túlment, elszabadulna, s a hitelreméltó tanúk szeme elől eltűnnék, a birtokos elveszti a nyereményrei igényt, s azon ló a pályából kitörtnek tekintetik. 39. §. IIa valamelly. lovas a futás alatt, egy másikat elibevágás, nekimenós, vagy szándékos ütés által útjában feltartóztat, vagy gátol, a ló birtokosa mind ezen, mind minden más, egészen vagy részben az ő birtokában levő s ugyanazon lóversenyben résztvevő lóra vonatkozólag minden nyereményrei igényt elveszt. 40. §. Minden, a pálya elvágása, az elibevágás, oldalbalökés, ütés miatti panaszoknak, a lóverseny bevégeztével történő megmérés előtt vagy alatt, a futásában gátolt ló lovasának, vagy az érdeklett tulajdonosok, vagy idomárok egyikének részéről, a biztosok egyike elé kell terjesztetniök. A megmérés végbementével illynemű panaszok nem fogadtatnak el. 41. §. Ha kimutattatik, bogy a lovas rosz lovaglása, sőt talán szándékosan idézte elő a panaszt, a biztosok megtilthatják tőle az illető pályán az államdíjakérti további lovaglást. Olly lovászok, kik a biztosok rendeleteinek nem engedelmeskednek pontosan, pénzbírságokkal, mikért uraik kezeskednek, büntettetnek, vagy a pályáról eltávolíttatnak. 42. §. Azon ló, melly először éri el fejével a czélpontot sabiró számára kijelölt álláspont közti vonalat, győztes, s az, melly ahhoz legközelebb érkezik meg, második ló.Épen igya többiek is azon sor szerint soroztainak,a mellybenelérkeznek, a menynyire ezt a birónak megkülönböztetni lehetséges. 43. §. Ha valamelly lóversenynél két ló annyira egyformán jut el a czélhoz, hogy a biró nem tudja elhatározni, mellyik a győztes, azon két lónak félórával az azon napon történő utolsó lóverseny után ujolag futnia kell a díjért.