Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-05-30 / 10. szám

165 mannái mind meg annyi külön nevezettel birnak. Valamennyi között legnevezetesb az úgynevezett Pochard, melly fortély s ravaszság tekintetéből valóságos sátán. . . Ez a szó legteljesb értelmében megszagolja a veszélyes hálót a vizfenekén s bukás vagy tovaröpülés által iparkodván szabadulni, gyakran az egész, már martaléknak hitt csapatot, elriasztja. De leggyakrabban be sem megy a csatornába, hanem annak torkolatánál fel s alá úszkálva, ravasz mimikájával a többit is visszacsalja. „Oh Uram! mondá vezetőm — illyesmi kiállhatatlan, főleg miután húsokra nézve a Pochard-ok az amerikai canevas-kacsákkal vetekednek s a példányaikat aranyával fizetik. De még boszantébb a csuka viselete, mellynek nem az a legnagyobb hibája, hogy a fiatal kacsákat elnyeli. De ha jóllakott, mint valamelly „Boa-constrictor", akkor a sugár torkolatánál a sekély vizben lefekszik, hogy annál könnyebben emészthessen. IIa már most a csalréczétől vezetett kacsák, mint valamelly kis hadi flotta, úszva közelednek — a renyhélkedő csuka mérgesen iramlik föl, hogy lássa, mi történik körüle, farkával egyet csap, s az egész úszó flotta szárnyra kél. Es igy a decoy-mant a csuka farkának egyetlen csapásával 10—15 font sterlingtől fosztja meg. Hát még a hosszúlábú gém! Összehúzott nyakkal, mintha kőből volna faragva, áll a tó partján mozdulatlanul, hogy piczi gömbölyű szemeivel ellesse a körébe uszé halat s ezt hosszú nyárs alakit csőréjével felkapván, álljon ismét mozdulatlanul. . . De ez még mind nem ártana ; ámde szaglása még a kacsákénál is finomabb. Megérzi még az izzó gyeptőzeg szagát is s ekkor sajátszerű siralmas kiáltással röppen tova, mellyel a kacsákat is figyelmessé teszi, s ezek annyiból rendkivüli nyelvjártasággal látszanak birni, hogy más szárnyas fajok évhangját is megértik, — s a tó közepére úszván , onnan egész nap nem mozdulnak. A decoy-man üzletideje octobertől märtiusig tart. Némelly réczefajok egész éven át megmaradnak. De a legjava octobertől kezdve érkezik Angliába északi Europa posványos vidékeiről, s ezek tavaszig maradnak — midőn nyári lakaik ismét felengedtek. Közli V1RÁGHALMI. Menes-iYapl a r Junius. Ä hágatás és ellés május végével befejeztetvén, pihenő óráiban a ménesnök végezze be s terjessze fel a ménes urának mindkettőről a kellő sorozatos jelentést. Kötelessége a legelőt naponként, különösen az első hetekben, meglátogatni. A lovaknak, szopós csikó koruktól kezdve a következő éveken át is, a legelőn folytonos szemmel tartása nagy fontossággal bir a lótenyésztésre, ha a ménesnök az apára, anyára és a fajra e mellett gondosan ügyel. A benső élet és a hajlamok a szabadban mutatkoznak legjobban s a negyedéves csikó gyakran már elárulja, mi lesz belőle ló korában. Ennélfogva a ménesnök jegyezze tárczájába észrevételeit, mellyek az emlékből könnyen elröpennek— azután naplójába s végre a méneskönyvbe iktassa azokat, tenyésztési tapasztalatainak eredménye gyanánt.