Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-05-17 / 9. szám

140 Kedden j im ins 9-én : 1. Eszterházy-dij 500 pft. 4. Batthyány-Hunyady dij 200 d. arany. 2. Asszonyságok pályadija 100 d. aranyat 5. Eladó-verseny. érő serleg. 6. Ugrató-verseny. 3. Verseny a 600 d. arany államdijért. A Nákó-dijra junius 6-áig, a Mezei gazdák versenyére a futás napjáig, a Batthyány-Hunyady-dijra Junius 6-áig, az Eladó-versenyre junius 7-éig a bejelentés még nyitva áll. A m;*gym*oi'»zági Enfeiiyésztés ipar-czélbríl. TISZTA KÁROLYTÓL. Mindent haszonért tenyésztünk, legyen az anyagi vagy szellemi haszon; avagy nem azért igyekezilnk-e jólétet, vagy más szavakkal — vagyont szerezni, hogy kényelmesen élhessünk? A kényelem szeretete tehát ösztön az ipar előmozdítására, lépcső pedig az ipar, mellyen a kényelemhez juthatunk. A barbár időkben vétkes utonmódon jutott az ember hozzá, napjainkban pedig békés utakon éri el azt. Azon czikkek, mellyeket némelly századok kiválólag mutatnak fel, többnyire mindig az akkori politikai állás fejleményei. A viharos századok csatalovakat neveltek, a békések selyem- és gyapot szöveteket készítettek. Korunkban, midőn a harcz és béke gyorsan változik s az elnémult csatazaj után mihamar ismét szántani, vetni, vadászni, lovat futtatni kell, korunkban minden ember többé kevesbé Cincinnatus; ma szánt, holnap valamelly vállalat gyűlésében vesz részt, ma boronál, holnap lovat futtat a pályatéren, szóval, a hajdani táblabiráknak közmondásossá vált „mindenhezértö genie"-jével kell birnia, miután szántóvető, gépész, gyáros, bankár, sportsman gyakran egy személyben egyesül. A kor e különböző igényeihez kell idomulnia a lónak is, azon állatnak, melly a embernek soknemü foglalkozásaiban legszükségesebb segélye, társa. De a lóban többféle tulajdon egyesíthető alig levén, a fenforgó szükségnek megfelelő különböző minöségüekre szorulunk, hogy például ne kelljen 17 markos lovon látogatni meg a hegyi gazdászatot, vagy kősziklákon át a vasgyárakat s ne kelljen esős időben kis gyönge lovakkal vonatni a sárba süllyedő szekeret. Én a lovak fajait a gyakorlati életben úgy tekintem, mint a ruhatárban függő mindenféle öltönyök nemeit; zord időben sétára legkényelmesebb a bokáig érő felöltő, lovaglásra a kurta spenczer, nagy sárban gyalogmenetre bagariát húzok fel sat.; igy, hogy kedvesebb lovaimat megkíméljem, napjában négyszer is felülök