Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857
1857-04-30 / 8. szám
134 Vadász-táska. Lövészi szabályok. Arra, hogy valaki biztosan lőjjön vadra, nem elegendő czélbavevés s ugyanazon pontban való gyors fegyverelsütés, hanem bizonyos fortély kívántatik, mellyet a vadász ha nem tud, jó czélzása mellett is sokat fog hibázni. Csálóközi tiszt, levelezőnk e fortélyokat, — a hires Winkel Györgynek a vadászat kedvelők számára írt munkája nyomán, a következő kivonatban ismerteti : Átalában : vizén a vadra röviden kell lőni, vagy is alája. Havon hosszúra kell venni a legyet, vagy is a vad fölött. Fektében a nyúlnak alája kell lőni. Különösen : a futó nyulakra 1-ör IIa a nyúl arczczal a vadászszal szemközt jő, első lábának körmére kell lőni. 2-or Midőn a vadásztól egyenes vonalban fut el, két füle közé kell perzselni. 3-or A keresztbe futóra nyaka és két első lába között kell lőni. — Az elsütés ne akkor történjék, midőn a nyúl ágaskodásban van, hanem midőn első lábaival földre ér. Őzre, szarvasra, vad disznóra e szabályok nem állanak. Repülő madárra. 1-ör A vadásznak arczczal repülő madár orra csőrebegyére kell lőni. 2-or Alidon a vadásztól egyenes vonalban repül el, ha magasan van : hasa alatt a begy-, ha alacsonyan : a fark czélzandó. 3-or Keresztbe repülőnek nyaka alá, épen melle elé tartandó a cső. Különös szemmérték-hiba. Nem ritka eset, hogy a repülőket pontosan lelövő nem képes őzet vagy nyúlat futtában lőni, még gyakrabban történik, hogy a minden futót mesterileg ledurrantó a szárnyasokat rendre hibázza; de megfejthetlen az, hogy némelly vadász a vad bizonyos nemét épen nem képes eltalálni. Anglia Suffolk városában él egy puskamüves, ki hires arról, hogy a foglyot, galambot és vízi szalonkát soha sem hibázza, de erdei szalonkát még egész életében sem lőtt, bár sok év óta a maga idejében reggelenként négy öt lövést is tesz reá; holott vízi szalonkát lőni végtelenül nehezebb, mint erdeit, melly néha bagolyként repül. A nők és a lovak Párisban. Mondják, hogy a legmerészebb képzelet sem teremthet olly élvezetet,mellyrePárisban elegendő pénz árán szert tenni ne lehetne. A „Journal des haras" azonban, mellynek fecsegő rovatából vesszük át e tréfát, azt vitatja,hogy még is van két tárgy, melly Párisban keresve is alig kapható, t.i. jó feleség és jó ló. Oh szép párisinőim — igy kiált fel az udvariasság illyetén megsértése fölött megrettent franczia collega — ezer bocsánat! de ha bár vérpadra küldenek is, ha bár haragjok minden villámát fejemre ontják is nagysádtok, még sem vonhatom vissza szavamat. Hiszen jól tudom én, hogy a világ minden hölgyei közt önök a legszebbek, legkedvesebbek (c két supertativ ellen a franczia szerkesztő magyar collegája ezennel tiltakozik) a legelegansabbak; tudom, hogy önök viselik a divat, izlés, kiválóság és társalgási modor kormánypálezáját; tudom, hogy önöknek nincs párjok a járvalejtés,mozdulatok és magatartás tudományában; tudom,hogy a szellem és báj legtökéletesebb mintáiként délvidéktől északig mindenütt önöket idézik : de önök a légkörzet rosz befolyása alatt szenvednek; a termek fényárjának csalékony játékai, az élvezet hódító mámora, a kaczérkodás és fényűzés tanácsai a vér jó tulajdonaival együtt a szívéit is megrontják s azon perezben, midőn családi kötelékbe lépnek önök, már elvesztették azon boldog ábrándokat, mellyek a családi életet kedvessé tennék. Igy van ez a nemes vérű lovakkal is, mellyeket életvidor csikó korukban hoznak a párisi pokolba, hol az utczák sikamlós kövezete, az éjjelezések, a légtelen szűk istállók, a túlhajtott munka vagy beverés, mindannyi szirt, mellyen a fiatalság ós erő rövid idő alatt megtörik; ekkor azután következik az ellazulás, az izmok gyöngülése, a lábak megromlása s egy csomó egyéb hiány, melly az eredetileg derék lovat satnya és szolgálatra alkalmatlan állattá változtatja, bár elég gömbölyűnek látszik és fényes szerszám csillog rajta. Alikbői azt következtetem, hogy a jó féleség és jó ló Párisban csak kivétel.
