Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-30 / 8. szám

126 De két illy agár összekerülése ritka látvány, mert nyúl is ritkán akad, melly e két jeles közti különbséget ugy kitüntesse. Könnyebb próbája lesz tehát a t. bárónak, ha a jó gyözöt magában futtatja Kocséron, vagy bárhol Pest megyének homokos részein tavaszkor; s tapasztalni fogja, hogy jó gyözösének, ha bár kevéssé későn éri is be azon hatalmas kis állatot, ereje nöttön nőni fog s birtokosának lelke nyugodt lehet, a vadnak esni kell, vagy a jó agár hal el. És legyen bár a t, bárónak legjobb sebes agara a világon s próbálja meg magában, (de soha ne feledje: tavasz felé), olly szép kiriadást lát, olly villámsebességgel közeliti meg az a legjobb nyulat is, bogy a gondolattal látszik mérkőzni; de a vágásnál gyakorta egy kis megakadás merül fel, két három fordítás ízletes és jó lészen; de ha véletlenül roszabb, nehezebb terrenumra kaparkodott a nyúl, kétségbe esik az a sebes agár, és még jobban a gazdája, inert megszokván a dolog könnyebb végét,nincs benne souverenitas, és ritka, hogy összeszedje magát, hanem neki magasodva, lavirozva, kiséri a positióig, és ha minden legerősebb nyálat igy hajt, ez felséges agár! Ez előtt fekete földön meg sem tud szaladni a legerősebb nyúl sem, kivált az őszi hónapokban! De ha az egész ország ollyan volna, mint Pestmegye homokos része, és csak egy sebes agara volna minden embernek, mikor fogna jó nyulat? felelet : soha. Mig az igazi jó győző megfogja minden válogatás nélkül az elsőt. Es most azt kérdem, bár a nyúlhúst nem szeretem, ha soha nyulat nem fogna agarunk, csak beéregetné, lennének-e agarászok? én nem lennék az; (és épen ez okból tartok most kopókat). Fiatal korunkban, ha a bájos szemekkel csak találkozni volt szabad s egy kézszoritás volt epedésünk minden jutalma, nyugodtan, mint győztes leventék mentünk-e nyugovóra? én nem. A vadnak el kell esni, ez a vadászat legfőbb koronája. Ha fekete földön vadásznék mindig, és csak őszi hónapokban mennék Pestmegyébe; ugy a jó sebest óhajtanám; de mig oda járok s tiszta meggyőződésem, hogy magában a legjobb sebessel sem fogathatok jó nyulat : addig csak jó győzőt fogok nevelni (igyekezni. Második ellenvetésem csak az, hogy az agarakat kötve soha sem szabad tartani; ha tetszik az istállóba mennie, jó; — hadd járjon és szaladgáljon, mikor jól esik neki, ö tudja azt, nem a lovász; hadd menjen előre, oldalt akár száz ölre; ne féljünk, ha jó, ott lesz, mikor kell; ha vetélkedni akarok, pórázon eresztem; ezt azok tartják, kik azon néhány ölet is szeretik megtakaritani, mit a ló mellett járó agárnál érhetni el. Vékony reménység, ha ugy hisszük csak megfoghatni a nyálat, hogy orrával taszitsa ki azt fekvéséből az agár. Alkalmasint illy idomitásu