Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-30 / 8. szám

124 még az is figyelembe veendő : ki, hol s minő körülmények közt használja a lovat? Csak a vadász- és hátaslovakról szólani lévén kitűzött feladatom, minden egyéb használatra szánttakat mellőzve, ezekre fogok szorítkozni. Minden állatban, legyen az ember, legyen ló, létez az erőnek bizonyos mennyisége, nagyobb vagy csekélyebb, azon állat erösebb vagy gyengébb alkata szerint. Az erő kiegészítő része minden állati életnek; sőt mondhatnók : erő és élet egyet jelentenek, mert az élet erő- és megfordítva az erő élet nélkül nem gondolható. Az állat ezen életrészének, dynamicus részének mennyisége, mint emlitém, alkatától függ, azonban czélszerü gyakorlat által azt még növelni lehet. Fáradság és bágyadtság az erőnek munka folytán lett megfogyatkozása, és ez — csupán egészségesekről levén szó — pihenés és táp általi helyreállítás után szűnik meg. A fáradság annál előbb beáll, minél nehezebb a munka, s minél gyöngébb a ló, mellytöl azt kívánjuk. Hosszadalmassá s az olvasóra valószínűleg unalmassá válhatnék e kérdés bővebb tárgyalásába bocsátkoznom, annyival inkább, mert mindazt, miket elmondhatnék, kiki saját tapasztalásából tudja; annyit még is pár szóval, bogy a ló könnyebben halad szabadon, teher nélkül, mint teherrel hátán, sebesen, hosszasan, akadályokkal teljes téren; annyival fárasztóbbá válván működése fokonként, a mennyivel nagyobb a hordozandó teher, a sebesség és a tér nehézségei. Ezekből kiviláglik, hogy minden ló minden ember kivánatainak nem felelhet meg s hogy egyiknek bizonyos körülmények közt ugyanazon ló erőimé a másiknak tökéletesen kielégítő lehet. A melly hí a O»/ O ' %J lovas igényeinek erőre nézve tökéletesen megfelel : az egyaránt áll; a melly gyöngébb : az alatta; a melly pedig nálánál sokkal hatalmasb is : az fölötte áll erö tekintetében. Legkellemetesb azon ló, melly egyaránt áll; ha azonban illyet nem találhatnék, inkább azt választanám, melly fölötte, mint azt, melly alatta áll. A ló tehetsége-, a lovas terhe-, jártasságas ereje közt — mint ezt átalános szabályul felállíthatjuk — bizonyos összhangzásnak kell lenni; a melly ló alatta áll, vagy lovasát erőben feltünöleg felülmúlja s igy szembeszökőleg fölötte áll, az nem neki való, mert az első esetben a lovas fogja elnyomni a lovat, a másikban pedig — százat mernék egyre tenni — a lovas szenvedend, és a lovaglás mindkét esetben megszűnik mulatság lenni, és valódi rabszolgai kinná fog válni. Egy igen jó barátom, ki alig nyom 90 fontot s e mellett gyönge testalkatú, egy ideig azon véleményben volt, hogy nem vadászhat egyeben mint erős izmos lovon s mind illyent vásárolt össze, és ez időben igen kellemetlenül is lovagolt; utóbb e nézettel felhagyván, lemondva elöitéletéröl