Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-15 / 7. szám

116 az e tavak és mocsárok között könnyen utat veszthető vadásznak iránypontúi szolgál; szóval, e lak istállóval, kocsiszínnel s a mindennapi szükségletekkel ugy el van látva, hogy a nélkülözés benne ismeretlen szó. Sajátságos érzéssel lepi cl kedélyünket ama két ellentét összeolvadása, hogy itt e néptelen vad világ közepette a legnagyobb angol comfort élvezhető. Délnek, meddig csak a szem lát, az ég- és nádasok közt végtelen rónaság terül el; észak felöl vulkánalakú begyek körrajzai szegélyzik a ködpárás láthatárt s az e begyek közül a Tisza felé szüntelen lengedező szellő, megrengetve a nádasok hajlongó táborát, a mesetenger zúgásához hasonló halk zsongást idéz fel, melly büvösbájos hangon zenél s édes melancholiába, álomba szenderít. A társalgó terem előtti terrace-on kínálkozó tábori ágyakra heveredve s elmerengve az ötven lépésnyire levő tó tükörén, mellynek beláthatlan túlsó partjáról a nádasok közül talán épen akkor emelkedik ki a kelő nap —egy benső titkos ösztön földre borúlni s a nagy természetben Istent imádni késztet. A tó tükörét ezer meg ezer szárnyas lepi el, mert az e vidéket átezikázó tömérdek ér és tó a mérsékelt éghajlatnak talán minden — az ornithologiából ismert vizi lakosát táplálja s a legnagyobb pelikántól a legkisebb barázdabillegtetöig nincs az a vizi madár, melly itt ne létezne. Ott a kedves mesés sirályt látjuk, midőn rózsás csórjával a vizet hajlongva csókolja; amott térdig vízben áll a tó rendőre, a vizet undok állatoktól tisztító gólya; itt pár kócsag ül, féltöleg őrizve tollát a magyar díszkalpagtól; ott néhány coniicus gém legnevetségesebb alakkal és mozgásokkal száguldoz a tó fölött, kiriasztva ijesztő formájával fris fürdőjéből a félénk kacsát, míg a nádi veréb süvöltő hanggal kaczagja ki a borzasztó kiabálással veszekedő vak varjúk seregét, mellyeknek e zajgása gyakran vadlúdcsapat átvonulását jelenti. Puskára kap ekkor mindenki; egy lövés és felkerekedik a tó egész társasága, de kis idö múlva a csend és béke ismét helyre áll s ekkor a fehérre festett amerikai karcsú vascsolnakok egyikébe ül az ember s felalá vitorláz a tavon, a vizet elfedő gyönyörű fehér vízi rózsák (nympbea alba) között, mellyeknek kerek levelei könnyeden simulnak a repülő csolnak alá, míg kedves illatuk jó Lopez füstjébe vegyül. Máskor ismét a lak előtti petarda puskát süti el az ember a szárnyas népre, mire ez nagy rivalgással hagyja cl a tavat, de félóra alatt lassan mind vissza jő s előre mindig kémet küld, melly a hely beállt nyugalmáról biztosítást szerezzen. E tóban áll a kis flotta, a budai hajógyárban készült cabin-es