Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-02 / 6. szám

101 Teli piros arcz és két sas-szem világol; Paripáját, ha kell, emberül megüli, Mondják a jó bort s szép asszonyt sem kerüli; Jól teszi! dukál is! — mert eleget küzdött Elete folytán jós bal szerencse között S a hol ember kellett igazi a gátra Az öreg Pálinkás ott nem maradt hátra, Családját, barátit, Hazáját szerette, Áldozta vagyonát napjait érette; Áldjon meg hát Isten jó öreg barátom Még sok számos évvel, szívesen kívánom! Mint agarász is azt tetted mit kelletett, Mit kívánt tőled az agarász-becsület. Döghóban nyulakat gyilkolni nem mentél; Csordával hajhászni soha sem szerettél; Más agarának is adtál becsületet, Csak azt nem kímélted ki roszszal kérkedett; Viták közt beszédre mit sem szoktál adni, Elved volt röviden : hinni vagy fogadni! Mint választott biró, versenyfutás felett Részrehajlás nélkül mondtál ítéletet, Hogy ha vágás nélkül ment el az első nyúl Többet akkor aztán nem űztél botorúl; Szóval : nem piaczi- vagy pecsenye hajhász Hanem voltál igaz telivér agarász! Tartson meg hát Isten jó öreg barátom Friss jó egészségben szivesen kívánom ! S ha majd lóról végkép a halál leszállít S elfújja feletted a végső hallal it, Legyen hozzád kegyes a seregek ura S nyisson utat a tul-világi Kocsérra, Hol nyilik előtted végetlen vadásztér S nem lesi agarad hurokvető peczér; Hol nincs szopornyicza, (ez eredendő vész, Mellytől az elesett ebfaj azóta vész R R Hogy Edenben Eva asszony háta megett Az első agár ős tiltott zsírból evett); Hol nincs tilalomfa, ebdüh, határ csősze, Lőfegyver, a rút or-gyilkosság eszköze, Kopók, bérenczi az orgyilkos lövésznek, Sebző király dinnye, kemény fagy nincsenek, De rántott levesből folyók hömpölyegnek, Edes örömére az agár-seregnek.