Váczi Közlöny, 1895 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1895-01-06 / 1. szám

törvények tehát csak összeszoritják a nemzeteket, de közöttük valóságos testyéresülést létre nem hoznak. S hát mit mondjunk a tudománynak hatalmáról? Oh, ki merné annak nagyságát kétségbe vonni ? Ki nem tudja, hogy az szelídíti, simítja a lelket, kiemeli a köznapi szenvedélyek örvényéből, urává teszi a ter­mészetnek és minden nagyszerű dolog kivitelének leg­erősebb eszköze ? . . . Azonban ettől sem lehet várni a nemzetek testvéresüiését. Mert bizony tudományos mű­veltségre nem oly könnyen vergődik egész nemzet s annál kevesbbé minden nemzet. S ha valamelyik tudó- | Hiányosságban szembetűnően kiválik, nem ritkán nem­zeti dicsőségét mások romjain fogja fölépíteni, úgy, hogy a sok oszlató elem között épen az üdvös czélokra egye­sitő törekvések mind kevesebbé juthatnak érvényre. Szóval a tudományok erőssé, hatalmassá tehetik a nemzeteket, de azokat teljesen testvéresiteni soha sem fogják. Mi van tehát még hátra, mi ezen okvetetlen szük­séges műnek eszközlője lehetne? Ha a jelen társadalmi ziláltságok, az úgynevezett „modern irányzatok“ szanaszét törekvéseit élesebben szemügyre veszszük: egyházunk s hazánk fensőbb ér­dekeiért buzogó szivünkben sajgást kelthet az a ta­pasztalat, hogy az emberek inkább indulnak saját vé­leményük, mint az Örökkévaló kinyilatkoztatása után!... i Ők akarnak olyatén művet létrehozni, mely csakis az I imádandó isteni Gondviselés szüleménye lehet és a he- \ Ivett, hogy az égi útmutatásra figyelnének, saját fél- | szeg; fogalmaik nyomán járnak. ! Testvériséget akartok ? Nem habozunk a felelet j megadásánál: himezetlen nyíltsággal kimondjuk: ke- | ressétek föl a nemzetek közös atyját, mert atya nélkül i testvéreket józan észszel még gondolni sem lehet. El- | mélkedjetek csak az emberi természet mivolta fölött; ' elmélkedjetek a történelem és tapasztalás szembeszökő j tanúságai fölött: és meg fogtok győződni, hogy atyá- i toktól elválva, egymástól is kell válnotok, atyátok in- ! tézményét felforgatva, egymásét sem fogjátok megkí­mélni, atyátok ellen föllázadva, egymással sem fogtok j békében élni . . . Sőt többel mondunk. Épen nem titok, miképen ; intézkedett a nemzetek közös atyja, az Isten, hogy | gyermekeit testvéri egyetértésben tartsa . . . Már az ős j hajdanban közölte magasztos tervét, idők folytán va j lósitotta is azt . . . S ha nem lettek volna mindig, nem j volnának ma is emberek, kik az isteni szándék ellen i küzdenek! mostanság nem kellene a világnak szaka- J datlan lázban élnie : az emberek közt béke, egyetér­tés, testvériség s boldogság honolna. S vájjon ugyan mi volt az isteni terv ? Melyik j annak valósítása ? Mint vezéreszme vonul a könyvek könyvén ke- \ resztül a nemzeteknek vallás által eszközlendő testvé- resülése ... i Isten több rendben megigérte az ős atyáknak, ! hogy maradékukban a föld minden nemzete megái- | datik, s hogy az ős atyák e maradékának minden j nemzet engedelmeskedni fog. (v. ö. J. Mózes 12. 13. i 1G. 18. 2G. 49. 50.) Ezen ígéret beteljesedését számtalan helyen meg­jósolták a látnokok, kik közül elég Izaiás második fejezetére (v. ö. 2, 1 —3.) utalnunk, melynek első versei í e tekintetben előkelő helyet képeznek. „Az utolsó napokban, Így szól az ihletett iró, az Űr házának hegye a hegyek tetején fog állani és j fölemelkedik a halmok fölé és ahhoz folynak minden nemzetek.“ . . Az Ur házának hegye Sión, melynek ! dombján, Mórián volt a templom. E hegyről beszél a l nyugati korongján ismét előjött és teljes fényében ra­gyogott. A tábornok viszonzá : — Nagyon köszönöm a szives felvilágosítást. Azt j hiszi, hogy én képzeletben ringattam magam s hogy Isten engem, egyszerű teremtményét, megintett? Az ! ön tudományos magyarázata, melyet sejtenem kellett volna, hogy úgy fog történni, nem oszlatja el ama j feltevésemet, mely szerint a csillag eltűnése megjósolta hazám veszedelmét. S hogy akkori szavaim beteljesed­tek, azt a csillag rejtélyes eltűnésével hozom kapcsolat­ba, mely mintegy prófétaszerüleg figyelmeztetett engem. Egy instanczia. Tenths Domonkos uram, Csörgő falvának érde­mes jegyzője kényelmesen elnyujtózkodva ült fakó öreg- székében és sűrű füstfellegekkel töltötte be alacsony szobáját Elgondolkozott a világ sorja, felett. Persze gondolatban is kétszer mondta a ponto­sabb szót, mert hát jegyző uram tanító is volt és a tömérdek vásott gyerek meg nem tanulja a szót, ha legalább kétszer nem hallja. Kopogtatnak. — Tessék beljebb kerülni, kiáltja Tentás és nem felejti ei még egyszer eldörmögni, hogy: „kerülni.“ Alig tiz évesnek látszó leányka lép be. Amint belépett a szobába, a dohányfüst miatt el­fogta a prüszkölés. Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus, dadogta végre. Mindörökké ámen . . . Nnóó aztán ? Ne haragudjék nótárius bácsi . . . Mit akarsz. Megkérném a nótárius urat, ha Írna egy levelet. Szívesen kedvesem, hogyne Írnék! Tessék helyet, foglalni. Ülj le kicsikém . . . Jegyző uram ezalatt végig nézte a kis leányt, hogy külseje után taksálja az epistola árát. Köszönöm a nótárius bácsi jóságát. Aztán húsz krajczárt fizetsz érte . . A leányka ijedten mereszti szemeit Tón fásra. lángszellemű szerző, megjósolván, hogy a világ neve­zetes hegyei, mintegy a szent földre vándorolván, ott egymás mellé sorakoznak és az eddig jelentéktelen Siont vállukra emelik, hol az szilárdan fog állani. E gyönyörű képnek értelmére nem nehéz rájönni. Minden ókori nemzetnek meg volt saját hegye, mely köré gyűlt, s melynek nevéhez dicsőségét kötötte. Így Örményország Ararátot. Göröghon Olympost, Róma Capitoliumot, Izrael Sinait emlegette. S e nevezetes hegyek mindannyian vallási dicsfénynyel voltak kö­rülvéve. A próféta tehát azt. jövendöli meg, hogy e hegyek vallási dicsőségöket Sión lábai alá rakják, s az föl éjők' emelkedvén, e magas állásában örökre in- gathatatlan fog maradni, mint ez értelmet mutatják a következő szavak: „És ahhoz folynak minden nem­zetek.“ Vagyis az eddig dicsőített hegyek tövéről a föléjök emelkedett Sionra fognak folyni minden nem­zetek. E szót: folynak, használja a nagy látnok, s ámbár képtelenségnek tetszik hegyre folyni, mégis e szóval élt, ki akarván fejezni, hogy tömegesen fognak jőni, mint tömegesen ömölnek a folyók habjai, szün­telenül fognak jőni, mint szüntelenül hömpölyögnek a folyók árjai, ellenállhatatlanul fognak jőni, mint nem gátolhatja meg a folyók rohamait senki, isteni erőtől vonzatva fognak jőni, mint isteni erő kellene, hogy a folyók hegyre ömöljenek. „És elmegyen sok nép,“ sok erős s hatalmas nép fog jőni, mondja a próféta, mert az előbbiekben minden nemzetről beszélt, kik között sok erős s hatalmas nép van. s ezek megindulnak a föld minden részéről, Sionnak tartanak mindnyájan és egymást buzdítván, azt mondják: „Jerünk menjünk föl! a szent földre, s azután az Ur hegyére és Jákob Istene házához.“ Ámbár nehéz hegyre menni, ámbár nehéz észszel és szívvel Istenhez emelkedni, mégis jerünk, menjünk föl. . S mi czélból ? És ő (Jákob Istene) megtanít minket utaira, elmondja minő törvényeket kell követ­nünk. minő életet kell élnünk; s mi azt hallva, az Úrnak akaratát megértve, rögtön ösvényein fogunk járni, parancsolatjai szerint fogunk élni. S vájjon mi a népek e nagyszerű összegyűlésének oka? „Mert Sionból megy ki a törvény és az Ur igéje Jeruzsálemből!“ Különféle helyekre jártak eddig a nem­zetek, hogy Isten nyilatkozatait hallhassák, de minde­nütt emberi véleményekre akadtak, melyeket az idő hamisaknak bizonyított be. Ma a Sionra gyülekeznek, mert Sionon és nem Athénben, Delphi ben. Alexandriá­ban, vagy más helyen fog az Ur a nemzeteknek üdvöt tanítani. Sionból megy ki a törvény, az isteni tan és parancsolat; a mi pedig más helyről származik, emberi okoskodás, emberi rendelet. Jeruzsálemből megy ki az Úr igéje, mi pedig más helyről ered, emberi köl­temény. És Sionból a törvény és Jeruzsálemből az Úr igéje kimegy isteni tekintélylyel, isteni erővel, isteni hatálylyal, isteni eredménynyel, a mi pedig más helyről jő, emberi hatalom, és azért múlandó tekintélyen nyug­szik és nyomtalanul elenyészik . . Azért tehát, mivel Sionból megy ki a törvény és az Úr igéje Jeruzsálem­ből, lesz Sión hegye magasztosabb a zsidók és po- gányok minden hegyénél; azért gyülekeznek oda az erős és hatalmas nemzetek, minden népek . . S mi lesz a nagyszerű eseménynek eredménye ? „És megítéli a nemzeteket és sok népet megfenyít.“ Azon nemzeteket és népeket érti a látnok, melyek Sionra fognak gyűlni, s azokat az Úr megítéli s meg­fenyíti. Vagyis törvényre és igazságra oktatván őket oly országban egyesíti, melynek alapelvei az ő igéi, alaptörvényei az ő parancsolatai, s melyben ő fog uralkodni fölöttük. A népek ezen első összegyűlésének eredménye tehát Isten országa a földön, az anya­Hu-usz krajczárt? Szeme könybe lábadt, a kék köténykéjével törül- gette sápadt arczát. Na már mit pityeregsz, nyafogsz, sírsz, hé? . . . Hát nincs pénzed . . . ? kérdé a jegyző elhagyva a barátságos hangot. Hi-iszen azt akarnék épen kérni. Tőlem ? Mástól. Hm, hát hogy hívnak ? Viriczának, Sáros Viriczának. Jól van, Viricza, megírom, hitelbe. Majd aztán fogod megfizetni, ha megkapjátok a pénzt. Ismerem ' a mamádat . . . Csak ne sírj, no ! A jó öreg előkereste a levélpapirost, a nagy öblös | kalamárist, a rúd vastagságú tollszárat, aztán megiga- | zitva a pápaszemét, kissé fészkelődött, oda-oda pis- i lantva a leányra. Nna, hát Írjunk : Nagyságos úr ? Jaj, nem nagyságos úr . . . Asszony ? Az sem. Hát kinek minek akarsz írni ? Mit mondott a j mamád, hé? Nem mondott a mama semmit. Magad akarsz írni valakinek. Magam. Ej csak nem szerelmes levelet: hé? Miért nem I tud a mamád a dologról? Mert beteg, nagyon beteg, zokog a leányka. Az már más. Szólj hát kihez írjak ? Szépen kérem nótárius bácsi, a boldogságos I szűz Máriához. Téntás meglepetve tekintett a leánykára, majd 1 meg haragosan rárivalt: Te, hát bolonddá akarsz tartani ? Megverlek kis j gonosz! Hordd el magad, eredj! I Viricza ijedten sietett az ajtó felé. Egyszerre elbotlott és végig zuhant a padlózaton. Nótárius uram haragja menten elszállt. Az öreg úr maga emelte fel a gyermeket. No, nem kell megijedni . . . De hát mit üzennél a boldogságos Szűznek ? . . szentegyház. .. És a második eredmény? Azon testveri viszony, mely a népeket az anyaszentegyhazban össze­fűzi, mert úgy folytatja a sugallott iró: „Esők kód­jaikból szántó vasakat és dárdáikból sarlókat csinál­nák ; nemzet nem emel kardot nemzet ellen és nem gyakoroltatnak többe hadakozásra.“ . . A próféta ezen gyönyörű szavait utánozza Vergilius, kinek már némi sejtelmei voltak (v. ö. Eclog. IV. 4--10., 13—14.) arról, a mi iránt csak a fönnenről nyilatkozó isteni világosság adhat teljes eligazodást, — énekelve: »Vorneris huic et falcis honos, huic omnis arain Gessil araor, recoquenle patrias formacibus enses.« Róma nagy költője itt ugyan háborút, de a szent látnok békét hirdet. Mert midőn a nemzetek kard­jaikból szántóvasakat, dárdáikból sarlókat csinálnak, akkor nemzet kardot nem emel nemzet ellen és nem gyakoroltatnak többé hadakozásra; a béke megszüle­tett a nemzetek között; azok egymást becsülik, sze­retik, testvérüknek tartják. .. íme a Gondviselés nagy­szerű terve! Isten Sión hegyén törvényt fog hirdetni, melyet a nemzetek közös lelkesedéssel elfogadnak és megtartanak. Mindnyájan egy országban fognak egye­sülni, melynek határai az egész földet átölelik, s mely­ben Isten maga fog szent tanítása s törvénye által uralkodni és ez uralom alatt a különféle nemzetei egymás között, békességben és testvériségben fognak élni Fölmerül most a kérdés : Mi által valósult eze. isteni terv? — erről azonban a második közleményben­Városi és vidéki hírek. = Újévi tisztelgések. Megyés püspökünk ő exciája előtt az újév alkalmából számos tisztelgés folyt le, úgy egyesek mint testületek részéről, hogy tolmá­csolják részint azon fiúi szeretetet, melyet a szeretői* atya iránt, részint azon mély hátát, melyet a nagylelkűi jótevő iránt szivükben érzenek. A növendékpapsaW testületileg tisztelgett az intézeti elöljáróság- és tanárok- * kai együtt. Dr. Czettler Antal igazgató üdvözölte ő exiáját, hódolatos kegyelettel emelve ki beszédében azon atyai szeretetet és gondosságot, melylyel ő exciája * az intézet iránt mindenha viseltetni kegyeskedik.! $ 0 exciája meghatottan válaszolt az üdvözlő beszédre. * 1 Válaszát apostoli ihlet és odaadó szeretet hatotta fit. " Végül áldást adott a jelenvoltakra. -— A város kép- > viselő-testületének tagjai elég szép számmal jelentek v meg. A város nevében Gajáry Géza polgármester j mondott lendületes beszédet, hangsúlyozva azon feje- i, delmi jótékonyságot, melyben a nagylelkű főpásztor • egyházmegyéjét és székvárosát eddigelé részeltetni ke- j| gyes volt s hivatkozva azon magasztos példára, me- \ lyet éppen ő exciája városának nyújt. 0 exciája vá­laszában szívélyes köszönetét mondott a jó kivánatokért s azokat atyai szeretettel viszonozta. A jelenvoltak úgy 1 az üdvözlő beszédet, mint a kegyes választ lelkes él- I jenzéssel fogadták. — A „Kath. Kör“ tagjait Marossy / Ferencz alelnök vezette a Kör védnöke elé, kit a nem­rég megalakult Kör nevében üdvözölt. A keresetlen őszinte lelkesedéssel előadott beszédre ő exciája kegyes válaszában biztosította a Kört atyai s főpásztori jó­akaratáról s azon tevékeny érdek'ődésről, melylyel an­nak áldásos működését kiséri. — Azután a váczi nő­egylet küldöttsége tisztelgett és egyes érdeklődő--. sze­mélyiségek is számosán. = Megyés püspökünk jótékonysága a újév alkalmából ötven forint adománynyal örvendez tette meg nőegyletünket. Az egylet újév napján kül-H döttsógileg köszönte meg a püspök úr nemes adományát# s ekkor ő azzal viszonozta az egylet köszönetét, hogví Azt szeretném neki megírni, hogy küldjön ne-| künk egy kis meleg levest, mert a mama nagyon fázott § didergett tegnap, aztán ma is olyan nagy a hideg . l aztán a mama szólni sem akart velünk . . . nem iJ akar felébredni. Téntás összerezzent. Mikor ettél utoljára? Tegnap ettük meg Jancsival az utolsó kenyeret; Mamának is akartunk adni, de nem fogadta el. A jegyzőn nagy izgatottság vett erőt. Mikor ma reggel fel akartad kelteni, mit tettél ? Megcsókoltam. Lélegzett ? Viricza ámulva nézett az öregre. Természetesen . . . hiszen minden ember lélegzik. Nótárius uram alig fojthatott el egy szemében tóduló könnyet. A leányka pedig folytatta csevegését: (, Olyan hideg a szegény mama keze, mert hág nincs fűtve a szoba. Elfogyott a fa. Levest sem (őz hetünk, pedig a mama szereti a levest. Téntás fogta kalapját és botját. | Jöjj, Viricza, menjünk csak haza, megnézem a a anyádat. I Elindultak. i ' Mikor a falu végén levő kunyhóhoz értek, már) ott találtak nehány jólelkű szomszéd asszonyt, a mint/ síratták a szegény kiszenvedett özvegyet. A kis Jancsi titkolódzva futott nővére elébe. Pszt, susogta, ne szólj hangosan, szegény ma# mácska meghalt. /■ A jó öreg nótárius rnegsimogatta a gyermekév, többször is ismételte: Meghalt, meghalt. Meg volt hatva mindenki, csak a biró vonogatf a vállát. Odadörmögte a jegyzőnek: . 11 ; Örülj község, két árva szakadt a nyakadba. Magamra vállalom ezt az egyiket, szólt az ;f n ■■ legény nótárius, tán csak nem haragszik meg .1 S Zsofka gazdasszony és tán megsegít érte a boldogsg;. Szűz Mária. ' i '

Next

/
Thumbnails
Contents