Váczi Közlöny, 1895 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1895-01-06 / 1. szám
1955 m XVII évfolyam. 1 szám. ELOFIZr/rí’SI ÁRA: negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára ÍO kr. aphatii KISS EKNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyiirky ház.) Ri'gjelciiik mimil'll vasárnap. HELYI ES VIDÉKI ERDEKU HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hová a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek hirdetések, stb. küldendők). Vácz. Gasparik-utcza 12. sz. alatt. lllKl>ETÍ:.Si:ii : jutányosán eszközöltetnek s .többszöri hirdetésnél kedvezményi) részesittetnek. N y i I I-t«- r: sora ... Pélyegilletélc minden beiktatásnál 30 kr. Felhívás előfizetésre! Jelen számunk első lévén ez évben, felkérjük , élyen lisztéit olvasóinkat, hogy lapunk XVII. évi folyamára őfizetéseiket megújítani kegyeskedjenek. A /aczi Közlöny« a jövőben is az marad, ami dig volt: a haladás és pártatlan igazságszol- Itatás közlönye; az igazság ösvényéről ezentúl u iog letérni. Lapunk hivatásához képest jövőben is a agyérdemű közönség szolgálatában fog állani, minthogy a » Váczi Közlöny«-1, városunk e 'V ferán lapját, csakis tömeges előfizetések mel- t tarthatjuk fenn a jövőben is veszteség nélkül, ( férjük tisztelt olvasóinkat, hogy azt ismerőseik körében is terjeszteni szíveskedjenek. Az előfizetést, mely az 1895. évi január — márcziusi negyedévre I frt 50 kr., helybeli előfizetőink a lapkihordónál a nyugta átvétele nellett, a vidékiek pedig póstautalványnval esz- ^ zölhetik. Hátrálékos előfizetőinket pedig tisztelettel i n jük hátrálékaik minél előbbi megküldésére. Teljes tisztelettel a »Váczi Közlöny« szerkesztősége és kiadóhivatala. . „Váczi Közlöny“ tárczája. Hisz oly nehéz az élet! Szeretlek édes Istenem, Hisz mást szeretnem nem lehet. Szeress Te is én Istenem! Hisz oly nehéz az élet. Éltem borongás reggelén Ezer veszélylyel küzdők én. Oh jöjj, segélj, irgalmas Ég! Hisz oly nehéz az élet. Ha nem segélsz, úgy elveszek, Erőm lankadni erezem, A harczban bizton elveszek Hisz oly nehéz az élet. Szánd meg, oh kérlek gyermeked, S küld le reám kegyelmedet, Boldogító reményedet: Hisz oly nehéz az élet. Szeretlek édes Istenem, Hisz mást szeretnem nem lehet, Segíts hát oh! nagy Istenem S nem lesz nehéz az élet. Joó Antal. Kmetty tábornok csillaga. — Történeti rajz a szabadságharcz idejéből. — Irta : Hxlártcxiffyr Imre. Kmetty György tábornoknak anélkül, hogy babo- lett volna, volt egy csillaga, melyben nagyon A nemzetek testvéresüleséröl. Dr. Csősz Irrxrétől. »Nati sumus nd congregationem hominum el. ad societateru, cornmunitatemque generis humani.« Cicero. De fin. bon. 4, !2. I. Napjainkban majd legmagasabban azon zászló leng, melyre a nemzetiség szava van írva. És ez. nagyon természetes is, mert a mai kor élő gyermekeinek elég keserű tanulságokkal szolgál a közel múlt időnek története a tekintetben, mint fáj az embernek, ha azért üldözik, hogy édes anyjuktól tanult nyelvet beszéli. Mindazáltal roppant kárára lenne az emberiségnek, ha a nemzetiségi törekvések túlcsaponganának .. . Ebből ismét elnyomás, elégületlenség, visszavonás, népemésztő harczok s ezernemű bajok liydrái származnának . . . Pedig az emberiségnek előkelő föladata mégis csak az, hogy békésen éljen. Az a kérdés tehát: mi képes ezen békét megalapítani és megszilárdítani? Valami természetszerű, hogy e tekintetben különféle feleleteket hallunk. Hisz régi tapasztalat, hogy az emberi elmékben azonegy tárgy iránt is nagyon eltérő nézetek támadnak a különböző fölfogás miatt, még ha azonegy szempontból indulnak is ki . . . Varia sunt hominum indicia, írja már Plinius G. Tacitushoz (v. ö. lib. I. ep. 20.) — variae voluntates ; hide qui eandem causam simul audierunt, saepe di- versum, interdum idem, séd ex diversis animi motibus sentiunt.“ [gy némelyek a közös anyagi érdekekben, mások a politikai összeköttetésben, ismét mások a tudományok hatalmában keresik amaz erős köteléket, mely a különféle nemzetiségeket testvéri egyetértésben összefűzheti. Ilyen és efféle válaszok merülnek föl a jelzett kérdés fölött komolyabban tűnődő elmékben. És egyáltalán nem is tagadjuk, hogy mind a három, a miket az érintettekben a jóakaratéi érdeklődés fölhoz, erős lán- czolat. Azonban egy kissé mélyebb gondolkodás után kiki láthatja, hogy ezek csak külsőleg tudják az embereket összekötni; ámde a szivet és lelket egyesíteni soha Esténkint a táborban, mikor tiszta, felhőtlen volt az ég, hosszabb ideig merült el kedves csillaga szemlélésébe s ha törzstisztjei kérdezték az okát, csak ennyit mondott: — Hagyjatok tűnődnöm ! És csak kevés emberrel közölte titkát. A győzelmes tavaszi hadjárat alkalmával 1849. április 13-án Kmetty hadosztálya a főváros közelében táborozott. Ez estén a tábornok Szabó Imre ezredessel, ki neki jobb keze volt, sétára indult Az est pompás volt. A csillagok milliárdjai ragyogtak az égen, a hold is világított, bár fénye nem volt nagy, mert első negyedet mutatott. A tábornok a politikai helyzetről beszélgetett ezredesével, Windischgrátz erőszakos előnyomulásáról, a komáromi vár ostromáról és aggodalmát fejezte ki hazánk jövője felől, mert veszélyben lálja az országot. Ekkor megállt a tábornok és ezredesének egy ra- , gyogó csillagot mutatott meg, a Bika szemét. A csillag e pillanatban a félhold tőszomszédságában volt. Kmetty a csillagra mutatott. — Látja azt a csillagot, ezredes ur ? Miként ragyog? Ez az én kedvelt csillagom; nagyon is erős a fénye ; erősebb mint bizalmam a harcz szerencsés kimenetele iránt. Ma 13-ika van, nem vagyok babonás, de az a szám végzetes leend szaadságharczunkra nézve. Ez a szám fogja megtörni hadainkat és teszi semmivé jövőnket. E pillanatban, midőn a tábornok e szavakat ki- ejté, a Bika csillag eltűnt, vagy elaludt, mint a gyertya lángja, melyet egy gyönge lehelet kiolthat. Pedig az égen egy felhőcske sem mutatkozott sehol; az égboltozat azúrja oly átlátszó volt, mint a tenger vize.^ A két kalona magánkívül lett az ámulattól, a tábornok nem akart hinni szemeinek; de hiába a csillag eltűnt és nem jelent meg többé. Kmetty hevesen rázta meg bajlársa kezét. — Csodálatos ! mondá. Az ezredes mormolá: sem fogják . . . Már pedig a testvéresülésnek a szivb s a lélek legmélyebb talaján kell fakadnia, hogy val ságos légyen . . . A nélkül, hogy ama nézetek czáfolatába mélye ben beléereszkednénk. csak néhány rövid megjegyzés szorítkozunk. így megengedjük ugyan, hogy az anyagi érdek úgy mint ipar, kereskedelem, közös földbirtok és ezc nek ezernyi szálai tagadhatatlanul ellensúlyozzák nemzetiségi ingert. Csakhogy nem tartósan. Mert ez az idők viharának annyira kitévék, hogy a kik í áltatok össze voltak tűzve, holnap már igen könnyen ép semmi összeköttetésben sem lesznek. Azonkívül ez inkább magánérdekekre vonatkoznak, melyeknek < közérdek előtt, minő a nemzetiség-ügy, meg kell szí niök. Sőt bátran állíthatjuk, hogy az anyagi érdél nem csak nem eszközölhetnek testvéresiilést. han miként azok, a kik a történe em eseménytárát k< ügyelettel s elmélődő megfontolással tanulmányozz nem egy bizonyítékot vehettek észre arra nézve, —ff az anyag bálványozó törekvések igen gyakran legfi okául szolgálnak az ellenségeskedésnek . . . Hiszen anyagi birtok sajátsága elkülöníti az embereket, a m még csak egy lépés kell az irigységig, ellenségeskedésig,, nyílt erőszakig... Az anyagi érdekek tehát nem lehetnek a nemzetek testvérésülésének eszközei. De ne gondolja ám senki, mintha sikeresebb volna a politikai összeköttetés. Ugyanis ámbár a haza minden gyermekének kötelessége közös erővel védelmeznie annak határait, viselni költségeit, előmozdítani közjavát; s ámbár ezek alapján a különféle nemzetiségeknek valódi testvéri viszonyban kell élniök : e testvéri frigy mégis csak a jámbor óhajtások közé tartozik, de valósággá egykönnyen nem lesz. Mert. az a nagy baj, hogy a hazát mindenik csak magának szereti s a forró vágyat, hogy bár csak ő bírná e szép földet, el nem titkolja soha . . . Az erősebb mások elnyomatását, akarhatja, a gyengébb külső segélyt keres, az egyenlő osztakozni szeretne . . . Mert, fájdalom ! a mai szertelen kornak, miként a mind komolyabb, mondhatni komorabb alakot öltő, búsitó jelenségek váltig mutatják, — egynémely embere előtt a haza nem áll többé régi eszményi fenségében, le van rántva a porba és sokan úgy bánnak vele, mint áruczikkel ... A közös határok, politikai — Mily megfoghatatlan tünemény ! — Szegény hazám! — jegyzé meg a tábornok szomorúan. E rejtélyes eset óta a tábornok mindinkább aggódott a haza sorsa iránt. S mintha aggodalma teljesedésbe menne, a sejtelmek, jóslatok valósulni kezdenek. A győzelmek után Komárom felmentése, Budavár bevétele, stb. jött az orosz intervenczió, ezt követte a világosi fegyverletétel aug. 13-án. Azután a 13 aradi vértanú kivégzése, íme Kmetty balvégzetű sejtelme: a 13-as szám mérte a halálos csapást hazánkra. Az életben maradt tábornokok kimenekültek Törökországba, Aleppóba. 1850. év tavaszán összetalálkozott az egri csillagásszal Montedego Alberttel és elmondd neki a Bika csillag rejtélyes eltűnését, A csillagász mosolyogva válaszolt: — Kedves tábornok ur úgy szokott ez lenni, ha valakinek kedvelt csillaga van és ha nem ért a csillagászathoz. Az ön csodás tüneménye nagyon természetes jelenség, melyről felvilágosíthatom, mert 1849. április 13-án a csillagvizsgáló toronyban valók, hogy a holdváltozást tanulmányozzam távcsövemmel. — Ugy-e bár, féltizenkettőkor történt a csoda ? — Igen, — viszonzá a tábornok komolyan — pont féltizenkettőkor. — Nos, a relytélyes eltűnés úgy történt, hogy a csillagot a hold korongja elfödte. Kmetty közbeszólt: _ Az lehetetlen, mert én és Szabó ezredes, ki szintén szemlélte a csillngot, láttuk, hogy az előbb tűnt el, mint a félholdat elérhette volna. — Értem, — mondá a csillagász mosolyogva. — Ami az ön bámulatára adott alkalmat, az könnyen érthető. Első negyed volt, a hold korongjának sötét része kelet felé volt irányozva és fénylő része hátat fordított a csillagnak. Ezért tűnt el a csillag láthtatlan része mögé. El a tábornok ur még egy negyed óráig várt volna akkor a csillagot meg látta volna, amint a holdnak
