Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-08 / 14. szám

^iz nélkül minden igyekezet kárba vész s akár ölbe tett kézzel nézhetjük a pusztító elem terjedését. Nélküle tehetetlenül áll a tűzoltásnak legnagyobb művészete s fajó érzéssel kell szemlélnünk, miként lesz a keservesen összekuporgatott vagyon a lángok martalékává.

Mindkét esetben oly nagyfokú volt a vizszükség, hogy rosszul esik rágondolnunk is. A kutakból nyert viz alig volt elég ahhoz, hogy a szivattyúk tömlőit megdagaszsza; azon vízmennyiség pedig, amit az a két-három talyigás feneketlen hordójával össze tudott hordani, egy égő viskó eloltásához sem igen elég. Nem tehát puszta frázis az részünkről, amidőn azt mondjuk. hogy mindkét esetben csakis az isteni gondviselésnek köszönhettük, hogy egész utcza-sorok oda nem égtek.

Ha a tűzesetek alkalmával szélcsend helyett szél fuj, amely egyrészt a tüzet élesztette volna s igy azt intenzivebbé teszi, másrészt pedig az égő üszköket ház- tetőről-háztetőre sodorja, ügy az óriási vízhiánynál fogva a házak egész tömkelegé menthetetlenül odavész.

Ily óriási veszedelemmel szemben tehát, mely bennünket napról-napra, óráról-órára fenyeget s mely Damokles kardjaként függ mindnyájunk feje felett, a mostani állapotok fennmaradását továbbra is tűrni, nemcsak Isten kisértés, hanem a legnagyobb oktalanság is volna részünkről.

Kell, hogy véget érjen azon botrányos állapot, miszerint tűzesetek alkalmával vízhiány egyáltalában városunk bármely részén is beállhasson s annál is inkább kell, mert ezen állapoton egy kevéske jóakarattal s még kevesebb költséggel segíteni nagyon könnyű.

Hogy csak egy-két dolgot említsünk.

Mindenekelőtt oda kellene utasítani a háztulajdonosokat, hogy kódjaik jókarban tartásáról büntetés terhe alatt tartoznak gondoskodni. A jókarban tartott kútban mindig fölös mennyiségben van viz, mig az elhanyagolt s nem tisztított kútban a folyton előtörő iszap által a viz-erek bedugulnak s a viz annyira el- sekélyedik, hogy néhány vödör viz kimerítése után a kútban vízhiány áll be.

A kutak jókarban tartása tehát az első kellék. Továbbá ugyancsak pénzbírság terhe alatt kell kötelezni minden oly háztulajdonost, akinek udvarában kút még nincs, miszerint bizonyos záros határidőn belül kutat ásasson. Ez annál is kevésbbé méltánytalan követelés, minthogy kútra minden házban szükség van, azt pedig, hogy a szomszédunk tűrni tartozzék, hogy vízszükségletünket az ő kútjából fedezzük, jogtalan kívánat.

Azután kötelezhessék minden egyes háztulajdonos, hogy egy vízzel telt hordó folyton készen álljon portáján, valaminthogy víztartó-edények elegendő számban álljanak tűzveszély esetére rendelkezésre. — Ha jól tudjuk, egy megyei szabályrendelet ezt úgyis kötelességükké teszi a házbirtokosoknak. Rajta kellene lenni tehát, hogy ezen szabályrendelet minden betűjében szigorúan megtartassák.

A most uralgó szárazság, valamint a bekövetkező nyári időszak, amidőn a tűzveszedelem esélye még sokkal nagyobb, különösen sürgetővé teszi a fent jelzett intézkedések foganatbavételét, melyek által ugyan a tűzveszély ellen teendő intézkedéseket kimerítve éppen nem találjuk, de mindenesetre legalább azt elérnők, hogy a tűzoltás leglényegesebb elemében, a vízben, ezután hiányt ne szenvedjünk.

Kimutatása

ama könyöradománvoknak, melyek a szegény- sorsú tanköteles siketnémák oktatási czéljaira 1893. juh 12-töl 1894. márcz. 29-ig befolytak.

Gsejke Győző számtanácsos gyűjtése Budapest 89 frt G7 kr., Balkay István váczi fegyházi igazgató gyűjtése, vagyis a „váczi fegyenczek ösztöndija“ 60 frt, ifj. \ örös Jancsi győri népzenész a bécsi Práterben rendezett hangversenye után 55 frt, a veszprémi káptalan (felszólítás nélkül 50 frt,) Kecskemét város tanácsának a póttanfolyam költségeinek födözésére még tavaly megvissza vonult szerzetes atyáknak ad manapság lakóhelyet.

A nemzet küzdelmes napjaiban országunk erős támaszát bírta a nemességben, mely a felvidék kies helyein elszórva nemzeti birtokain éldegélt.

Ezen családok egyike volt a Kőhegyi család is, melynek öröm s vigsági zaját a harezok riadalmai olykor egy-egy időre elnémiták.

Ilyenkor Sárika idejét a kies vidék erdeiben sétálgatva, erdei virágokat gyűjtve töltötte.

Fel-fel zendült ajakán a kellemes dal s az erdő magánya által lehangolt szivének érzelmeit dalban panaszold el a susogó lomboknak.

Sokszor a szellő szárnyain a visszhang felelt: dalára, de az is ép oly szomorú volt, mint az ő dala.

Szivében már régebben felébredt az érzelem, melyet csak a vigalmak zaja némitott el, de nem mindenkorra, mert ime a szeretet csak magányra várt s már a hatalmába kerített gyenge szivén érvényre akarja emelni jogait.

Sárika szive régen dobogott Sándorért, egy pórnak gyermekéért, kivel már gyermek játékait együtt játszadozó s a zsenge kor szív érzelmeit az elszigetelés csak érlelé, erősité. S ezen érzelem uralja most szivét. Előtte lebeg deli alakja, nyájas, szelíd arczával ott áll képzelete előtt, előtte a képe a nap sugarában, a kék levegőben ; őt látja ülni a rózsalevélen, csillagként fény- leni a csendes éjjelen s mintha a szellő ajka mindig Sándor nevét sóhajtaná, leül hallgatódzva egy a vihar által kicsavart fának törzsére. Gályát, tör s remegve számlálgatja levelein a szeret, — nem szeret, — jósló igéket . . . S mikor a jóslat azt mondja, hogy szeret,

Ígért adománya 50 frt, dr. Robitsek József Bnest 35 frt (ebből karácsonfára 10 frt, „Ilonka emlékére“ 25 frt), Zólyom megye pénztára Beszterczebányán 30 frt 85 kr ' Szabadka város házi pénztára 30 frt, Hunka Emánueí beczkói sz. ferenczrenclr zárdafőnök gyűjtése 24 frt 24 kr., a váczi főgimnázium tanári-kara s ifjúsága 23 frt Krassó-Szörénym. pénztára Lúgoson 22 frt 3o" kr dr' Szamosi János a kolozsvári tanárvizsgáló bizottság elnökének gyűjtése 20 frt, Vácz város képviselőtestülete 12 frt 50 kr., mint a 10 éven át tartandó évenkinti 50 frtos ösztöndíjnak legelső évnegyedi részlete, a nagyváradi kereskedelmi és iparkamara 11 frt 15 kr.. hódmezővásárhelyi VereskereSzt-egylet 10 frt, nyíregyházi takarékpénztár 10 frt, dr. Róth Adolf a ÍV. izr. községkerület elnöke Liptó-Újvár 8 frt, a gönczi járás főszolgabírója 6 frt 55 kr., Zólyommegye pénztára Besztercze- bánya 6 frt, Szepsi főszolgabíró gyűjtése 5 frt 55 kr., győri keresk. és iparbank 5 frt, Harkányi Frigyer Budapest 5 frt, hódmezővásárhelyi takarékpénztár 5 frt, irgalmas nővérek Komárom 5 frt, kúnszentmiklósi ref. gimnázium 5 frt, Metzker Károly visegrádi jegyző 5 frt, Moson városi takarékpénztár 5 frt, Papa Hermann Vácz 5 frt, Rőder Antal nagyenyedi fegyházi ellenőr és tiszttársai 5 frt, Szentes vidéki takarékpénztár 5 frt, váczi status-quo izr. hitközség 10 éven át tartandó 50 frtnyi segélyösszegének II. részlete 5 frt, újpesti állami népiskola 4 frt 76 kr., Pucho-pusztai takarék- és hitelrész v7ény-tái‘saság 4 frt 29 kr., kir. zálogház-igazgató Bpest 4 frt 20 kr., Rácz Ferencz dabronyi plébános 3 frt 50 kr., Bócz Elek hajdúsámsoni plébános 3 frt, az enyiczkei plébános 3 frt. Ficzek Károly jákóhalmi plébános 3 frt, Graeffel Elek üllői plébános 3 frt, a gutái plébánia-hivatal 3 frt, Japp Károly esperes-ple- bánós Zala-Kiskomárom 3 frt, Karkecz A. szolnoki plébános 3 frt, Kleiner Adolf hajósi esperes-plebános 3 frt, Körtvélyessy László helybeli ev. ref. tanító gyűjtése 3 frt, a nagy-rippényi plébános 3 frt, Rózenberg Henrik, Kis- Gzell 3 frt, a sándorfalvi plébános 3 frt, Tersztyánszky Dezső fényeslitkei plébános 3 frt, Újváry Ferencz apát Kaposvár 3 frt, a butkeszi ág. ev. lelkész 2 frt, a neczpáli ág. ev. lelkész 2 frt, Véber József halasi plébános 2 frt, az ó-turai evang. lelkész 1 frt 50 kr., a hattyándi ev. lelkész 1 frt, Chorváth András biatniczai ev. lelkész 1 frt, Gaál István komárom-csicsói plébános 1 frt, a gálosi ev. lelkész 1 frt, Gerzson Ádam nagykőrösi főgimnáziumi igazgató 1 frt, Gömör-Kishont alispánja 1 frt, a gyékényesi ág. ev. lelkész 1 frt, Kämmerer Ferencz verőczei plébános 1 frt, a kápolnai plébános 1 frt, Lenner Miklós czimz. kanonok Sz.-Simony 1 frt, Lesznitzky Mihály divényi plébános 1 frt, Nagy- Ölyved községe 1 frt, Paulovits Mihály kerepesi plébános 1 frt, Pieler Mátyás a kaboldi ev. gyülekezet nevében 1 frt, Rétay Kálmán árokszállási adminisztrátor

1 frt, dr. Sbhütz Nándor zemplén-sókúti plébános 1 frt, Schweitzer József Kalocsán 1 frt, Véber Samu szepet- neki ev. lelkész 1 frt, az alvinczi főszolgabíró 90 kr., Krusetz János Zombor 65 kr., verespataki f szolgabiró 50 kr., el nem használt bélyegek után : Dombay János jegyző Török-Szt.-Miklóson 15 kr., Kevitzky Péter n.- stráczini tanító 15 kr., Schrodt Gyula Pancsován 15 kr., Kocsis Lajos Debreczen 10 kr., Takács Kálmánná 5 kr., Raab Károly barsi ev. esperes 5 kr.

A siketnémák és hozzátartozóik adományai: Izsó István gyűjtése Miskolczon 25 frt, özv. Buzáth Mihály- né Kőrösmezőn 20 frt, Bárczy László kir. tanácsos Temesvár 20 frt, Reck Vilmos Bpest 15 frt/ Sohr Adolf Bpest 10 frt, Danzinger Lajos Bpest 6 frt, Danzinger Sarolta Bpest 5 frt, Neuschloss Gyula Bpest 5 frt, Lizák owszky Antal Bpest 5 frt, Schier Mihályné Bpest 3 frt, Ambrózy Lujza Bpest 2 frt, Sohr N. Bpest 1 frt

2 kr., Erber Istvánná Komárom 1 frt, Fürst Jozéfa Bpest 1 frt, Klugne N. Bpest 30 kr., Kluger N. Bpest 20 kr.

Végül Körmendről Damer József küldött 4 ki. 38 dgr. szivarvéget, melyet 2 írtért vettek meg. Összesen 821 frt 8 kr.

Ehhez hozzáadva a „Váczi Hírlap“ 1893. jul. 16-án kimutatott 2090 frt 39 krt, a tanköteles siketnémák pénztárában a fönt jelzett napig van 2911 frt 47 kr.

Emez igy begyült pénzből, mely kamatozás végett

szíve örömtől kezd éledni, arcza vigságra; öröme azonban csakhamar búra, bánatra változik azon tudat miatt, hogy ők egymáséi soha sem lehetnek.

Szép, enyhe alkony van ? A nap búcsúzó sugarait hinti szét a tájon. Sárika napi sétáját ismét az erdő magányában végezi.

Az alkonyi fuvalom gyengéden susog a fák rezgő leveleivel, a bokrokban madárkák zengedezik búcsúzó dalaikat, mintha háladalt csicseregnének a Mindenhatónak a napi táplálékért; a távolban fürge gyíkocskák zörgetik a lehullt sárga leveleket.

Megszólal a pásztor furulyája s a pásztor tüzek füstfellege széliében ellepi az erdőt.

A nap megtéve pályafutását a láthatárról alália- nyatlik s a nyájas hold halvány alakja kezd feltűnni a fák lombjai fölött.

Sárika is haza tart.

A természet szépségei elbájolják mélabús lelkét s úgy érzi mintha titkos gyógyír enyhítené szivének sajgó sebeit. A remény s balsejtelem ölelkeznek szivében s ma a szokottnál izgatottabb. Igaz, hogy nyugtalanító hírek jönnek a háború kimeneteléről, a mitől pedig nemcsak egyes családok, de az édes haza boldogsága és jóléte is függ. S ez a magány is oly kétségbeejtő, mintha a korábbi vigságok örömeiért kellene most bűnhődnie. Anyja csak az otthont kedveli s csendes visszavonultságából egyetlen leánya sem tudja kicsalni; társ és barátnői távol vannak, ilyen zavargós időben hozzájuk sem mehet. Azután a jó atyja talán már nem is él, mert már napok óta nem adott hirt magáról.

Varga József.

(Folytatása k<">v.)

a. váczi takarékpénztárban van elhelyezve, a folyó 1893/4. tanévben a következő segélyezések adatnak megfelelő havi részletekben : Gajárszky Anna és Vörös Imre I. oszt. tanulóknak fejenkint 100, összesen 200 frt.

Braun József, Bazsó János, Frank Erzsébet, Húbert István, Mercz János, Szabados Teréz, Tóth Katalin, Welk Károly, Zúzák Paula I. oszt. tanulóknak, továbbá: Goda Miklós, Izsó Zsuzsa, Kiszely Katalin, Krupity Jul- csa, Schiffer Mária, II. éves növendékeknek egyenkint 50 frt, összesen 700 frt.

Kristó Lidia I. Szik Teréz II. osztályú tanulóknak 40—40 frt, összesen 80 frt.

Kajsza Ilona és Knodt Paula I. oszt. növendékeknek 30—30 frt, összesen 60 frt.

Vincze Erzsébet I. oszt. tanulónak Vácz város képviselőtestülete 10 éven át tantandó évi 50 forintos ösztöndíjának I. negyede 12 frt 50 kr.

Korecz Erzsi 1. oszt. tanulónak 10 frt.

Krem Anna I. oszt. tanulónak 17 frt 50 kr.

Az egész évi segély együtt véve: 1080 forint.

A nemes érzelmű emberbarátok emez adományain kívül az intézet is megtette a maga részéről, a mit tehetett, nevezetesen :

a) ellátja Horváth Gizella I. oszt. számfeletti növendéket mind azzal, a miben az alapitványos növendékek részesülnek.

b) ingyen élelmezést ad a következő 8 bejáró nö- venaéknek: Dézsi Anna és Ferencz III. osztályú, Präger Béla és Szik Teréz II. oszt., végül Dézsi Szeréna, Korecz Erzsébet, Krem Anna és Kristó Lidia 1. oszt. tanulóknak.

Ezen az úton szaporodott fel a növendékek száma 137-re; igy lelt az I. osztálynak két, a IL. IV. és V. osztálynak egy-egy párhuzamos osztálya s összesen 13 osztály.

Hogy pedig az ügy továbbra is következetésen fejlődhessék (s ezt legelső helyen kellett volna említenem) a magas kormány intézeti épületünk kibővitte- tése által adott: 5 új osztály helyiséget, egy szép tágas tanuló szobát, a követelményeknek minden tekintetben megfelelő kóroda helyiségeket, czélszerű új műhelyeket, mosókonyhát, fürdő szobát és egy kifogyhatlan vizbő- séggel biró kutat; végül már erre az esztendőre rendszeresített egy új segédtanári állást.

Midőn mindezekről, a mennyi örömmel épen annyi mélyen átérzett hálával telt szívből nyilvános köszönetét mondok, teszem ezt avval az alázatos kéréssel, hogy Vácz városának m. t. közönsége, melynek lakó helyén jönnek forgalomba az általam gyűjtött adomány fillérek, tartsa meg a tanköteles siketnémák ügye iránt eddig tanúsított jóakaratát a jövőben is és ne vonja meg támogatását ezentúl sem attól, ami neki is előnye és dicsősége.

Miért is a szegénysorsú tanköteles siketnémák épen úgy, mint magamat a m. t. közönségnek s a Tekintetes Szerkesztőségnek kegyeibe ajánlom.

Váczon április 2-án 1894.

Pivár Ignácz, s. k.

kegyesrendi áldozár, a siketnémák igazgatója.

Országos tanszerksáílitás.

Országos tanszerkiállitást eddig mindig Budapesten rendeztek, hol csaknem kizárólag a főváros tanszergyárosainak és tankönyvkiadóinak volt alkalmuk tanügyünk vívmányait bemutatni, elenyésző csekély rész jutott a vidéknek, mi által nem kellőleg lehetett hazánk tanügyének fejlődését feltüntetni. De azon csekély részszel is mit a vidék olykor-olykor bemutatott, általános elismerést vívott ki magának.

Hogy azooban a nevelést és oktatást előmozdító eszközök, az egyes tanintézetek tanszerei és tankönyvei csoportosítva, összefüggő egymásutánban, szakok szerint nem üzleti szempontból legyenek feltüntetve: arra Debreczen tanügyi társadalma, a tantestületek összesége vállalkozott, annál is inkább, hogy előkészítse a talajt, az ezredéves ünnepélyen a tanügy történetének méltó bemutatására.

Gzélja az országos tanszerkiállitásnak Debreczen szab. kir. város összes tanintézeteinek megismertetése mellett az egész ország iskolai szereinek úgy csoportosított bemutatása, hogy az összes különféle szalui és jellegű tanintézetek tanszerei lánczolatos összefüggőségükben és egymásra vonatkozásukban, egyszersmind szakok szerinti beosztással legyenek összeállítva köny- nyebb áttekinthetőség czéljából.

Debreczennek van gazdag gyűjteményit főiskolája, osztott és osztatlan elemi iskolája, főgimnáziuma, tanítóképző-intézete, gazdasági tanintézete, kereskedelmi akadémiája, állami főreáliskolája, felsőbb leányiskolája, felső népiskolája, nőipariskolája, női kereskedelmi tanfolyama, zeneiskolája, kisdedovodája, menedékházi dajkákat és családi felügyelő nőket képző tanfolyama. Saját erejéből létesít egyetemet, a kormány állít tanítói árvaházat.

Látható, hogy e város rendelkezik kellő anyaggal s méltóbb helyet ily kiállítás rendezésére nem is lehetett volna találni, nem is tekintve azt, hogy kézügyesitő tanfolyamot is állít a nagy szünidőre, mely egészen új ág a tanügy terén, továbbá azt, hogy megismerhetjük Debreczen irodalmát, közvetlen szemlélhetjük vidékét, a „Hortobágy“-ot, a népszokásokat, népviseletet stb.

A tervezet szerint az országos tanszerkiállitás beosztása :

I. A főcsoport, melyben a különféle fokú és jellegű iskolák tanszereinek összefüggő rendszere lesz (eltüntetve.

II. Népoktatás, hol a kisdedovodák és menedékházak, elemi iskolák, felső nép- és polg. iskolák, kéz- ügyésségi és háziipari oktatás, nőipariskolák, (elsőbb leányiskolák, emberbaráti Lan- és nevelő intézetek úgy belső felszerelése és beosztása, mint az iskolák külsejéről, termeiről, udvarról kertről, játszóterekről felvett fényképek és alaprajzok lesznek kiállítva.