Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-13 / 19. szám
akár tájékozatlanság miatt, akár a fennforgó akadályokot való félelmükben még folyamodni sem mernek? ! Hány növendéknek és mennyi ideig lesz elég az általam a szegénysorsú siketnémák oktatási czéljaira gyűjtött csekélyke összeg? Tegyék, kérem adakozásukkal és közreműködésükkel lehetővé, hogy legalább néhányat a folyamodóknak segélyezhessem ismét olyan módon, amint az „Kimutatásomból láthatni. Minden legcsekélyebb adományt hálás szívvel veszek és kérem azt postautalványon küldeni, mert igy portómentes, nem feledjük, hogy a szelvényre a összeg alatti üres helyre ezt kell írni; „Mint könyöradomány a m. kir. belügyminisztérium 84872jl888, számú rendeleté folytán portómentes. Kérem továbbá, hogy bármiféle levelezésük leszen velem siketnéma-ügyében, azt a lelkészt hivatal, vagy községi elöljáróság útján szintén hivatalosan s igy portómentesen intézzék el. Hadd maradjon meg a bé- yegek ára is inkább a szegény siketnémák javára. Kimutatás amaz adományokról melyek a szegénysorsú tanköteles siketnémák oktatási czéljaira f. é. márcz. 29-étöl május 7-éig befolytak. Beidl Alajos apátkanonok Győrött 50 frt, Kir. fegyintézet Szamos-Újvárott 43 frt 35 kr, Kir. fegyintézet Sopronban 33 frt 50 kr, Kir. kerületi börtön Szegeden 22 frt 4 kr. Kir. közvetítő intézet Kishartán 20 fit. Az éjszakmagyarországi kőszénbánya és ipar- vállalat r. társaság Bpesten 20 frt, Az „István“ gőzmalom Debreczenben 10 frt, Bossányi László 10 frt, Majthényi István orsz. gy. képviselő 10 frt, Benyák Ottó kajári plébános 8 frt 36 kr, Farkas Mihály czimz. kanonok Nógrád-Vadkerten 6 frt 93 kr, Alth Márton plébános Leibiczen 6 frt 83 kr, Makáry István apát- plebános Gzegléden 5 frt, Első magyar gazdasági gépgyár részv. társaság Bpesten 5 frt, Kremmer András Somberken 5 frt, A kisbér-fűzitői gyári r. társaság 5 frt. A kir. fegyintézet igazgatósága lllaván 5 frt. Egy eladott tajtékpipa árából 5 frt, A kecskeméti kegyesrendi főgymnázium igazgatójának gyűjtése 4 frt 65 kr, A tápió-bicskei plébánia hivatal 3 frt, Sze- doglavics Ferencz mogyoródi plébános 3 frt, Tanács József fóthi plébános 3 frt, Pemp Antal felsőbányái esperes-plebános 3 frt, Korpás Pál szegvári plébános 3 frt, Brűhl Antal udvardi esperes-plebános 3 frt, Opitz Sándor adai plébános 3 frt, Szabó Imre kocséri plébános 3 frt, Pröbsztl Pál újhartyáni plébános 3 frt, Sax Ferencz az evang. egyház pénztárnoka Győrött 3 frt, Rátz Pál nagybányai plébános 3 frt, Válics János bács-madarasi plébános 3 frt, Dr. Ott Adám bpest-ujlaki plébános 3 frt. Stűr Dániel kuczurai evangélikus lelkész 2 frt 70 kr, Mócza Imre tápió-sze- csői plébános 2 frt, Fábián János é.-újvári kanonok- plébános (kiről alább bővebben lesz szó) 2 frt, Csermák Kálmán tótkomlósi ev. lelkész 2 frt, Harsányi Sándor orosházi ev. lelkész 2 frt, Bujkovszky G. La- josfalvi ev. lelkész 2 frt, A felsőőrsi plébániai hivatal 2 frt 20 kr, Sárkány Sámuel pilisi ev. lelkész 2 frt, Drien István pléh. Kúnszentmiklósról 2 frt, A czeglédi téglagyár 2 frt, R.ezi Vilmos magyar-czernyai plébános 1 frt, Halkóczy János jászó-ujfalvi esperes-plebános 1 frt, Kovács József malaczkai plébános 1 frt, Dr. Ulár István szentesi apát-plébános 1 frt, Szepesy Ede zemp- lén-bátyi plébános * 1, frt, Kompanyik Cselestin apát- plebános Lőcsén 1 frt, Honig Vilmos garamujfalusi esperes-plebános 1 frt, A kishartai ev. lelkész 1 frt, ITrk János málnapataki ev. lelkész 1 frt, A modori ev. lelkész 1 frt, Bakacs Imre monostor-apáti plébános — Bizony öcsém, ha Herkópáter leszel is, még akkor sem urazlak, csak „öcsém“ maradsz te; aztán meg, mivel úgy is csak Pipás Gábor maradok, soha se leszek „úr“, hadd maradjak tehát továbbra is Gábor bácsi, tudod úgy, mint azelőtt. A tollas Nagy Pétert is tegeztem; magyar ember nem szeret urazni senkit . . . Tollas Nagy Péter! . . . Mintha már hallottam volna valahol azt a tollas nevet! Utánna néztem, kikutattam az egész Nagy família családfáját s „tollas“ előnévre nem találtam benne sehol. Fúrta az oldalam a kíváncsiság annál is inkább, mert emlékeztem rá, hogy boldogult Péter bátyám furcsa szemeket meresztett a „tollas“ szóra. Kérdezősködtem, kutattam tovább, előfogtam minden ismerősét, végre megtudtam az igazi okot. Tollas Nagy Péter becsületes nemes ember volt. Szerette a pipát, megitta a bort, bonvivant ember volt . . . Pörge, kissé őszbe vegyülő bajusza mindig „valódi magyar“ bajuszpedrővel dicsekedett s megvetette mindazt, a mi német volt. Történt egyszer, hogy hivatalos volt valami nagy úri lakadalomba s ő, nem tartván otthon vissza semmi nemű asszony népség, nem kapaszkodván semmiféle gyermek csoport kaputjába, elfogadta a meghívást. nagyon szívesen, miután volt rá gondja, hogy a meghívók szomjasan el ne távozzanak, no meg aztán egy kis húsféle, kalács is adadt az éléskamrában. De az öreg czudarul megjárta, mert a lakadalom- ból lagzi lett; a békés menyegző helyet verekedesre ment Péter bátya. De hát csoda?! Hogy nevethetnek az emberen, ha azt a nótát huzatja, hogy: Réz tepsiben sül a máié ; Nem leszek én viczispánné! 1 fit, 1 ekár Lajos Losonci-Tamásból 1 frt, A lőcsei e®vra,z,, , ’ ^r^hl -lózsef örményi plébános 1 frt, Kring Miklós doröcskei ev lelkész 1 frt Szekelv Gvula Nagy-Lomniczról 1 frt, Graf József bonyhádi ev. lelkész 1 fit, Zitnmoimann Andor gölniczbányai ev lelkész 1 frt Gránicz János Peregről 1 frt Kis I aios bobai ev. lelkész 95 kr, A horltáti ev. egyház szegényeinek pénztára 30 kr, A felpéczi ev. lelkész 10 kr Fölösleges bélyegeket küldöttek: Balogh Gergely de- rekegyházi tanító o ki, Szroetana Szaniszlo korponai tanító 5 kr, Konrád Géza gyulai ref. lelkész 5 kr. Ra- dikovszky János bpesti lakos 5 kr. A siketnémák vagy hozzátartozóik gyűjtéséi és adományai: Szlávik József jász-apátii tanító 26 frt 44 kr, Gerszner Lajos Veszprémben 13 frt 25 kr, Kleer János Pészakon 11 frt, Faerber Ferencz Bpesten 10 frt, Vomaszta József Bpesten 5 frt, Raksányi Samu Bakabányán 5 frt, Horváth Sándor Pécsett 3 frt, Walter Menyhért Császártöltésen 2 frt, PIódusz József Pázmándon 2 frt, Erdélyi Imre sn. növendék 50 kr. Összesen 434 frt 42 kr. Ebből kivonva a szélesebb körben eszközölhető gyűjtés végett szükségesekké vált újabb nyomdai- és postaköltségeket 71 frt 10 krt, marad a jótékony czélra 363 frt 32 kr, mint a már- czius 9-én kimutatott 2911 frt 47 krlioz adva, kapunk 3274 frt 79 krt. Egyúttal bátorkodom megjegyezni, hogy az adakozók sorában, fentebbi helyen említett Fábián János éújvári kanonok-plébános úrnak a siketnémák javára még 1885-ben tett és az éújvári r. kath. iskolaszék kezelése alatt levő 1000 frtnyi alapítványa után járó kamatokat „Fábián János-féle ösztöndíj“ néven szintén intézetünknek sikerült megnyernem, a nagylelkű alapitónak ama kikötése mellett, miszerint azt mindenkor éújvári r. kath. siketnéma kapja meg. E szerint intézetünknek most már 3 ilyen ösztöndíja van, t. i. Vácz városáé, a Váczi fegyenczeké és a Fábián János-féle. Vivant secpientes ! Meg kell továbbá említenem a nm. vallás- és közoktatási minisztériumnak az ügyet nem csekély mértékben elősegítő amaz elhatározását is, mely szerint az intézet alaptőkéje javára ezután befolyandó adományokat és hagyományokat szintén a tanköteles siketnémák oktatási czéljaira kívánja fordittatni. Mely üdvös intézkedés újra legalább 10—20-szal fogja apasztani egy tanfolyamon belül az ország ezerekre menő ama siketnémáinak számát, kik az oktatás áldásaiban szorult anyagi viszonyaik miatt nem részesülhetnek. Végül jelentem, hogy a helybeli statusquo izraelita hitközségnek ama 10 írtját, melyeket tiz éven át tartandó évi 5 frtos segélyének két első részlete gyanánt eddig köszönettel kezemhez vettem, két izr. vallási! szegény bejáró növendék között, t. i. Klein Manó VII. és Katz Jakab II. oszt. növendékek között feleztem meg. Mit, amidőn a nagyérdemű közönségnek hálás köszönetem nyilvánítása mellett becses tudomására hozni szerencsém van, kiváló tisztelettel maradok Váczon 1894 május 7-én. a Tekintetes Szerkesztőségnek alázatos szolgája Fi vár Ignácz, s. k. kegyesrendi áldozópap, a siketnémák' váczi kir. orsz. intézetének igazgatója. Felforrt az öregben a méreg, a földhöz csapta a keze ügyébe akadt boros üveget, aztán kiállt a szoba közepére és tőle telhető ékes hangon búcsút vett az ifjú pártól, kérvén az ég áldását rajok; „de, — foly- tatá a lakadalmas nép felé fordulva kimeresztett szemekkel, tajtékzó szájjal — azok a nyomorultak ma nevettek utoljára!!“ s megfenyegette a kaczagókat öklével, a kiknek igy mérgelődve még jobban tetszett az öreg, ki eddig még a légynek se ártott s egyszer azt is megtette, hogy az egész vadászterületet maga akarta kiváltani, csakhogy ne lövöldözzék azokat az ártatlan jószágokat. Persze hogy nem adták oda! Eltávozott a vigadók közül s a Rákóczit húzó czigányoknak büszkén dobott oda egy tízest. Reggel elküldött két jó barátjáért, a jegyző- és a kántorért, hogy hívnák ki nevében az egész lakadalmas truppot, mert ő nem bánja, ha bele törik is a foga; de megöli mind, ilyen szégyenfoltot nem hagyhat magán ! A segédek kajánul mosolyogtak, ott hagyták a dühös öreget s hozzá fogtak a kihíváshoz. Az első ellenfél, Péter bátyám volt legjobb barátja, a kihívást elfogadta, megnevezte segédeit, a kik emezekkel kölcsönösen egyszeri golyóváltásban, 15 lépésről, 5—5 lépés avánszban állapodtak meg. Péter bátya a 15 lépést nagyon közeinek találta s kissé elsáppadt; hanem azért nem volt ő olyan ember, hogy megijedjen ! Bár jobban szerette volna, ha legalább hatvan lépés lett volna a distancz. Magához hivatá a jegyzőt, megcsinálta végrendeletét s várta az elérkezendő harmadik napot. A párbaj helyszínéül átengedte saját szériís kertjét, hogy idegen földre ne hulljon vére s reggel korán, teljes diszmagyarban, mert igy akart meghalni, már ott méregette a 15 lépést. Tizenöt . . . közel van . . . nagyon közel . . . Elérkezett a hat óra ! . . . C S A R N a K. Jellemvonások a király életéből.*) Ferencz József király közmondásszerü pontosságának és példás kötelesség-végzésének nyitja mintaszerű rendes élete. Nyáron ötkor, télen hatkor szokott kelni. Rendesen egyedül reggeliz, miközben a lapokat olvasgatja. Hét órakor már megkezdi a munkát. A jelentéseket és élőterjesztéseket figyelmesen meghallgatja, az ügyiratokat sokszor személyesen is áttanulmányozza. Egymásután jönnek azután az udvari és katonai méltóságok, miniszterek és egyéb előkelőségek mindannyian közérdekű ügyekben kérve és várva a király határozatát. Délelőtt tizenegy után van a villásreggeli, azután megint a folyó ügyek tárgyalása következik. Az ösz- szes főhivatalok küldik fel szentesítés végett a legfontosabb ügyiratokat, melyeket a király tételről-tételre áttanulmányoz. Így tart a munka késő délutánig, midőn öt és hat óra közt ebédre hívják. A király a legszűkebb családi körben szokott étkezni. Vasárna- ponkint azonban az uralkodóház számos tagja hivatalos az ebédekre. Vasárnapokon és ünnepeken a király rendesen misét hallgat. Ha vendégei nincsenek, vagy színházba nem megy, már este kilencz órakor pihenni tér. Sokszor keltett már méltó feltűnést a király emlékező tehetsége. Gyakran évtizedek múlva is visszaemlékszik azok nevére, a kikkel hajdan valami nevezetesebb alkalommal dolga volt. Az arezvonások me.- moriája pedig annyira ki van fejlődve nála, hogy a legritkább vidékeken látott feltűnőbb arezokra évtizedek múlva is visszaemlékszik. Legfő szórakozása a vadászat. A királyi erdőkben mindig készen vannak a király szórakozására s a hová nem mehet, oda rendesen legbizalmasabb rokonait szokta küldeni, mert erdeire meglehetősen féltékeny. A király kitűnő lövő s fegyvere ritkán hagyja cserben. Vadászatokon legbizalmasabb és legközlékenyebb. Ilyenkor nem is folyik egyébről a beszéd, mint vadász-élményekről és hajtótörténetekről. A király egészsége példaszerű. Betegség évtizedek óta nem érte. Eltűri a legnagyobb viszontagságokat, sőt a leghatártalanabb fájdalmakat is, de idegrendszere nem sínyli meg. Huszonhat évi királysága alatt egészen megaggott, de daliás termete nem vesztett semmit sem ruganyosságából, szellemi ereje a kitartásból s munkabírása legnagyobb szorgalomból. A király a leghíresebb lovasok közé tartozik, ügyessége és bátorsága a legfárasztóbb hadgyakorlatok alkalmával valóban páratlan. Három-négy telivér angol paripa is kidül alóla, de a király fáradat- lan marad. Nagylelkűsége eszményi. Szerencsétlenségeknél ő az első vigasz. Részvéte mindig őszinte, meid inkább lemond minden ünnepiességről, mint a szegények mellőzéséről. Alig múlik el nap, hogy föl ne szárítaná alattvalói könyeit s meg nem könnyítené a szerencsétlenek életküzdelmeit. A király palotája minden héten kétszer tárva- nyitva áll azok számára, a kiknek orvoslandó panaszuk vagy gyógyítani való gondjuk van. Más fejedelmi udvarnál nagyon megrostálják a szegényeket. Nálunk senkit se utasítanak el az átalános kihallgatásról. Lovagiasságánál csak alkotmányossága erősebb. Szereti alattvalóit s azok közül Magyarország népeit legjobban. Jelszava: „Bizalmam az ősi erényben.“ A *) Mutatvány dr. Körösi László »Kortársak« ez. most megjelent müve II. füzetéből. Folyton közeledő kocsizörej hallatszik az utczáról s az öreg szive ügy összeszorul, alig tud lélegzeni . . . már itt van . . . befordulnak . . . hála Isten, csak az ő segédei, meg a doktor. Leszáll nak, sok szerencsét kívánnak, biztatják, hogy hiszen hátha nem talál az ellenfél! Bemennek egy kicsikét törkölyözni, de megérkezett a másik kocsi is. Az öreg odáig volt a félelemtől, úgy kellett kivezetni a helyszínére s deszkát támasztani a háta mögé. Péter bátya már félig meg volt halva, a segédek meg súgtak-búgtak . . . nevettek . . . Alig hogy meglátta e helyzetet az én urambátyám, dühbe jött, ereje visszaszállt, haragos pir boritá el ar- czát, eldöntötte a támasztó művet s — öt lépésre előre megy . . . — Czélozz!! kiáltanak a segédek. Mind a két fél fölemeli fegyverét s czélba veszi a másikat; egyiknek sem remeg keze. Tüzelj !! ! Egyszerre dördül el a két fegyver s Gábor bátya ott tapogatja magát, nem hall semmit, nem lát, nem tudja, hogy él-e vagy meg van halva ... de ... oh! . . . csupa fehér a diszmagyar . . . oda van ! Az ellenfél pisztolya jófajta lúdpehelylyel, az övé meg csak lőporral volt megtöltve. Ki ugyan nem békültek a felek, de az öreg megmondta, hogy először és utoljára párbajozott; jegyző és kántor elébe ne kerüljön többet; lakadalomba meg el ne hívják ! . . . S ez mind megjárta volna, csak a fekete díszruhából ki lehetett volna tisztítani a „tollat.“ Piczl.