Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-17 / 24. szám

XVI. évfolyam. 24. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. EI^ÖFIZICTÉSI ÁRA: negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Kapható : KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Jlegjeleiiik iiiiiMleii vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hová a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések, stb. küldendők). Vácz. Gasparik-utcza 12. sz. alatt. 311 KIMET ÉSESi : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben i’észesittetnek. Nyíl t-t é r : sora ....................................................;{<) kr­Bélyegilleték minden beiktatásnál ItO kr. A kontár iparosok. A szabadipar, melyet hazánkban az ipar különböző ágainak meghonosítását és fejlődését czélzó törvény által vélt biztosíthatni a kormány, szülte a kontár iparosokat, kiknek túl szapora számát épen ezen törvény határozatlan intézke­dési idézték elő. Az ipartörvény 4. §-ának in­tézkedése világosan ki mondja, hogy »kézműves mesterségekében való járatosság bizonyos szak­képzettség igazolása által szerezhető meg, de épen ezen törvény 6., 7., §. d) és e) pontjaiban világosan megjelöli azon körülményeket is, me­lyek alapján a szakképzettség követelményeit miképen játszhatják ki az iparos pályára készü­lők. E ferde intézkedések levének szülői azon káros következményeknek, melyek a kontár ipa­rosok versenyében mutatkoznak, igen jelentékeny kárt okozva szakképzett iparosainknak. Első helyen is nagyon inpraktikus az ipar­törvénynek azon intézkedése, melyben a segé- deskedési időt 3 évben, sőt vannak esetek, hogy 2 évben szabja meg, mert ez az idő nem adhat sem annyi ismeretet, sem annyi élettapasztala­tot, hogy egy 18—19 éves ifjú (2. §.) mint ön­álló iparos a mai nagy versenyben, mely az ipartéren a létért küzd, megállhatna. Igen sokan vannak olyanok is, a kik még ez időt sem tartva be., kevés ismerettel haza mennek falu- jokba, egy-két nap iparukkal foglalkoznak, mig a többi napokon szántás-vetéssel töltik idejüket, nincsenek kevés igények mellett iparukra rá­utalva, s megélnek kézen körül, hol szántás­vetésből, hol kontárkodásból. Ezen kontáriparo- rosok az országos vásárokon a képzett iparo­Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája. Á czél felé. — Prolog a váczi müpártolók körének, megnyitó ünnepélyére. — Felolvasta a szerző 1894. junius 16-án. A magyar géniusz nagy, szent nevében Üdvözöllek Vácz város szelleme, Ki hivatásod büszke érzetében Ünnepeden hirdeted, mind merészben, Hogy a tetteknek itt az ideje ; Műveltséggel szükség ma talpra állni, A haladás ösvényén gravitálni. És átérezve az eszme malasztját, Gyors lángra lobbantod szövétneked ; Kebledet magasztos vágyak dagasztják, Ajkaidon, szivedben is szabadság, Lelked a jó és szép után eped, Tüzed sivár küzdelemben se hamvad, Nemes öntudatodban dús jutalmad. Pedig magas a czélod. Őserő kell Egy gondolat valósításra is, Hát ha még a becsvágy magasra tör fel, Versenyre kél a múlttal és jövővel: Ki ne érezné gyönge szárnyait ? De a bátor eszményi útra törve, Ha lankad is, halad mindig előbbre. Haladsz te is. Tömör kis seregednek Minden vitéze egy-egy hős, vezér, Vezére a társadalmi ügyeknek, Ez itt, ez ott arat nyer győzedelmet, Meg se áll, mig czéljához nem ér. Szent ügyedet bízva ily bajnokokra, Borostyánt fonsz maholnap homlokodra. Előre hát törhetlen bizalommal, Kart karba öltve bátran, lelkesen ! Terjeszd eszméid az irodalommal, Ne nézd, hogy elvben ki jobb vagy baloldal, Vagy tán nincs mint te, azon a hiten, Nem is oly müveit paraszt, szolga, mester: Karold magadhoz igaz szeretettel. soknak, terhes viszonyaik között, még a kül­földi gyári versenynél is károsabb versenyt csi­nálnak. A legtöbb esetben iparuk után megadóz­tatva nincsenek, iparengedélylyel sem bírnak; igen sok esetben még tanonczokat is nevelnek, a kik ugyanezen szellemben és törekvéssel lép­nek ki az életbe, szaporítva a kontáriparosok számát. Így szaporodik tovább nagyobb mérv­ben a kontáriparosok száma a vidéken a szolid és szakképzett iparosok rovására, igy lép fel a belső verseny, gyakran érzékenyebben sújtva, mint a külföldi ipari termékek importálása. Ezen sajnos állapotnak oka első helyen maga az ipartörvény, mert ezzel ugv vagyunk, hogy alig van az országban iparos és hatósági személy, ki annak végrehajtásával foglalkozik, ki határozottan reá ne mondaná, hogy ha nem is egészen rossz, nagyon is hézagos, miután nincs benne egy oly eszme, mely vezérfonalul szolgálna az egészen át. Rossz biz ez a törvény a szakképzettség elbírálása tekintetében, hiányos a házalásra nem hozott §-ai miatt, s lehetővé teszi a kontár iparosok szaporodását és nincs egyetlen §-a, mely megvédené a hazai ipart az idegen ellen. Az egész törvény egy nemzetközi ipartör­vény mintája, de nem magyar ipartörvény, mely első helyen is a magyar iparos érdekeinek megóvását tartaná szem előtt. Egy amfibium, mely ugyan Magyarországnak van hozva, de idegen érdekeket szolgál s azok érvényesülését támogatja. Másodsorban az iparosok érdekének e sa­játságos helyzetét előidézi a hatóságok felületes eljárása, mert nem ellenőrzik kellőképen az Ha majd látod dalodban, muzsikádban Az egyszerű szív mily gyönyörre lel, Megérti czélzatod színész ruhádban, S hozzád simulva édes, méla lázban, Újabb eszmékért, könyvért érdekel : Szívvel, lélekkel átérzed, belátod Hogy jól töltőd be fényes hivatásod. A műveltségben biztos haladásra Emberszeretet az egyetlen út; Honát virulni az a nemzet látja, Hol a főúrnak a koldús a barátja, A munka tőke megosztásra jut. Intézze igy minden városunk sorsát, Akkor boldog, müveit lesz Magyarország. A magyar géniusz nagy, szent nevében Üdvözöllek Vácz város szelleme. Légy áldott, hogy a népek versenyében Tenéked is osztályrészed az érdem, A művelődés fényes érdeme,. S mig hódolattal meghajtom a térdem, Engedd rivalgnom : eljen, éljen, éljen! Diu*a Máté. A régiség kutatók. Mióta Pamutos Mukinak a Zacherlin porral meg­töltött puxpán flótája elsült, nem volt oly nagy ^ riada­lom Léczfalván, mint mikor a Mager tiszttartó por­tája előtt lévő ősi dombot (ősi szemétdomb lehetett) I lehordták. A negyedik-ötödik kapavágásnál ugyanis egy meg­rozsdásodott csontnyelü széles kardot húztak ki a dombból. No még ilyet nem láttak Léczfalván. A kard ala­pos megfigyelésére egy külön szakbizottság alakult. |Ez a kardot még a csontkorszakból származtatta. Erre vallott a kard csont nyele. De hát az aczél hogy ka­rült hozzá? Hát csak úgy, hogy azt csak később csi­nálták a nyélhez. Da vájjon vas-e a kard, nem inkább bronz? Hogy is ne! — vélekedőnek, — hiszen a rozsda alatt vasnak kell lenni. Majd megtudják, ha letisz­títják a rozsdát. Mindjárt hozzá is fogtak. Úgy egy órai vakarás után a markolat alatt egy K betű tűnt ipartörvény amúgy is a szakképzettség elbírá­lása tekintetében, nagyon laza intézkedéseit. Az iparhatóságok felületes eljárására vo­natkozólag megjegyzem, hogy itt nem a ható­ságok mulasztásaiban rejlik a baj, hanem a rendszerben. Mert egy hatósági személy, legyen az polgármester vagy szolgabiró — ha nemcsak a napnak 8—10 óráját, hanem mind a 24 órá­ját ráfordítani is hivatalos teendőinek pontos el­intézésére, úgy sem bírna annak pontosan meg­felelni, bármily univerzális zseni legyen is; mert hatásköre felöleli majdnem az eddig hozott s közéletünkre befolyó összes törvények mind­egyikét. Ugyan megkivánhatjuk-e egy embertől, ha az mindjárt polgármester vagy főszolgabíró is, hogy bele élje magát, a napnak minden fél­órájában, hol az egyik, hol a másik törvény szellemébe s azok mindenikében szakember le­gyen? Csak nem várhatjuk a polgármestertől, meg a főszolgabírótól, kik a választás elve s a modern közigazgatás számtalan igényeivel ösz- szeforrt túlterheltség mellett, hogy minden szak­májukat teljesen szakavatottsággal ismerjék, plane egy oly törvénynek, milyen az 1884. XVII. t.-cz., a midőn a központban, a kizárólag ezzel fog­lalkozók kezei között is igen gyakran összebo­nyolódnak annak szálai. Hisz az ipartörvény annyi teendőt ró a ha­tóságok fejeire, hogy ez egymagában is elég volna foglalkoztatni azokat; midőn külön-külön lajstromot kell vezetni az iparosok, kereskedők, tanonczok és segédekről; valamint a munká­sokról s a kiadott munkakönyvekről; úgyszin­tén az iparigazolványok és iparengedélyekről is lajstromot vezet; vitás ügyekben békéltet; kihá­elő. Tovább vakartak. Előjött a másik K betű Azután egy M és egy D betűt vakartak ki. Vájjon mit jelent ez a négy betű ? Hát mi egye­bet, mint a Mager família nemesi mivoltát. Az első K betű predikátum lehetett, a második K keresztnév, az M és D pedig Mager Ducast, vagy Mager Decimust vagy talán Mager Domust jelzett. A deákul tudó dok­tor mindjárt ki is jelentette, hogy a csontnyelü vas­kard a Magerők őskardja volt, a kik vagy herczegek vagy vezérek voltak. De kellett a dombban más valaminek is lenni. Ki tudja, ha tovább ásnak nem paizs vagy egyéb nemes­séget igazoló régiségre akadnak-e. Két napi ásás után csakugyan egy vastag sárréteteggel borított korsótöre­dékre bukkantak. A korsó becses régiség lehetett, mondják vala­mennyien. Le is "vitték a községházára, mert azt az ereklyét, a mi a Mager nemesség ősrégi mivoltára vall, őriztetni kell. Szakajtó András bíró uram, a szemét­dombra került repedt korsójára ismert ugyan; de ez nem volt hitelt érdemlő. Majd ha a sárréteget leka­parják, meglátják, mi van alatta. Neki is állt a doktor, patyikus, a jegyződiák és a tiszttartónak vakáczióra hazakerült kispap fia csutakkal, bugyiival, üvegcse-, réppel. Volt nagy vakarás. Sokáig vakartak, mig végre kivakarták az első szót. Tisztán állt a korsóra vésve „DES“. Ez franczia szó, de lehet latin, angol avagy görög. Tovább vakar­tak. Most meg az „ÄM“ szó jött létre. Ez az Ámor rövidítését jelzi. A korsó tehát latin eredetű. Ebből ihattak a bachanáliák ideje alatt Amor istennő tisz­teletére. Ismét egy uj szó „ARVA“ tűnt elő. A korsó még sem egészen római, tűnődtek a kutatók, hanem a Panomok idejében Árva megyéből kerülhetett le. Ez megint arra vall, hogy Mager tót ivadék volt, a mit a kispap sehogy sem akart elhinni. Tovább va­kartak Most a „GY“ tisztították ki. Ez már az igazi. Ez azt jelenti, hogy Gymnasium. így tehát a Mager ősök a pannonok idejében a kőkorsóból ittak Amor istennő tiszteletére, mikor Gymnasiumba jártak. Me­gint egy szót kapartak ki. Ez „MAG“, volt. Erre meg a jegyződiák azt sütötte ki, hogy a korsót nem Amor-

Next

/
Thumbnails
Contents