Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-27 / 21. szám

s beszélsz te itt össze-vissza piros, kék, zöld és tudom én miféle Zsuzskákról . . .

Hirtelen elhatározással előre léptem: Luigi!

Barátom ezen szokatlanul hangos megszólításra összerezzent, azután — mint a ki ismét észretér, — felugrott és a — nyakamba borult.

— Kedves jó pajtás, hozott Isten! Hát te, hogyan kerülsz egyszerre ide ? Szervusz, szervusz . . . azután merőn rám nézett és folytatta az üdvözlést . . . de kérlek, te vagy igazán ? sejtelmem sincs, hogy ismét köztünk vagy, de még kevésbbé, hogy itt, itt nálam a szobámban.

Bravó kedves pajtásom ... de hát meséld már el, beszélj már, hogy kerültél te a szobámba ? Vagy tán a kulcslyukon át jöttél be? Beszélj . . .

Es a kedves Luigi azt akarta, hogy beszéljék, pedig hát mindig csak járt a szája. Végre szóhoz jutottam.

— Legelőször is adjon Isten ! Visszakerültem végre- valahára nagy utazásomból és kedves kötelességet véltem teljesíteni, ha mindenek előtt téged felkereslek, íme: Lest moi.

Nem kedves barátom, sem a kulcslyukon, sem más titkos utakon át. hanem mint más közönséges halandó, az — ajtón át jöttem be.

De mondd csak kérlek: nem háborgatlak? De őszintém igen — nem ? . i

Oh te Burkus, hogyan kérdezhetsz ilyet, hisz’ legjobban tudhatod, • hogy alig győztelek várni. Most hál’ az egeknek, itt vagy és ismételve üdvözöllek.

Igaz. egy kicsit furcsán találsz itt mindent, csupa levél, meg szárított virág, ahova a szem ellát és — amint észreveszem — leginkább azt nem érted, mire valók ezek a színes selyemszalagok.

Elmondok mindent; de előbb parancsolj; gyújts rá kedves és ülj le mellém . . . ide ni !

A mint látod az Íróasztalomat közel hoztam a kandallóhoz, a kandallóban pedig vígan ég a tűz, nem azért mert fázom, nem, hiszen májusban vagyunk — hanem igy sokkal komótosabban megy a munka.

Mert nagy munkában vagyok: rendezem a múlt szép emlékeit és ilyenkor kikerülhetlen egy jó tűz a kandallóban.

Hopp! Lám mily kéjjel öleli magához a láng a bedobott levelet . . . nézd nézd csak, szép lassan megcsókolja a parázs, ni, hogy görnyed fájdalmában a szegény „kis levélke“, megperzselte a széleit, most lángot vet, még egyszer felemelkedik és — oda van . . . repül fel, fel . . . hamu, mind csak hamu . .. Untatlak nemde? Olyan furcsán nézesz rám. Miért? Azt hiszed talán nincsen minden rendben az emeletben ? Nem nem, hál' Istennek rendben van minden, csak másutt is legyen vagy lenne . . . látod még rossz viczczet is tudok csinálni.

A dologban az van, hogy feltettem magamban, eldefiliröztatom még egyszer lelki szemeim előtt a múlt szép emlékeit. Erre legalkalmasabbnak találtam, ha előszedem az összes — életemben kapott — szerelmes leveleket, azokat rendezem és rendezés közben elgondolkodom ama szép napokra, melyek többé vissza nem térnek. Void mon eher Burkus öt csomag.

Eddigi életemnek hat fejezete, igenis hat, mert az első fejezet azon időről szól, amikor a dajkámba voltam szerelmes — muszájból. Ezen időről azonban szerelmes levelek nem maradtak, legalább nem tudok találni ; legfeljebb csak — itt ni — ezen szalag, ez se selyemből . . .

Ej, hol vannak azok a szép idők dajkástul mindenestől. Hamu . . . mind csak hamu. Mert szegény Juczi már rég meghalt . . .

Ne félj pajti nem’mondom el a többi öt korszaknak történetét sem, nem nem . . .

Azt kérded mi van Izával? Izával? Itt ni . . .itt van Iza. ízáé a fekete szin. Meghalt, igen maghalt —- nekem.

Hogy, miként jött? Tudja a jó Isten ... a sors úgy akarta és mert úgy akarta, valószínűleg igy volt legjobb.

Elmondom. Előbb azonban egy csöpp cognacot iszunk így ni. Szivarod nem ég . melegen alánom ezt, kitűnő minőség. Es most kedves jó pajtás hallgass ide. ^ 1

Ismered Jonathan Frock esetét? I*>en p Hát mit mondjak többet. Jonathan Frock és én én és Jonathan Frock egy és ugyanaz.

Azaz hát egy kis, nagyon kis külömbség mégis van

Tehát kezdjük elölről azaz ott, hogy Izával megismerkedtem.

Milyen ‘volt Iza ? Sem Júnó, sem milói Venus hanem egy igen csinos, háziasán nevelt okos leány, ki még főzni is tudott! Nemde kevés poézis — sok próza.

De hát tehetek róla, ha Iza ilyen volt? Komolyan és őszintén szerettem és — ő is szeretett.

Legbiztosabb forrásból tudom — hisz’ ő mondta.

Tisztában voltunk avval, hogy egymásé leszünk; ugyan én soha, de soha nem szóltam erről, se közvetve, sem közvetlenül, mert hiszen én tudom, hogy egy nagy, de nagy akadály létezik, melyről Izának sejtelme sem volt sem neki, sem hozzátartozóinak. Sokszor akartam vele erről beszélni; vagy legalább bekövetkezhető eshetőségekről egvetmást szólni, de mindenkor közbejött valami, egyik napról másikra maradt, addig-addig mig egy nap behívást kaptam a nagy őszi gyakorlatokra.

Örömest mentem, mert időt nyertem. Miért akartam időt- nyerni, magam sem tudom, de azért mégis örültem, hogy hosszabb időre elmegyek. Majd levélben elmondok neki mindent. Elmondom, hogy igen., őszintén szeretem, elveszem őt, csak őt — de, hogy van egy akadály, egy rettentő nagy akadály. Mindezt el fogom neki mondani levélben. Es mindezt nem mondtam neki el; t. i. a fennálló akadályról egy szót sem szóltam. Vissza sem mentem oda többet.

Gyakorlat után máshová kerültem — és különös véletlen — annyi időt sem engedtek, hogy személyesen hozhattam volna el czók-mókomat.

Izáék tudták, hogy erről nem tehetek. Sűrűn irtunk egymásnak, ő gyakrabban, mint én, mert elvégre beláttam, hogy hiába minden, még sem lehetünk egymásé . . . ritkábban irtani, aztán soká nem, végre abba hagytam.

5*C

* *

Izát elvette egy év előtt Mártonossy Alajos . . . én meg ... én rendezem a múlt szép emlékeit.

Hopp ! Nézd, nézd, mindjárt lesz megint egy rakás hamu . . .

Városi es vidéki hirek.

= űrnapján, a kát. egyháznak ezen magasztos ünnepén a székesegyházban megyés püspökünk ő excziája ünnepélyes sz. misét mondott s annak végeztével megtartotta az úrnapi körmenetet. Az isteni tisztelet a szokott fénynyel ment végbe.

= A főispán városunkban. Beniczky Ferenc/, Pést-Pilis-Solt-Kis-Kún vármegye főispánja, titkárja Szabó Antal miniszteri titkár, továbbá Dalmady Győző árvaszéki elnök és Baky Béla számvevő kíséretében e hó 22-én városunkba, érkezett és a főszolgabírói és városi hivatalokat megvizsgálta.

= Egyházmegyei hirek. Viz Zoltán abonyi segédlelkész, ugyanott a lelkiekben (in spiritualibus) adminisztrátorrá neveztetett ki. Stupek Kasszián sz. Ferencz rendi tag. váczi hitoktató, Abonyba tétetett segédlelkésznek. Dr. Iiovnyán János rákoscsabai, Krchnál: János sződi káplánok kölcsönösen áthelyeztettek.-- Kinevezés. A m. kir. honvédséghez Pálinkás Antal herédi káplán tartalékos segédlelkészszé neveztetett ki.

— A növendékpapság Pázmány-egyletének ünnnepélyes zárógyülése a múlt számunkban közölt Programm szerint f. h. 20-án folyt le. Jelenvolt püspökünk ő excziája, dr. Virter Lajos ez. püspök többen a káptalan tagjai s a papság közül. A beszédek, szavalatok, ének- és zenerészletek kifogástalanul adattak

viszonzá Lidiké megtört hangon, — és azt mondá, ebéd után kérni fogja atyját, hogy egyezzék meg ösz- szeköttetésünkben és aztán eljő, hogy tudassa velem, hogy mit végzett. Vettem ugyan észre, hogy kissé kedvetlen és habozva beszél, amiért is abbeli biztosítása, hogy reményt táplál, még inkább növelte aggodalmamat.

De most már majdnem alkonyodéi kezd és Pista mégse jő. Ebből tehát azt következtetem, hogy atyja megtagadta kérését.

Lidiké alig végezte be szavait, midőn az ajtó kinyílt és Pista lépett a szobába.

Arcza halvány és kikelt volt, tekintete tévédezett, úgy, hogy a szegény Lidiké megijedt láttára.

— ügy van Lidikére. — ismétli Pista, — atyám kereken megtagadta kérésemet, úgy hogy többé nem szabad őt újra kérnem. Anyám remél ugyan még, vigasztal és bíztál, hogy végre mégis k,ieszközli beleegyezését, de én már alig remélek. Adja Isten, hogy tévedjek, különben nem tudom mit csinálnék!- Micsoda nyilatkozat ez, Pista ! — szólt közbe az öreg Hegyi. — Hisz külsőd olyan, hogy az ember elborzad tőled. Nyugodjál meg és várj türelmesen, tahin apád mégis meggondolja a dolgot, ha látja, hogy engedelmeskedni neki. Légy férfiú, végy erőt magadon, iparkodjál, hogy keveset találkozzál Lidikével és feledjed őt, mielőtt a világ meg nem lep. Különben is el voltam erre készülve és elhatároztam, hogy Lidikét Budapestre küldöm szolgálni, hogy ezáltal mind a kettőtöknek megkönnyitsem a feledést. Té csakhamar megnősülsz és — Lidiké várakozik, mig valaki jeleni - kezik, ki vagyonra nézve hasonló hozzá.

Ez utóbbi szavakat alig bírta kimondani, könnyek

peregtek végig arczán és bensejében a Mindenható kezébe ajánlta szeretett leányának sorsát.

— Ez nem fog megtörténni! — kiáltá föl Pista, — habár el kellene is válnom atyámtól és lemondani örökségemről. Nem engedem, hogy Lidikéin idegen emberek közé kerüljön és zaklattassa magát, azért, hogy megkeresse élelmét. Hála Istennek, egészséges és eléggé erős vagyok, hogy mindkettőnkért dolgozhassam. Azt pedig jól tudják, hogy nem ijedek meg a munkától! Remélem, hogy vagyon nélkül is megélünk. Köszönöm kendnek jó tanácsát, mert fogott rajtam. Férfiú leszek és akként fogok cselekedni! Most pedig megyek és jövő vasárnapig nem fogtok látni, akkor vagy atyámmal jövök, vagy magam, de annyi bizonyos, hogy vasárnap az első tánezot Lidikével kezdem és nyíltan fogom jegyesemül elismerni. Addig pedig Isten maradjon velünk!

Ezzel megölelte Lidikéjét és még mielőtt valaki visszatartóztathatta volna, a mezőre sietett, hogy ösz- szeszedje gondolatait és nyugodtabb kedélylyel térhessen haza.

IV.

A ki megelégedett és boldog, az előtt az idő gyorsan múlik, de csiga módra hálád arra nézve, kinek a szükséggel, szenvedéssel és kétségbeeséssel kell küzdenie. A szegény ember mindenütt akadályba ütközik.

Ily helyzetben volt Pista is, a reá nézve oly végzetes vasárnap óta.

A munka terhére esett, a henyélés türhetlen volt reá nézve. Nappal szenvedett, éjjel pokoli kínokat kelle tűrnie. Vasárnap óta alig evett és a különben vidám és egészséges ifjú testben, lélekben fogyott.

Folytonos izgalomban volt és lázas vágygyal várta

elő, minek ő nagyméltósága az ünnepély végeztével kegyes kifejezést is adott. Az egylet tagjai közül irodalmi művekkel pályadijakat nyertek: Sárgái Ferencz, Rátz Károly, Schläger Árpád, Buócz Rudo'f, Kontúr László és Méhes János theologusok.

= Májusi ajtatoság. A Hétkápolnát a múlt héten is megtöltötte az ajtatos közönség. Szónoklatot tartottak: vasárnap G-alcsek György, hétfőn Dr. Gzettler Antal kedden Bucselc István, szerdán Porubszky József, csütörtökön Cliobot Ferencz, pénteken G-alcsek György, szombaton Csávolszky József.

= A váczi csavargőzös részvénytársaság f. hó 20-án tartotta alakuló ülését Vörös Károly elnöklete alatt. Az alapítók által kibocsájtott tervezet szerint megállapított 25000 frt részvénytőke nem csak hogy jegyeztetett, hanem 72 részvény még túl lett jegyezve, mire indítvány tétetett az alakuló közgyűlésnek, hogy a részvénytőke 30000 frtra emeltessék fel, mit a gyűlés egyhangúlag el is fogadott, annyival is inkább, mivel a váczi takarékpénztár igazgatója dr. Csernyi János kijelentette, hogy szükség esetén a takarékpénztár kész megtartani a még hiányzó részvényeket s egyben igazolta, hogy a megkivántató 10°/0 3000 frt tényleg már be is lett fizetve. Az alapszabály tervezet az alakuló ülés által egész terjedelmében elfogadtatott. Igazgatósági tagoknak megválasztattak dr. Freysinger Lajos, dr. Csányi János, Tragor Károly, Alberty Ferencz, Intzédy Soma, Vitt Manó és Nikitits Sándor. A felügyelő-bizottságba Dr. Lencsó Ferencz, Tragor János és Ursziny Arnold választattak be. Az érdem, hogy ily rövid időn a megkivántató tőke összegyűlt első sorban dr. Csányi Jánost illeti, ki is teljes odaadással működött a társulat megalakításán. Arneny- nyiben azonban még oly akadályok vannak, melyek miatt a részvénytársaság az átkelésnek üzembe vételét még meg nem kezdheti, első sorban ugyanis a révkérdés megoldása, másodszor a tarifa megállapítása s végre uj hajó építtetése, mely már magában is hosszabb időt igényel, legvalószínűbb, hogy a csavargőzös-átkelés csak a jövő év tavaszán lép életbe.

= A „Váczi mtípártolők köre" f. hó 18-án tartott alakuló gyűlésén a tisztikaron kívül az alapszabályok értelmében megválasztattak még a bizottsági előadók is. Ezek a négy bizottság szerint a következők: 1. Az irodalmi, néprajzi és történeti bizottság. melynek feladata a beterjesztett dolgozatok bírálata, pályadijak kitűzése és az arra érdemes művek jutalmazása, vezetője: Helcz Ferencz. 2. A hangversenyek és ének előadások bizottság óinak feladata külön vagy a többi bizottságokkal egyetemben rendezendő estélyeken közreműködni és a tagok saját szerzeményű vagy egyéb műdarabok előadását kultiválni. Vezetője: Tant sky Ferencz. 3. A szinielöadásokat rendező bizottságnak vezetője: Fartúner Elek. 4. A vigalmi bizottság, feladata szórakoztató mulatságok, estélyek, táncz rendezése; nevezetesen azonban hazafias ünnepélyek emelésében tevéken}" részt venni. E bizottság vezetője: Velzer Alajos. Áz alapszabályok értelmében bizottsági ülés minden hóban egyszer tartatik. A hely és idő meghatározása az elnök által történik, még pedig a helyi lapok útján.

= Meghívó. A kis-váczi „Református Olvasókör11 folyó évi június hó 3-án a Buki-szigeten saját pénztára javára tavaszi mulatságot rendez, A mulatság d. u. 2 órakor kezdődik. Belépti-dij személyenként 50 kr; egy családért 1 frt 20 kr. Felülfizetéseket köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz az olvasó-kör. A vacsorában résztvenni szándékozók a körözendő iveken szíveskedjenek neveiket feljegyezni. Átkelésről a rendezőség gondoskodik. Kedvezőtlen idő esetén a mulatság június hó 10-én lesz megtartva.

= Gyakorlati lövészet. Ez évben a gyakorlati lövészet igen élénken folyik a Kőházban. Az idén a megnyitási időtől még nem volt oly ünnep-, vagy vasárnap, a.mely napon a tagok egy része ne vett volna részt a ezéllövészetben. E hó 20-án is többen vettek részt a ezéllövészetben, még pedig jó eredménynyel. Kezdetben ugyan bizonytalanok voltak a lövések, úgy hogy 25 lövés közöl Tragor János és Velzer Alaa vasárnapot, melyre épen a búcsú esett. A végzetes jelenet óta nem beszélt atyjával és a reá bízott munkát gépiesen végezte.

Az apa azt hivé, hogy akaratának minden áron teljesülnie kell és úgy színlelte, mintha mitse venne észre; titokban azonban leste fiának minden mozdulatát és gyakran remegett, midőn látta, hogy fia, ki azelőtt oly üde és egészséges volt, napról-napra fogy.

Mindamellett nem hallgatott neje kérdéseire és tanácsára, sőt ellenkezőleg, még csökönösebbé lett.

Midőn neje figyelmeztette őt fia állapotára, e rövid szavakkal utasitá el: „Majd jobban lesz megint!“ és azzal boszúsan távozott.

Meglehet, hogy ha Pista anyjával egyesítette volna kérését, ez talán meglágyította volna a keményszívű férfiút, de Pista nem merte ezt tenni és apja inkább boszankodott e miatt.

Ámbár (Lidiké folyvást sirt, mégis elhatározta, hogy lemond Pistáról és követve atyja tanácsát, búcsú után a fővárosba megy, hogy szolgálatot keressen és ha lehet, elfeledje szerelmét, ámbár jól érezé, hogy ez lehetetlen.

Az öreg Hegyi és neje fájdalommel vették észre, hogy Lidiké arcza naponta halványabb lesz, szeme kivörösödik a sok sírástól és mily keservesen sóhajtozik néha.

Azelőtt a kis háztartásban minden oly vidám volt, most azonban mindenki szomorúan végezte munkáját és nem merészelt hangosan beszélni, nehogy a másikat zavarja elmélkedésében.

Ekként érkezett meg a vasárnap s vele együtt a búcsú.

A felfalusinál, hol azelőtt mindig oly vígan voltak, ma alig lehetett hangot hallani, ámbár ugylátszék,