Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-27 / 21. szám
XVI. évfolyam. 21. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP JE1ÓFIZKTFSI .ÍJ4.4: negyed évre I frt 50 kr. Egyes szám ára ÍO kr. (] Kapható • KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Megjeh'iiik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: mvá a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések, stb. küldendők). Vácz, G asparilc-iitcza 12. ss. alatt. EBimiFTFSFQi : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyíl t-f é r : sora ....................................................:tO kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. A vizsgák előtt. A tanintézetek termei ismét megnyílnak a publikum előtt, hogy aki érdeklődik, meggyőződjék a haladásról, melyre tanuló ifjúságunk a lefolyt tanévben emelkedett. A figyelmes szemtanú végig tekintve ifjúságunk sorfalán, önként enged elméjében e kérdésnek helyet, mi lesz e gyermekekből? mi lesz ez újakból? Ha e kérdéssel a szülőkhöz fordulunk, leg- többnyire azt mondják nekünk: nem tudjuk, majd a körülmények fogják megmondani. De hát nincsen-e minden lénynek előre kijelölve az út, melyen kitérés nélkül keli haladnia? A szerves és szervetlen életben az egyed érvényesíti rendeltetését. Az ugyanazon családhoz tartozó növények ugyanazon tüneteket mutatják tenyészéletökben, az ugyanazon családhoz tartozó állatok ugyanazon ösztönöket. A természetűkben rejlő képességek feltétlenül meghódolnak rendeltetésüknek. Lehet-e ez másként a szellemi képességgel felruházott embereknél? A rendeltetés itt is előre meghatároztatott, de e rendeltetésnek hivatás a neve. Ami tehát anyagi világban a rendeltetés, az az erkölcsi világban a hivatás. Mindkettő a Gondviselés által van előre kiszabva, de a kettő között mégis óriási a különbség. A rendeltetésnél közvetlenül működnek a természeti törvények s ennek eredménye, hogy a lények feltétlenül vagyis minden kitérés nélkül hódolnak rendeltetésüknek; a hivatásnál, melylyel csak erkölcsi lények bírhatnak, a szabad akarat működik. A teremtő Isten az erkölcsi lények szabadságát becsüli s jóllehet az egyes embernek hivatását előre külön meghatározta, csak szabadsága talaján kívánja vezetni, más szóval Isten az embert hívja a nélkül, hogy szüksége lenne rá, parancsol neki a nélkül, hogy kényszerítené. A nagy emberekről szívesen elhiszi a közvélemény, hogy férfiúi hirnevök már kora ifjúÄ „Yáczi Közlöny“ tárczája. Lidiké. — Falusi történet. — Irta : ILvdl ár tonify Imre. III. Mig Pista a mezőkön barangol, nem tudva merre forduljon, nézzünk körül kissé Lidikénél. A falu utolsó házainak egyike Hegyi Mihály negyedtelkes gazdáé volt. Különben a ház nem volt oly rozzant, minőnek Kalas István uram haragjában ecsetelte, ámbár csak náddal volt födve. A ház előtt kis kert terült el, melyben nehány közönséges virág szerényen nyílt. Szűk udvaron át a pajtához és ólakhoz lehetett jutni, melyek szalmával voltak födve, balra kis ajtó nyílt a gyümölcsösbe. Az egész kellemes benyomást idézett elő a szemlélőben, s ámbár bőség sehol se volt észrevehető, mégis' minden arra mutatott, hogy példás rend uralkodik a háznál. Hegyi Mihály nem a legutolsó gazda volt és bátran lehetett állítani, hogy ha nem vagyonos is, de szükséget nem szenved. isten hat gyermekkel áldotta meg, kik közül Lidiké volt a legidősebb 18 éves, a legfiatalabb pedig 4 éves fiú. Lépjünk a szobába. Miként a ház külseje, úgy belseje is tiszta volt. A bútorzat ugyan egyszerű volt, de. meglátszott rajta, bogy kitűnő gázdasszony gondozza. ságukban megnyilatkozott. Mért ne hinnők el minden emberről azt, hogy megoldandó élethivatásuk bizonyos előjelekben, előre jelentkezik? Ez előjelek olyanok, mint az éj sötétében utazó vándor előtt a villám czikázásai, melyek időn- kint fellebbentik a láthatár fátyolát; a gyermekkorban jelentkező hivatás előjelei is pillanatokra feltüntetik a gyermek jövőjét. A szülők nem mulaszthatják el. hogy gyermekeik pályaválasztásánál tekintélyüket, tapasztalataikat és jó tanácsaikat ne érvényesítsék. Ha e mulasztást mégis elkövetik, lelkiismeretük előtt szemrehányás nélkül meg nem állhatnak. Ahol mulasztásról van szó, ott kötelességnek kellett fönnállnia. Mi epeszti jobban a szülők szerete- tét, mint gyermekeik sorsa, jövője? A szülőknek kötelességük, hogy gyermekeik jövőjéről gondoskodjanak, s igy joguk is van, hogy gyermekeik pályaválasztását befolyásolják. Ez a kötelesség és ez a jog egészen természeti, melyet szülőktől elvitatni nem lehet; ezzel a Gondviselés ruházta fel s midőn ezt tette, ugyanazokat önmagának is fönntartotta. Isten a gondoskodás legfőbb kötelességét gyakorolja minden teremtményével szemben s egyúttal fönntartá magának azt a legfőbb jogot, hogy mindén embernek élethivatását előre kijelölje. Ezen kijelölt irányban vezeti az embert, de ennek szabad hozzájárulása nélkül soha. Ezt az élethivatást, melyet a Gondviselés kijelölt, fölismerni s ahhoz állandóan ragaszkodni, a szülőnek és gyermeknek egyaránt szent kötelessége. Mi lesz tehát gyermekeinkből ? — ez a kérdés foglalkoztathat minden szülőt, valahányszor gyermekük egy-egy tanévet befejez. Mindenütt nagy a konkurrenczia! Az állásokat magas sán- ezok környezik s mihelyt valamelyik üresedésbe jön, azonnal megindul a jelöltek ostroma s csak kevesen nyerik el azt s még kevesebben vannak, kik állásukat becsületesen, lelkiismeretesen betöltik. A legtekintélyesebb hivataloknál is terjed a korrupezió. Ennek oka nem lehet egyéb, Hegyi Mihály az ablaknál ült, pápaszemét homlokára tolva, elül az asztalon nyitott biblia feküdt, melyből épen olvasott, vele szemben felesége foglalt helyet, s a másik ablaknál Lidiké ült. A többi gyermek valahol az udvarban játszott. Lidiké kedves leány volt. Feslő rózsabimbó, vagy mondjuk inkább ibolya, mely titokban virít. Sötét, hosszú haja simára volt fésülve, hátul két fonatban végződött, melyek majdnem a padlót érték. Álmadozó, kék szeméből oly őszinteség és alázatosság csillámlott, hogy már az első pillantásra is mindenkit elbájolt. Dús eperajka két gyöngysort rejtett el, hullámzó keble, a parányi, ámbár kérges kéz és picziny láb, melyet a legszebb úrnő is megirigyelhetett volna, oly megnyerő öszhangot képeztek, minőt egyhamar nem lehet találni. Ma azonban szeme fátyolos, keble hullámzik, mert Pistát várja, ki oly sokáig késik. Jól tudta, hogy ma dől el mindkettőjük boldogsága. Szülei sokáig némán nézték, csak néha-néha pillantottak egymásra, ámbár Lidiké azt észre se vette. Szomorúan ült és lehorgasztá fejét. Csak néha- néha pillantott az ablakra, hogy kedvesét lássa. Vájjon mily gondolatok járhattak a kedves leányka agyában? Mily érzelmek rezegtek keblében? Ki bir az ember belsejébe nézni, ki kutathatja, ki gondolatait? Csak az, ki a napot ragyogtatja, a szellőt lengeti és a vihart kitörni engedi. Egyedül Isten tekinthet az ember bensejébe, csupán ő kutathatja,-ki gondolatait! — Mi bajod Lidikém, — szólalt, meg végre atyja, — hisz rendesen oly vidám szoktál lenni, hogy minmint a bábeli nyelvzavarhoz hasonló fogalom- zavar. Vegyünk bármely fölkapott eszmét, melynek boldogító erejét korunkban fennen hirdetik s látni fogjuk annak legellentétesebb kiviteleit. Nem látjuk-e a haladás eszméjének felfogásában a dicsvágy és nagyravágyás torz törekvéseit? Ha dicsvágyók a szülők, ha mindenki csak magasabb hivatalokra tör s az alsókat megveti, ha mindenki csak kényelmet, magas fizetést keres, hogy kifejlett igényeit kielégítse, ha a gyermekek kényök-kedvök szerint választják pályájukat s a szülők szerepe csak odáig terjed, hogy megadják a módokat nekik, akkor a Gondviseléstől megszabott élethivatást nem keresik s ha nem keresik, el is tévesztik. Az égövi növények és állatok idegen földön törpülnek, sat- nyulnak s kivesznek, a nem kompetens életpályára lépő ifjú czélt tévesztett, a tévesztett élet pedig áldásos nem lehet. Nemcsak a papi pálya az, melyre Isten egyeseket meghívott, hanem minden állás, melyet a társadalom nyújt. Keressük gyermekeinkben a Gondviseléstől nekik kijelölt élethivatást, s az invesztigálásnak alapja legyen mély vallási érzület! CSARNOK. Hervadt levelek. Irta : IMIonsie-u-r Tules. Mikor a szobába léptem, Luigi barátomat az Íróasztal mellett találtam. Előtte és körülötte a levelek és egyéb irományok olyan halmaza hevert, hogy nem is csodálkoztam, ha azok elolvasása barátomnak egész figyelmét annyira lekötötte, hogy belépésemet észre sem vette. — Na nézzük csak: Julcsá piros, Olga kék, Sárika zöld, a kis Christine, hát annak a kicsikének milyet adunk ? Feketét ? Nem, a fekete szalag Izáé. Látod Ghristike, most még szalag sem jut . . . hopp ! meg van, itt a fehér. Helyes. . . . Szegény Luigi! gondoltam magamban, hiszen úgy látszik, — távollétemben te megbolondultál. Mit den gondjaink mellett is önkénytelenül osztakoznunk kell vidámságodban ? Lidiké fölemelte rá szép szemét és fájdalmasan nézte, mintha mondaná: — Még kérdezheti apám! Hát nem tudja, hogy ma dől el sorsom és hogy választottam hosszas elmaradása szomorú sejtelmet jósol nekem. Tekintete elegendő volt szüleinek, s az apa folytatta : — Szivemből sajnállak kedves gyermekem, valamint Pisát is. De gyakran mondám, hogy nem vagytok egymásnak szánva, mert nagyon is jók vagytok, hogysem a sors arra szánt volna, hogy egymáséi legyetek. Sokkal inkább ismerem az öreg Kalas Istvánt, hogysem nyugodtan nézhette volna, midőn egymás mellett ültetek és elvakitva szerelmetek által, más világban véltetek élni. Jól tudtam, hogy eljövend az idő, midőn sorsotok kettős teherrel fog reátok nehezedni és elválaszt titeket, de azért mégse volt bátorságom arra, hogy eltiltsalak egymástól. Jól tudom, hogy Kalas István szereti fiát és ez tartóztatott abban, hogy határozottan föllépjek, mert reméltem, hogy a fia iránti szeretetéből talán mégse fogja akadályozni boldogságát. Fájdalom! csalódtam, legalább arezod ezt tudatja velem és most mindkettőtöknek bátorságra van szükségetek. Békülj meg a gondolattal kedves Lidikém, hogy nem vagytok egymásnak szánva és nyugodjál meg, mert az idő minden fájdalmat enyhít! Az atya és leánya zokogtak. Rövid szünet múlva az öreg Hegyi folytatta: — Fiát Pista mit szól hozzá? Mikor beszéltél vele? Flisz eléggé vidáman jöttél haza a templomból és azóta nem távoztál (hazulról. — A templomból Pista a kertecskéig kisért, —
