Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-13 / 19. szám
EEÖFIZETÉSI Á11A: negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára ÍO br. Kapható • KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Regjeienik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hová a lap szellemi részét illető' közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések, stb. küldendők). Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt. HIRDETÉSEK: jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. N j i I M é r : sora........................................................30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. Pünkösdi gondolatok. A napsugaras levegő, a zöldelő és viruló fák illata, az egész pompájában tündöklő mező, a természetnek kínálkozó bája egészen megitta- sitják fáradt lelkünket. Elragadó vidámság sugárzik minden arczból s a szabad ég alatt érzi az ember, hogy ő a természet magasztos királya. Egészen megfelel ez az idő a Szentlélek fenséges ünnepének! A szeretet isteni lelke szállott ma az apostolokra és mikor érzi bensőbben az ember, ha nem most, e napsugaras vidám tavaszban, hogy a Teremtő már e teremtett világ bája által is mennyire érezteti az emberrel végtelen szerete- tének melegét? Igen, ha nem alkotott volna az új-szövetség isteni törvénye mostanra pünkösd ünnepet, a Szentlélek szeretetének ünnepét, az emberi szív saját énjéből kelt volna ki e gyönyörű időszakban egy törvény, egy ünnep rendelés: a Teremtő szeretetének ünneplése, ki a természet bájai által is boldogítja kedvenczét, az embert. A pünkösd az emberi szív békéjének ünnepe. Az emberi lélek eltikkad, az emberi szív ellankad a létért való küzdelemben s bár a becsületes ember örömmel karolja át a munka nehéz terhét, hogy ez állal eleget tegyen a Teremtő nyílt akaratának s arczának nemes verejtékével, a mely verejtéket úgy a szellemi, mint a testi munkás egyaránt izzadja, megszerezze a mindennapi kenyeret, betöltve hivatalbeli kötelmeit, mégis örömmel üdvözli az ünnepet, melyen felvidul a lélek, megpihen a szív, erőt nyer a munka által elfáradott test. Az embernek ezen megpihenéséről gondoskodott az Isten, ki nyílt parancsban hagyta meg a hetedik nap megünneplését; gondoskodott az Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája. Pünkösdi kirándulás. Nagyon szerettem Boriskát. Egész esztendőn át azon törtem a fejemet, hogy az édes titkot mikor és hogyan áruljam el neki; mert már kezdtem átlátni, hogy vallomás nélkül szerelmet viszonozni nem lehet és viszonozatlan szerelem csak amolyan önámitás, a mivel önmagukat csaljuk meg legjobban. Most pünkösdkor épen egy esztendeje, hogy végre kibújt a szeg a zsákból. Én már tovább nem akartam várni és miután szokásos pünkösdi kirándulást rendezett a helybeli tüzoltóegylet, én mint annak egyik alelnöke, örömmel ragadtam meg az alkalmat, hogy Boriskát meghívjam a kirándulásra, melyet a közeli Pacsirta-tó regényes partjaira terveztünk. Az volt a szándékom, hogy már mindjárt az elindulásnál felajánlom szolgálatomat Boriska mamájának, a ki két libaczombot, süteményt és bort vitt magával és miután gyalogszerrel indultunk, hát méltán vártam, hogy köszönettel fogadja hordári szolgálataimat, Nem is csalódtam, mert ajánlatom hallatára a mama oly szívélyesen nyomogatta a kezemet, hogy még ma is fájdalommal gondolok vissza reá. Maga Boriska pedig hálája fejében piros pünkösdi rózsát tűzött kabátom illő gomblyukába és én boldog voltam, mint egy hős, kit győztes csata után arany metáliával tüntetnek ki. Boriska pompásan nézett ki és én nem győztem benne eleget gyönyörködni. Hófehér ruhája, melyet széles selyemszalagok díszítettek, igen előnyösen emelte ki júnói termetének bájait. Éreztem, hogy gyönge leszek arra, hogy érzelmeimnek kifejezést adjak; aztán nem tagadom — kissé féltem attól, hogy ki fog nevetni, vagy egyszerűen visszautasítani, ami azonos tett volna a halállal. egyház, midőn kimondta, hogy a vallásos érzelmek ápolása mellett üdüljön a test s őrizkedjék köznapi munkával profanáim e szent napot. Ha minden ünnep ily édes, vallásos nyugalmat hoz az embernek, fokozottabb módon teszi ezt a pünkösd ünnepe, a virágokkal, üde illattal télitett pünkösd. Sajnos, hogy a-szoczializmusnak a nyolcz órai pihenésről szóló tana naponként akar ünnepet alkotni s a munkát bűnös útjává akarja tenni a restség és tobzódásnak, sok helyen vérrel festi be a májusi föld zöldjét s a pünkösdöt is a szocziális munka ünnepévé avatja. Félni lehet, hogy eltévesztik szem elől a munkaidő és ünnep valódi rendeltetését; az igazság és jog szenvedni fognak s a társadalom helyzete a jelennél is súlyosabbá válik. A Szentlélek lángnyelve apostoli munkára tüzelte a gyenge és félénk tanítványokat; virradjon fel beteg társadalmunk egén is az istenfélő és tisztes munka hajnala, melynek fényénél a tévelygők visszajutnak a szoczializmus ingová- nyából s a szivekbe, a családokba a leírhatatlan pünkösdi öröm és szent béke visszatér. A siketnémák oktatása érdekében. Pivár Ignácz, a siketnémák helybeli intézetének érdemdús és buzgó igazgatója, az ügy iránt érdeklődő közönséghez a következő kérelmet intézi : Fölöslegesnek tartom magyarázgatni, mennyi előny és vigasztalás van abban valamely szülőre vagy érdekeltre nézve, ha siketnéma gyermeke ama szerencsében részesül, hogy oktatás és nevelés által önmagának és a társadalomnak visszaadatik. E helyütt összetett kezekkel kérem épen úgy ama szülőket és érdekelteket, akiknek gyermekeik az iskoláztatás jótéteményeiben már részesültek, mint azokat, akiknek ez, minden bizonynyal Ilyen és hasonló gondolatok járták át fejemet, mig végre a tó partjához értünk, itt hirtelen egy eszme villant át agyamban. — Eh — gondolám — ez a tó kisegít majd engem a bajból. Rábeszélem a kedvest, hogy üljön velem csónakba, hogy az ezüstös hullámok enyhe moraja meséljen nekünk szerelemről, halhatatlanságról . . . Oh, de nem leszek képes mindezt elmondani neki, kivált ha a mamája is hallja. Nem, nem! máskép kell segíteni magamon. Nem szóval teszek neki vallomást, hanem egy hősi tettel, egy elhatározással, mely készségemet árulja el arra, hogy képes volnék meghalni érte. Igen, ezt be kell bizonyítanom és szive ily nagy szerelemmel szemben bizonyára meg fog nyílni. Igen, egy hőstettet fogok elkövetni, hogy méltó legyek szerelmére. Azonnal meg is csináltam a tervet, mely elég furfangos volt, és a mint most már magam is átlátom, legkevésbé sem gyöngéd. Rábírtam ugyanis Boriskáé- kat, hogy velem együtt evezzék át néhányszor a tavat, melynek üdítő levegőjét sehol sem lehet oly hamisi- talanul élvezni, mint épen a tó hátán, ott úszkálva, mint a hattyú. Ezt a megjegyzésemet úgy hangsúlyoztam, hogy Boriska a hattyút magára vonatkoztatta és miután a mama is igy értelmezte a dolgot, mind a ketten oly elégedetten mosolyogtak, mintha soha kedvesebb bókot nem hallottak volna. Ellenmondásról tehát nem is lehetett szó és igy csakhamar beültünk mind a hárman egy csónakba, mely himbálódzva úszott befelé. A kellő közepébe érve, oda, a hol a viz legmélyebb szokott lenni, én hirtelen kieresztem kezemből a kormányzó lapátot, mit midőn a mama észrevett, azonnal elsikoltotta magát és arra unszott, hogy a lapátot valahogy a vízből kifogjam. Most, gondolám, elérkezett a nagy pillanat a hős elhatározásra. Kihajoltam a csónakból, mely ezáltal egyensúlyát vesztve, hirtelen felborult. szivük legfőbb óhajtását képezi, hogy a siketnémák oktatása ügyének közadakozás útján minél nngyobb eredménynytl való eszközölhetése végett: a) saját anyagi erejükhöz képest évenkint önmaguk is pénzáldozatot hozzanak, ezzel példát adandók ama meleg érzelmű emberbarátoknak, kiket a siketnémák iránti részvétre az ő felebaráti szeretettől áradozó keblük nemes indulatán kívül semmi érdek nem ösztönöz. Hassa meg lelkűket emez általam kért, de csakis az ő javukat czélzó áldozat meghozásában az evangélium e szent intelme: „A mint akarjátok, hogy tegyenek veletek az emberek, ti is azonképen tegyetek velük.'1 í) Kövessenek el mindent, hogy mások is adakozásra indíttassanak : lelkészeiknél, községi vagy egyéb elöljáróiknál, a vármegyéjüknél, képviselőjüknél, ismertetve velük az ügyet, kérve őket hogy azt hathatós közbenjárásukkal támogassák. Oszlassa el e tekintetben netáni szégyenkezésüket ez a másik, szintén a sz. Írásból vett jóakaratéi buzdítás : „Kérjetek, és adatik nektek; zörgessetek, és meg- nyittatik nektek. “ Ami magamat illet, engemet a most említetteken kivül azok a tapasztalati igazságok is serkentenek a siketnémák oktatásügyének mentül szélesebb alapon való mozgatására, melyeket oly talpraesetten fejeznek ki a következő közmondások : „Segíts magadon, és az Isten is megsegít.“ „Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája Koldulok tehát lankadatlanul még a siketnémák szülőinél is, annyival is inkább, minthogy évről-évre megdöbbentően nagy azoknak a száma, akik ingyen alapítványi helyek elnyerése végett folyamodnak, pl, az idén 105 ; mig ellenben a megüresedő helyek száma oly csekély t. i. az idén csak 13. Igen tisztelt szülök és érdekeltek! Mi lesz azokkal a gyermekekkel, akik ingyen alapítványi helyet nem kaphatnak ? Mi lesz saját édes gyermekeikkel ?! Mi lesz azokkal a még nagyobb számban levő gyermekekkel, akiknek szülői avagy az irántuk érdeklődők Én, ki előre láttam a veszélyt, pillanatra sem vesztém el hidegvéremet. Megragadtam mindkettőjük kezét és Boriskát keblemre szorítva, anyját pedig magam után húzva gázoltam ki a partra, hol a két ela- lélt hölgy azonnal magához tért. Én szorongó kebellel vártam Boriska háláját, melyen át a szerelem érzelmei megszólalnak és már szinte hallám a dicséretet, melylyel az anya el fog halmozni, különös tekintettel, leendő családapai minőségemre. Azonban csalódtam. Boriska a hála kifejezései helyett a harag és megvetés legsújtóbb szavaival rontott nekem, hogy a mentésnél mért nem vigyáztam jobban a fehér ruhájára, melyet immár többé nem használhat; a mama még ennél is rettenetesebben támadt reám; ügyetlennek mondott és könnyelműnek, a kire még kis ölebének életét sem merné bízni. Le voltam sújtva. A pünkösdi kirándulás a melyhez akkora reményeket fűztem, szomorúan ért véget. Én azóta mind jobban szeretem Boriskát, de tájdalom, ő még ma sem felejtette el, hogy fehér ruháját pocsékká tettem. F. A. Mért volt »tollas« az én urambátyám? Mig odahaza voltam kis falunkban, nem volt különös semmi előttem, mert azt hittem, hogy minden ott megtörtént dolog másként nem is lehetséges. De mikor felküldtek a városba a „latin“-ba, azt láttam, hogy nincs úgy semmi sem, mint nálunk. Az emberek tartózkodók, követelők, vigyáznak a másiknak minden mozdulatára s egy meggondolatlanul kiejtett szava után elitélik. Már elvégeztem a negyedik osztályt, a mikor ismét haza kerültem s most a falusi élet ép olyan uj volt, mint valamikor a városi. Furcsán esett, hogy az öreg szomszéd, mikor Pi- pás 1 úrnak neveztem, szétnézett maga körül, hogy ki is légyen azaz „úr“ és hol vagyon? s mikor feddőleg szólt hozzám :
